Beállítottam az órát 23:59-re. Hanna arra kért, hogy ébresszem fel, hogy elbúcsúzhasson egy számjegyű életkorától és köszönthesse az első két számjegyűt, a tizediket. Fogalmam sincs hol találta ezt ki de természetes, hogy megtettem és még csak nem is morgolódtam közben, sőt inkább lefényképeztem ahogy álmosan, kábán de mosolyogva veszi tudomásul, hogy belép a tízen túliak társaságába.
Reggel, miután az újabb adag szülinapi képeslapokat olvasgatta, kapott egy bögre kakaót is, amiben nincs semmi meglepő, hiszen máskor is kapott már ágyba reggelit. Most viszont megkértük, hogy nézze meg alaposan milyen minta van a csészén, mert az kapcsolatban van az ajándékával. Kis rávezetéssel sikerült kitalálnia, hogy az ajándéka egy apa-lánya út lesz Londonba. Volt nagy öröm! Zoltánnál jobb idegenvezetőt aligha találna Hanna, hiszen ő elég alaposan ismeri sőt kicsit unja is azt a várost. Van hab is a tortán. A tavaszi útra magukkal viszik unokatestvérét, Nórit is, így édes hármasban fényképezhetik majd a Towert és a Big Bent. Azóta ha lehet még nagyobb elánnal tanulja az angolt.
A nagy nap alkalmából a postaládába szállingózó képeslapokon kívül még valamivel tettük emlékezetessé Hanna kerek szülinapját. Hanna már régen rágta a fülemet egy manapság oly divatos pizsama partiért, amitől én eddig minden alkalommal elzárkóztam. Hogy miért azt nem tudom, valami kifogásom mindig volt. Kevés a fekvőhely, macerás ennyi ágyneműt fel és lehúzni, dolgunk van másnap meg ilyen nem igazi okokat soroltam fel. Hanna 10. szülinapja kellett ahhoz, hogy megtörjön a jég és ha rendszert nem is csinálunk belőle, belássam nagyon klassz élménnyel lettem én és azt hiszem a meghívottak is gazdagabbak.
No de, hogy ne rohanjak ennyire az események elé, leírom, hogy a buli a decemberben megnyitott Millipop Mosolygyárban volt. Persze nem véletlenül esett erre a helyszínre a választásunk. Hát igen. Megért sőt megérdemelt volna egy külön bejegyzést az, hogy a Gipszkorszak második születésnapján megnyitottuk a budai oldalon a második alkotó műhelyünket. Nos a decemberi időszak nagy részét ebben a hatalmas és különleges játszóházban töltöttük és Hanna nagyon boldog volt attól, hogy felavathatja a szülinapi különtermet, hogy ott tartjuk a zsúrját. A tizediket. Bevallom azt hittem, hogy egy 10 éves gyereket már nem hoz annyira lázba egy nagymozgásos játszóházban tartható szülinap lehetősége de nagyon-nagyon tévedtem. A különteremben jópofa játékokat játszottak egy profi animátor segítségével. Volt térbeli twister, reflex játék meg mindenféle nagy nevetésre okot adó játék de természetesen nem maradt el idén se a saját készítésű Ki tud többet az ünnepeltről? totó sem.
A kérdéseket, a tortagyertyát, a tüzijátékot ugyan otthon hagytam de mindent egy pillanat alatt pótoltam (hála a közeli Jégbüfének és a memóriámnak) és örültem, hogy a fényképezőgépemet legalább magammal hoztam.
A szülinapi csomag néhány zsetont is tartalmazott, amit a zsetondobálós játékoknál használhattak el. Amikor mindet "elköltötték" vagyis eljátszották a labdatengerben kezdtek fürdeni, felmásztak, megmásztak minden lehetséges helyre majd lecsúsztak sokszor egymás után. Nevetgéltek, kipirultak, csacsogtak és egyre csak az a szó zakatolt a fejemben, hogy FRUSKÁK, igazi kis vihogós, aranyos, fruskák. Kedvesre sikerült a tortázás is , teli torokból énekelték Hannának a jól ismert dalt. Hanna szeme ragyogott az igazi szülinapján tartott buli alatt- vagyis mégis van abban valami jó, ha a gyerek iskolai szünet idején születik.
Közben, mint valami jótündér, befutott Móni barátnőm hívása, aki szívesen bevállalta a saját ikerlányai mellé az enyémeket is, hogy ne zavarjanak a nagylányos buliban, mert hát tudjuk mi hogy megy ez, a kicsik ráakaszkodnának a nagyokra, a nagyok meg egy ideig biztosan tűrnék és udvariasan törődnének is velük, ám egy idő után a terhükre lennének bármennyire is aranyosak, édesek, viccesek. Egyébként eredetileg is úgy terveztem,hogy a kicsiket "lepasszolom" anyukámhoz, aki azonban pont erre a napra kapott színházjegyet, így nem tudott segíteni nekem.
Bepréselődtünk az autóba és további nevetgélések, csicsergések közepette értünk haza azokkal a kis vendégekkel, akik a pizsama parti lehetőségére igent mondtak. Nekiálltam amolyan olasz anyuka módjára egy nagy adag tejszínes, sonkás spagetti készítéséhez, amihez még vállalkozó szellemű kuktákat is találtam. És hogy mivel töltötték az este nagy részét a lányok? Érdekes, mert azt hittem majd valami irányított játékra lesz szükségük, aztán csak lestem, hogy mennyire tévedtem. Az X-boxot bekapcsolták ugyan, egy rövid ideig táncoltak, "sportoltak" a tv előtt, ám legnagyobb örömömre hamar megunták és inkább Hanna próbababája vette át a főszerepet. Kitalálták, hogy divattervezők lesznek és a sebtiben összeszedett rongyokból, kiegészítőkből kreáltak kollekciókat, amelyeket a manökennek jelentkezők zenére felvonulva be is mutattak a zsűrinek, amelynek tiszteletbeli tagja én lehettem. Szóval ez a divat játék kötötte le a figyelmüket egészen vacsoráig, ami nagyon vidámra sikerült. Elnéztem az asztalunkat körülülő gyerekeket és eszembe jutott, hogy van olyan anyuka, akinek ugyanennyi saját gyereket kell etetnie, nevelnie. Ezúton is emelem kalapomat előttük.
Nemsokára pizsamában parádézott mindegyikük. Elosztották a fekvőhelyeket, van akinek ágy jutott és van, akinek felfújható matrac de azt hiszem senki nem bánkódott. Mielőtt bevonultam a saját hálószobánkba és elkezdtem olvasni, még átadtam a másnapi reggelire vonatkozó étlapot és arra kértem a lányokat, jelöljék be ki mit szeretne kapni. A menüválasztásos reggelivel is csak azt akartuk hangsúlyozni, hogy nagyon örülünk nekik és amolyan 5*-os élményben szerettük volna részesíteni őket persze sok humorral fűszerezve. Almás zabpehelyből, omlettből, tükörtojásból, kukoricapehelyből, tejbegrízből, sajtos-sonkás toastból, lekváros kalácsból lehetett választani és ők éltek is a lehetőséggel, így igazi terülj terülj asztalkámra ébredtek reggel szerencsére nem túl korán, bár ahhoz képest, hogy mikor csendesedtek el és maradt abba a pusmogás, mégiscsak kialvatlannak látszottak mindannyian.
A pusmogásról csak annyit, hogy néha véletlenül pont hallottam pedig isten bizony a regényemre koncentráltam. Mindenesetre azt vettem észre, hogy fülig ér a szám, ahogy hallgattam őket és újfent megállapítottam, hogy valami eszméletlenül különlegesen intelligens, okos, értelmes gyerekek vannak Hanna szobájában. Olyan választékosan, nagylányosan beszélgettek, hogy kedvem lett volna csatlakozni hozzájuk de persze fékeztem magam...
Másnap korcsolyázni menünk volna de a tavaszias idő inkább egy közös kirándulásra lett volna alkalmas. Álmosan pislogott mindenki, így azt hiszem aznap délben senki sem hagyta ki az ebéd utáni sziesztát, a korizást pedig elhalasztottuk...
Hanna nagyon boldog volt, napokig a bulija és a pizsama partija volt a téma és nagyon hálásan bújt oda hozzám, hogy megköszönje élete legemlékezetesebb és legjobb buliját. Igaz minden évben ezt mondja... :-)
