Noéminek egyszerre esett ki két foga, így jelen pillanatban nincsen metszőfoga és alul is hiányzik egy. Mókás látványt nyújt, folyamatosan nyelvtörőket kérünk tőle, "C" betűs és "SZ" betűs szavak visszamondására kérjük, mert olyan mulatságos hallani ahogy nem tudja szépen kiejteni egyiket se. Olyan gyorsan történtek a foghullások, hogy szegény fogtündér nem tudta maradéktalanul ellátni feladatát, határidőt kért, nem a megfelelő helyre rejtette az ajándékot és egyáltalán teljesen szét van esve...

A foghullással egy időben, három rágófoga is nő Noéminek, aki nagyon büszke fejlődésének erre a szakaszára is. Nem úgy Eszter, aki duzzog és puffog, hogy neki még csak most kezdett mozogni az első és ez nem igazságos. Szokásos mondataimmal nyugtatgatom, hogy annál jobbak lesznek majd a csontfogak, minél később esnek ki a tejfogak és ez nem verseny, neki is pont annyiszor fog kiesni,mint Noéminek, akinek nemrég ünnepeltük a névnapját.



Ajándék hegyek helyett porcsinrózsát ültettünk el a tiszteletére egy nagy cserépbe a teraszon, majd közös nutellás muffin sütésbe kezdtünk, amelyben Hanna is kivette a részét (hiszen Hanna nem is mostanában volt). Eszter is talált magának testhezálló feladatot. Ő lett a felszolgáló kisasszony. Mire észbe kaptam, magára vette Hanna ünneplő szerelését, fehér blúzt és fekete szoknyát. Konzervatív, rózsás frizurát gyártatott magának és egy notesszal a kezében vette fel a rendelést nagyon komoly ábrázattal.

És mivel mindhárom virágszálamnak tavasszal van a névnapja, kitaláltam, hogy mostantól fogva minden évben három féle virágot ültetünk a teraszon lévő nagy cserepekbe. Egyet Hanna napon március 28-án (ha nem esik a hó), egyet Noémi tiszteletére április 22-én, egyet pedig Eszter kedvéért majd május 24-én.
Aztán majd megejtjük a hagyományos névnapi piknikezést is valahol, csak mert ezt is olyan jól kitaláltam évekkel ezelőtt és mert annyira jól sikerült mindegyik, hogy kár lenne leszokni róla.

Hanna, Noémi, Eszter! Még sok boldog névnapot nektek!

Ezt mondogatta Noémi két hüppögés között. Vigasztalhatatlan volt.

Még valamikor májusban, de mindenképpen középső csoportban kiesett Noémi első tejfoga. Az eset előzménye az volt, hogy egyik kedves ovis társa (aki szerencsére szeptembertől valamelyik iskola padját koptatja az ovis játszószőnyeg helyett), arra vette rá Noémit, hogy a csúszdán úgy másszon fel, hogy nem a kezeit használja kapaszkodásra, hanem a fogait. Egy kötelet eresztett le, majd úgy, mint valami cirkuszi mutatványban, arra kellett ráharapnia teljesítményorientált lányomnak és úgy felhúznia magát. Valahogy így magyarázta az óvó néni, aki ugyan nem volt tanúja az esetnek de megállapította, hogy Noémi alsó foga erősen mozogni kezdett, noha korábban masszívan az ínyébe volt ágyazva. Kétségtelen, hogy a különös mutatvány felgyorsította a folyamatot, én pedig aggódni kezdtem, hogy ez a mesterséges gyorsítás nem okoz -e problémát majd a későbbiekben. Csak akkor nyugodtam meg, amikor pár nappal később megjelent az új fogacska, szépen növekedni kezdett. A fogtündér is járt nála, ahogyan kell, Eszterke lelkét pedig kicsit ápolni kellett, hogy ne aggódjon, semmivel nincs elkésve és ez nem verseny kettőjük között, neki is pont 20 tejfoga van, ami előbb utóbb kipottyan.
Hannát is nyugtatgatnom kellett, mert ő meg azért puffogott, hogy bezzeg neki csak első osztályos kora legvégén esett ki az első tejfoga és hogy lehet, hogy a húgának meg ennyivel előbb. Elmagyaráztuk, hogy valószínűleg ha nem harap kötélre, még nem esett volna ki és különben is értsék már meg, hogy nem hajszálpontosan egyszerre fejlődnek, attól, hogy testvérek nem egyszerre kezdtek mászni, felállni majd járni...

(Azóta újra elővettem a nagysikerű "Testvérek féltékenység nélkül" című könyvet és minden nap olvasok belőle, magamnak persze, hogy kezelni tudjam ezt a folytonos versengést, rivalizálást, mert persze én azt szeretném ha örülnének majd egymás sikereinek még ha az ebben az esetben csak egy fogkiesést jelent..)




Mire megnyugodtak a kedélyek, Noémi második foga is elkezdet mozogni, pedig semmilyen köteles produkciót nem követett el és nem nyitott ki semmit a fogával. Egyre jobban lötyögött, mígnem a Morzsa Tábor idején a Dunaparton, ott Szentendrén kiesett, majd nem sokkal később el is veszett. Kimondhatatlanul bánatos volt. Mondtam neki, hogy ne csinálja már, szegény fogtündér elvitte, ne sajnálja már tőle, legalább egyet adjon neki emlékbe ha már egyszer ajándékot is vár tőle, de Noémi hajthatatlan volt és azt mondta ő az összes fogát gyűjti abban a kagylóból készült dobozban, amit még Korfun vettünk neki pont erre a célra. Levelet kellett írnunk, hogy ne haragudjon már a kedves fogtündér, de legyen szíves hozza vissza a fogat és ha lehet, mellé még egy peonzát is.
Csak ekkor nyugodott meg, én pedig törtem a fejemet honnan szerezzek tejfogat Noéminek. Ha Hannáéból csennék el egyet, azt biztos észrevenné elsőszülöttem, így azt az ötletet elvetettem viszont biztos voltam abban, hogy anyukám még mindig őrzi az én kiesett tejfogaimat. Még a dobozkát is felidéztem, amiben gyűjtögette. felhívtam és elmondtam neki, hogy vészhelyzet van, segítsen. Ő pedig a szokásos stílusában mondta, hogy persze-persze és hogy ugye nem gondoltam volna sosem, hogy 34 év őrizgetés után visszakérem a kihullott fogaimat, illetve abból egyet.
A kissé megsárgult darabkát beletettem egy csinos dobozba, a fogtündér nevében írtam egy levelet Noéminek, hogy tessék itt van de azért egyet majd adhatna. Párnájára tettem az áhított peonzát és egy mese dvd-t és vártam a hatást. Nem vett észre semmit a csalásból, Eszter viszont nem tudta tovább magában tartani a csalódottságát, bánatát és sírásban tört ki, hogy hozzá nem jött a tündér és majd csak sokára jön, így ismét be kellett vetnem improvizációs készségemet és eljátszottam, hogy nicsak-nicsak, van ott a levél alján egy utóirat is, ami arról szól, hogy a dvd-t Eszternek szánja, előlegként és addig is szépen mossa a fogát, mert hamarosan az övé is kiesik.

Remélem kibírja és nem siettet semmit, főleg nem kötélre harapva mászik fel a csúszdán és azt is, hogy ha majd elolvassa Noémi ezt a bejegyzést, nem haragszik meg a kis csalásért.

2004. június valahanyadika.

Hanna 6 hónapos, éppen Horvátországban nyaralunk. Előző este egy kabóca repült be a szobánkba, egyenesen a hajamba, amit máig nem tudtam kiheverni. Elevenen él bennem, ahogy sétálunk a szállásunk felé és reménytelen próbálkozásnak tűnik kikerülni a hatalmasra nőtt rovarokat a járdán, aminek a gondolatától enyhe rosszullét fog el még mindig és ami miatt azóta sem jártunk a magyar turisták paradicsomában.. Nos ilyen körülmények között vettem észre, hogy az akkor hat hónapos Hannának kibújt az első foga. Kiemeltük az utazóágyból, csodáltuk jobbról, csodáltuk balról, szájába turkáltunk, megpuszilgattuk, tapsoltunk, éljeneztünk, és ahogy az egy első gyerekes szülőtől elvárható.
A másodikra, harmadikra és a többire sem emlékszem. Elmaradtak az erről szóló megemlékezések és ünneplések, valószínűleg más dolgokat ennél lényegesebbnek tartottam és csak remélni tudom, hogy nem kapok később szemrehányást Hannától amiatt, hogy a fognövésével kapcsolatos pontos adatokat nem jegyeztem fel. Lényeg, hogy mire észbe kaptam, kinőtt mind a 20 fogacskája.



Zoltánnal abban bízunk, hogy az ő és az én híresen erős és jó fogainkat öröklik majd lányaink. Nem akarok senkit se untatni a részletekkel, de szerintem nagy dolog, hogy Zoltánnak a mai napig egyetlen tömött vagy problémás foga nincs és nekem is csak akkor lyukadt ki az egyik és tört le a másik, miután megszületett Eszter és Noncsi. Gondolom a terhességem vége felé, már minden ehető és hasznos dolgot magukba építettek, magyarul leamortizáltak és a kalcium készleteimet is megcsapolták rendesen. Ki is húzták -no nem a fogamat, hanem- a fejlődési időt a hasamban a 37. hétig. Noémi igazi vasgyúró, Eszter pedig eszméletlen jó étvágyú gyerek.

2009. december 29.

Egy fergeteges szülinapi bulin vagyunk túl, Hanna hat éves lett. Este mégis látom, hogy valami bántja, hát mellé bújok és kiszedem belőle miért szomorú. Elmondja, hogy az a baja, hogy hat éves lett és nem mozog egyik foga sem, pedig én azt ígértem neki, hogy ekkorra várható majd, hogy lötyögni kezd. Az oviban már felsorolni sem tudja kinek hány foga esett ki, van akinek egyszerre három is, neki pedig még mindig az amúgy gyöngysorhoz hasonlító tejfogaival kell mosolyogni. Nos, ezen én is jót derültem miközben a fejemet vertem a falba amiatt, hogy könnyelmű ígéreteket teszek olyan ügyben, amiben igazán nincs is beleszólásom, maximum megérzések. Aztán próbáltam meggyőzni őt arról, hogy nem mese amikor azt mondják a fogorvosok és az okosok, hogy minél később bújik ki a csontfog, annál jobbak, erősebbek lesznek. És különben is, ha jól emlékszem nekem is csak 7 éves koromban esett ki az első fogam, szóval nem késett el semmivel sem.



2010. szeptember

Hanna iskolás lett. A bemutatkozás után szerintem első kérdése az volt minden
gyerekhez, hogy " No és neked kiesett már a fogad?" mivel második nap pontos statisztikával jön haza, amelyből kiderül, hogy rajta kívül egy fiúnak és egy kislánynak nem esett ki még tejfoga. Némileg megnyugszik, hogy nincs egyedül a problémájával, de azért semmi másra nem vágyik csak egy olyan rágóra, amit ha rágunk kiesik tőle a tejfoga. Nincs ilyen, de én megígérem, hogy szerzek valahonnan. Azt remélem, hogy 7. szülinapjáig ki fog pottyanni az első foga. Ha nem így lesz, szava-hihetetlennek fogok tűnni szemében, így érthető, hogy napi program az esti fogmosás után megmozgatni az alsó és felső metszőfogakat. Annyira stabilak és gyönyörűen egészségesek, hogy csak na. És persze meg se moccannak.



2010. november 13.

A gyerekvilág kiállításon a mi standunk mellett történetesen egy fogászattal kapcsolatos kiállító mutatta be szolgáltatásait. Nosza, kapva kaptam az alkalmon és megmutattam Hannát a nagyon kedves fogorvos hölgynek. Röviden felvázoltuk Hanna aggodalmát, ami átszállt rám is, hiszen ki látott már olyan gyereket aki lassan hét éves és még mindig csak tejfoga van. A gyerek úgysem hiszi el az anyjának, hogy ebben nincs semmi különös és örülnie kell neki, hát majd a fogorvosnak elhiszi. Így is lett. Kitöltött egy gyors fogápolással kapcsolatos tesztet, kapott ajándék fogkefét meg matricákat, belenéztek a szájába, ahol mindent rendben találtak így Hanna is hanyagolta a "mikor esik ki a fogam" témát..

2010. november 19.

Az is lehet, hogy varázsló volt az a fogorvos néni vagy a fogtündér segédje, mert ha hiszitek ha nem, Hanna alsó metszőfoga mozogni kezdett. A hétvége Hanna fogmozgásának jegyében telt el. Gyakorlatilag folyamatosan a szájában volt a keze vagy valaki a családból a szájába nézett. Újraolvastuk az összes fogzással, fogváltással kapcsolatos okosító gyerekkönyvet és együtt örültünk Hanna örömének.
Zoltán egy képet tett fel a falra a kérésemre, mire Hanna jelentkezett, hogy nem lehetne e meggyorsítani a kipotyogás fázisát, hiszen a mozgó foga mögött már áttörte az ínyét a tulipános csontfoga, vagyis útban van a tejfoga. Mellesleg nem bánná, ha a fogtündér már aznap kicserélné a fogacskát valami kis ajándékra.

2010.november 25.

Egyre jobban lötyög a kis tejfog de esze ágában sincs kipottyanni. Hanna gipszből elkészít egy fogtartó dobozkát, ki is festi. Az arany zsákocskát is maga mellé készíti, arra az esetre ha kiesne végre foga, hiszen úgy tervezi ebbe rejti majd el azt és teszi párnája alá, hogy a fogtündér kicserélje ajándékra. Papír zsebkendők nélkül sem indul el sehová.

2010. december 1.

Próbálok visszaemlékezni, hogy meddig húzódhat el egy tejfog mozgása, mikor esik ki abban az esetben ha nem piszkálják, ráncigálják, csavarják. Nem találok erre vonatkozó hasznos információt. Hanna alsó metszőfoga rendületlenül kapaszkodik és az sem zavarja, hogy mögötte egyre nagyobb iramban nő az új csontfog.
Borsószem hercegkisasszony Hanna egyik pillanatban alávetné magát erős kezeinknek, hogy rásegítsünk a foghullatásra, másik pillanatban inkább meggondolja magát és nem kér a segítségből, a természetes foghullatás híve marad. Naponta többször meséljük el Zoltánnal, hogy mi milyen módszerekhez folyamodtunk annak érdekében gyerekként, hogy megszabaduljunk a mozgó tejfogainktól. Mindkettőnk történetében megtalálható a kilincs és cérna szavak. Hannával megegyezünk, hogy a nyelvével lökdösi a fogát és majd egyszer csak kiesik. Egyébként is erre várt évek óta hát most élvezze minden pillanatát.

2010. december 3.

Hanna a zuglói Cserepesházba készül, mert el nem mulasztaná Kati néni Kokas óráját, amin egyébként két osztálytársával is találkozik minden alkalommal. Zoltán viszi el őt, ő vállalja a festéknyomogatással, előkészületekkel kapcsolatos feladatokat. Én addig a kicsikkel itthon társasjátékozom, kártyázom. Egyszer csak megérkeznek haza de látom, hogy van valami titkuk, mindketten gyanúsak. Persze hamar rájövök a turpisságra, hiszen ahogy elneveti magát Hanna látom, hogy hiányzik az alsó foga.
Elmesélik, hogy az autóban két zene hallgatása közben Zoltán egy határozott mozdulattal kihúzta, amit ő észre sem vett csupán az összevérzett papír zsebkendők árulkodtak arról, hogy túl van a "műtéten". Az új fog közben egy kicsit beljebb rendületlenül nő és többé nincs útjában semmi.
Hanna a gipszből öntött és sk kifestett dobozába teszi a fogat, mi pedig körülüljük és csodáljuk. A kicsik is érdeklődve forgatják, nézegetik én pedig gyors oktatást tartok a fog felépítéséről. Egyébként magam is meglepődöm azon, hogy Hanna kiesett fogának milyen hosszú a nyaka.




Aznap este..

Hanna csinos kis arany tüll zacskóba rejti a fogát és a párnája alá teszi. Előtte megbeszéljük, hogy majd szólok a fogtündérnek, hogy ne vigye magával a fogat, adja inkább nekem emlékbe, neki úgyis van elég. Az ajándékot persze hagyja csak itt, de aztán mehet is. Manapság ez egyébként is így megy, megváltoztak a szokások- mondom neki. Hanna még cinkosan rám néz és megkérdezi: "Hol olvastad ez anya? A www.fogtunder.hu-n?



Hajnalok hajnalán átsettenkedtem hálószobájukba és kicseréltem a fogat ajándékra. Reggel boldogan szaladt át a pici meglepetésekkel és örömmel konstatálta, hogy a fogtündér megértette az üzenetet és itt hagyta nekem az ő kis tejfogát megőrzésre.

Túl vagyunk az elsőn. Megkönnyebbültem, hogy 7. szülinapja előtt kiesett, mert azt ígértem így lesz. Mérsékeltebb izgalommal és felhajtással, de azért nagyon várjuk a többit is.