(Szándékosan nincs kérdőjel a címben..)
A mai medencézős, pinpongozós, beszélgetős, sütizős, fagyizós, hamburgerezős partira teljesen váratlanul egy meglehetősen egzotikus gyümölcsöt is a vendégek elé teszek. Ráadásul ezt nem a LIDL-ben vettem, pedig tudvalevő, hogy ott (is) mindig kapható európai embernek különlegesnek netán ismeretlennek számító gyümölcs.
Ma reggel felhívott Hajni (ez a magyar neve), aki Hanna osztálytársának vietnami anyukája, hogy áthozna egy nagy gyümölcsöt ha elfogadom. Egyenesen Vietnamból hozta, ahonnan nemrég tértek haza. Hát mit mondjak? Teljesen meghatódtam, mert mindössze egyszer említettem neki, hogy nagyon ízlett a gyümölcs, amit Hanna pár hónapja kóstoló gyanánt hazahozott és hogy milyen jót nevetünk azóta is a nevén. Igaz akkor nem egy egész csemegét, hanem egy kis sárga darabkát hozott haza, így most sokáig csodáltuk a kicsikkel miféle tüskés zöld kabátos, a sárga húsú gyümölcs terem tőlünk nagyon messze és mekkora magjai vannak.
Hannával pedig ha hazajön az úszótáborból biztosan eljátsszuk a szokásos párbeszédet, amit a kóstoló hazahozatalakor már begyakoroltunk:
Hú de finom? Mi a neve?
Mi.
Nem éretd? Azt kérdeztem mi a neve?
Mi.
Hát ez hihetetlen! Mi a neve a gyümölcsnek?
Mondtam már, hogy mi a neve a gyümölcsnek.
Most miért ismétled el? Válaszolj már kérlek.
Mi.
Hogy hívják?
Minek.
Mit eszel?
Mit.
Én is ezt kérdeztem.
Mit eszem.
Hogy mit eszel?
Mit.
és ez így megy majd addig amíg meg nem unjuk.
Fonetikusan mi. Legalábbis így ejtjük. A héja, a magja és a "torzsája" vagy nélkül esszük.
