Szombaton, kihasználva a még barátságosnak nevezhető októberi időt, kirándulni indultunk barátainkkal. Az úti cél ötlete is az ő fejükből pattant ki, mi pedig visszaemlékezve a Katica tanyán töltött kellemes órákra, szívesen kerekedtünk fel, hogy most egy szokolyai Kacár tanyát vegyünk közelebbről szemügyre. A tulajdonos és felesége a megszállott kategóriába tartozik egyébként, másképp nehezen érthetnénk meg miért vállalja valaki önként és dalolva a hajnali négy órás kelést, a kenyérdagasztást, a rengeteg állat gondozását és a tanyavilágra jellemző nomád körülményeket. Mindent két kezükkel építettek, a kemencétől kezdve a kovácsműhelyig méghozzá elbeszélések, idős és még idősebb emberek tanácsait követve. A gazda végtelen lelkesedéssel és szenvedéllyel mesélt a tanya történetéről, csillogott a szeme és elhittük, hogy valóban boldog ember. Közben kisült egy dag kenyérlángos, amit a talicska mellett jóízűen elfogyasztottunk. Megtanultunk egy népi játékot, ami botok hajigálásából és futásból állt és amelyet alig akartunk abbahagyni, ám a kenyér kemencébe vetéséről sem akartunk lemaradni, így fájó szívvel és abban a reményben, hogy ezt majd valahogy itthon is lemásoljuk mentünk tovább.


Megismerkedtünk a fafaragás mesterségével és a gyerekekkel együtt mi is sorozatban gyártottuk a tulipános, szíves és ultra modern motívumokkal ellátott fa díszeket. A szorgos kopácsolásból csak az zökkentett ki bennünket, amikor a gazda megjelent az abban a pillanatban született báránykával karjában és akit meg is simogathattak a gyerekek. Meg is állapítottuk, hogy helyénvaló a mondás, miszerint ártatlan, mint a ma született bárány. Közben a kenyér is megsült és a bárányka születése miatt kicsit sötétebb lett a héja, ám ezt senki nem bánta. És tényleg úgy van, ahogy a menyecske mondta. Egy szelettel jól lakik az ember, nem hasonlítható össze a bolti adalékanyagos kenyérrel. Ettől függetlenül nem kérem meg Zoltánt, hogy építsen kemencét a kert hátsó részébe.





A piros pofikon egyáltalán nem csodálkoztam, ahogyan azon se, hogy a friss tanyasi levegő, a szaladgálás és a sok élmény megtette a hatását és hazafelé kettő perc alatt elaludt a hátsó sor a kocsiban.
Én a magam részéről pedig mától kezdve nem panaszkodom azért, mert reggel hatkor csörög a vekker.

ui. Az meg csak hab volt a tortán, hogy egy három lányos apukává lett , ex világbankos kollégámmal Gyurival, pont itt kellett összefutnunk. Amellett, hogy felidéztük a régi szép időket, a szekérhúzásnál is nagy hasznát vették a gyerekek.