Vártuk már a tavaszi szünetet a húsvéttal együtt, hogy kicsit kiengedjük a gőzt, mert hát nemcsak a gyerekek de mi felnőttek is elfáradtunk a mindennapi rutinban. Igen. Jó volt kiengedni kicsit a gőzt és ezúttal szó szerint értem, hiszen Húsvét hétfőn a MÁV Nosztalgia jóvoltából egy igazi gőzmozdonyos utazásban volt részünk a nem túl távoli, ám megunhatatlan Gödöllőre.
A Nyugati pályaudvarról indult a gőzös, aminek a füstjét már messziről lehetett látni aztán persze érezni is. A nem mindennapi látvány sok bámészkodót vonzott. Kíváncsi lennék hányan maradtak le aznap reggel a vonatokról... Kattogtak a fényképezőgépek, mindenki szelfit akart a fekete masinával.
A gőzös szuszogását hallgatva mi mindenesetre azonnal azt éreztük, hogy visszatértünk abba az időbe, amikor még kalapban és elegáns ruhában utaztak a hölgyek vagyis máris a boldog békeidőkbe képzeltük magunkat, ami csak fokozódott, amikor elfoglaltuk a párnázott, vörös, bársony ülésekben helyeinket. Ösztönösen egyenesebben ültünk, a lányok figyeltek a tartásukra azaz a nosztalgia kocsihoz méltón viselkedtek-legalábbis az első néhány percben. Komolyan. Még a rágógumikat is kiköptük... Sípolva, nagy füstöt eregetve zakatolt ki a vonat a pályaudvarról és nekünk gyorsabban kezdett dobogni a szívünk úgyhogy jól jött a MÁV nosztalgiás utak idején kínált áfonya likőr. Nem bántuk volna ha sokkal messzebbre tartott volna velünk a vonat.
Az ablakon kibámulva azt tapasztaltuk, hogy mindenki mosolyog. Az autók lelassítottak, az emberek egy pillanatra megálltak és integettek mi pedig vissza nekik méghozzá hihetetlenül büszkén, hogy egy igazi gőzössel utazhatunk.
Még épp időben be tudtuk fejezni a MÁV Nosztalgián már jól megszokott totó kitöltését, amivel egyébként utazást lehet nyerni vagyis tényleg van tétje- amikor megérkezett a Királyi Váró elé a vonat. Persze van Gödöllőn hétköznapi váróterem is, ám az időutazáshoz csakis a nemrég a Norvég Alap támogatásával csodaszépen megújult Királyi Váróba való érkezés elképzelhető és ezt a szervezők is jól tudták. Mondjuk szívesen találkoztunk volna Erzsébet királyné és Ferenc József hasonmásával- ám ez most elmaradt. Helyette viszont egy részletes és érdekes tárlatvezetésben volt részünk a teremben.
Innen az utasok egy része egy lovastanyára ment tovább fakultatív program keretében, a másik fele pedig a kastélyba, ahol javában zajlott a húsvéti forgatag. Mivel mi tavaly már részt vettünk a kastély tárlatvezetésén és még nem felejtettük el az ott elhangzottakat, úgy döntöttünk ezúttal nem tolongunk. Helyette kipróbáltuk a játékokat, vettünk vásárfiát majd elindultunk, hogy felfedezzük a város nevezetességeit -de legfőképpen a cukrászdáit.
Ottlétünk idején találkoztam ismerősökkel, akik meglepődtek amikor elárultam nekik, hogy vonattal érkeztünk Gödöllőre. Furcsán néztek rám és nem értették hiszen több ideig tart az út a Nyugati pályaudvarig, mint a kertvárosból, -ahol lakunk- eljutni Gödöllőig. Aztán persze amikor elmagyaráztam nekik ugyanazt, amit az előbb leírtam, megértették és azt hiszem kicsit bánták is, hogy ők autóval érkeztek és talán azóta már le is foglalták a következő gőzmozdonyos kirándulásra szóló jegyeiket, hogy az ő kislányuk is királylányként utazhasson.
Érkezéskor még megnézhették a lányok a kazánt ahová fáradságos munkával lapátolják be a szenet, bár ebből a fáradságból nem sokat vettünk észre hiszen mosolyogva válaszoltak a masiniszták minden kérdésünkre. A lányok kicsit kormosak lettek és füstszagunk volt egészen addig amíg le nem zuhanyoztunk. Nem bántuk. Bátran kijelenthetem, hogy a mi családunk minden tagját elég alaposan megcsapta a gőzmozdony füstje.
