2009-ben láttunk először víztározót közelről. Igen, azokat a furcsa tölcsérszerű oszlopokat, amelyek között valószínűtlenül türkizes, kékes, zöldes de mindenképpen nagyon tiszta ivóvíz kering. Írtam is róla akkor a blogban. Most visszanéztem. A gellérthegyi víztározó engedte be akkor a népet, hogy legyen fogalmuk arról honnan érkezik a víz az otthonukba. Jaj milyen kicsik voltak még a lányok! Valószínűleg nem sok mindenre emlékeznek, bár Hanna a Budaörsi nagy víztorony tetejére igen. Mondjuk az elég nagy kaland volt még nekünk felnőtteknek is.
Idén március 22-én volt a víz világnapja és véletlenül pont a kerületünk víztározója tartott nyílt napot. Kicsit aggódtam, hogy nem kellett bejelentkezni, mert biztos voltam benne, hogy sokan lesznek kíváncsiak a normál körülmények között fegyveresen őrzött területre de azt mondták a szervezők, hogy csak bátran menjünk. Sok program lesz és a Vízművek dolgozói segítenek majd és válaszolnak minden kérdésünkre.
Így is lett. természetesen mi is megpróbáltuk kitalálni, hogy az egymás mellé felállított vizes ballonok közül melyikben van ásványvíz és melyikben ivóvíz. Ötből ketten találtuk el. Mi bizony otthon csapvizet iszunk méghozzá mindenféle mosogató alá szerelhető szűrő berendezés nélkül és gyakran mondogatjuk a lányokkal, hogy szerencsések vagyunk, hogy olyan helyen élünk, ahol nyugodtan megtehetjük ezt, hogy nem kell gyalogolni a vízlelőhelyért és mert valóban biztonságos, tiszta.
A víztározó látványa már ismerős volt de ugyanúgy rabul ejtett, mint 2009-ben. Az ott dolgozó "bácsi" türelmesen válaszolt kérdéseinkre és már tudjuk hogyan tisztítják a medencét, hol folyik a csövekbe, hogyan ellenőrzik a minőségét, mennyi ideig elég és hogyan pótolják, hogyan őrzik, miért tölcsér alakú az oszlop és azt, hogy ő maga is csapvizet iszik otthon.
Kifelé sétálva éppen az RTL Klub forgatott az eseményről így kapóra jöttek nekik lányaink, akik közül Hanna volt a szóvivő és lámpalázmentesen válaszolt egy csomó kérdésre, amiből természetesen egy mondatnyi ment le az esti Híradóban. A kicsik ezalatt mosolygásukkal asszisztáltak nővérüknek.
Itt.
Kipróbáltuk a csőszerelést és megnéztük milyen eszközökkel keresik meg a rejtett csőtörést,a vízszivárgást.
Találkoztunk ismerősökkel is. Olyanokkal, akik nem is a környéken laknak, olyanokkal, akik a kerületben élnek és egy kedves anyukával is, akit még sosem láttam de ő felismert és elárulta, hogy a blogom olvasója.
Azóta (meg a Nagy Zöld Könyv elolvasása óta) ha lehet még jobban takarékoskodunk a vízzel bár eddig is odafigyeltünk, hogy ne folyassuk feleslegesen. Zuhanyzáskor, mosogatáskor, fogmosáskor pedig mindig megjegyezzük, hogy na most valamennyit csökkent a víz szintje miattunk ott, abban a futurisztikus víztározóban, a játszótér mellett a sashalmi domb alatt.
