Tudom, hogy sokat gyakorolta a kis karácsonyi műsort a Csigabiga csoport. Az enyémeknek egy-egy kis versszak jutott, pillanatok alatt megtanulták persze és sokszor elismételték itthon azért, hogy a karácsonyi műsorra baki nélkül el tudják majd mondani a közönségnek. Arra nem számított viszont Noémi, hogy a kulcsfontosságú szereplő betegsége miatt neki kell majd beugrania kis barátnője helyére és neki kell eljátszani a Három királyok című versből Máriát, azt, amelyik irul pirul. Azt mondta, csak azért nincs kedve nagyon a szerephez, mert nem tetszik az a rózsaszínű horgolt kendő, amit magára kell tekerni. Kettő perc alatt meggyőztem arról, hogy nem hagyhatja cserben a óvó néniket és a műsort, az a kendő pedig nekem nagyon is tetszik és egyébként is csak rövid ideig kell magán hagyni. Bizony így lett Noémiből Mária, méghozzá olyan gyönyörűségesen angyal arcú és valóban iruló piruló, hogy amikor elmondta azt, hogy "Kedves három királyok, jó éjszakát kívánok"!- bizony meghatódtam és nagyon büszke voltam rá, hogy nem esett kétségbe a váratlan felkéréstől. Pedig itt még nem volt vége a rögtönzéseknek. Ezúttal Eszter volt a helyzet magaslatán.
Gazdag Erzsi Fenyőfa című versét négy kis gyerekre osztották ki az óvónénik , ebből a kaptak az enyémek kettő versszakot. Azt, amiről írtam az előbb, hogy legalább százszor elmondták itthon. Csakhogy a nagy izgalomban rossz sorrendben állította őket fel Heni néni, amit valószínűleg csak én és a kicsik vettünk észre, de persze nem bíráltuk felül a rendezést. Így történhetett meg, hogy a harmadik versszak, amit eredetileg Noémi tanult meg alaposan, Eszterre maradt. Eszteren kb. 1 másodpercnyi hezitálás után szépen elmondta Noémi versrészletét majd Noémi is összeszedte magát és elszavalta Eszter versszakát. Bravó!- gondoltam magamban és alig vártam, hogy megdícsérjem mindkettőjüket, amiért a váratlan helyzetben tökéletesen feltalálták magukat.
Kedves ötlet volt, hogy aznap a reggelihez nem a naposok, hanem mi szülők terítettünk meg és tetszett a csengettyű hangjátol hangos, éppen megfelelő hosszúságú műsor. Az óvodai karácsonyi ajándékokkal játszottunk egy kicsit együtt, aztán ki-ki ment a dolgára. Noémi és Eszter két kis versszaka járt a fejemben és az, hogy milyen jó, hogy van még két kis óvodásom, akik bár egyre okosabbak, magasabbak, önállóak mégis a kicsik a családban.
Gazdag Erzsi Fenyőfa című versét négy kis gyerekre osztották ki az óvónénik , ebből a kaptak az enyémek kettő versszakot. Azt, amiről írtam az előbb, hogy legalább százszor elmondták itthon. Csakhogy a nagy izgalomban rossz sorrendben állította őket fel Heni néni, amit valószínűleg csak én és a kicsik vettünk észre, de persze nem bíráltuk felül a rendezést. Így történhetett meg, hogy a harmadik versszak, amit eredetileg Noémi tanult meg alaposan, Eszterre maradt. Eszteren kb. 1 másodpercnyi hezitálás után szépen elmondta Noémi versrészletét majd Noémi is összeszedte magát és elszavalta Eszter versszakát. Bravó!- gondoltam magamban és alig vártam, hogy megdícsérjem mindkettőjüket, amiért a váratlan helyzetben tökéletesen feltalálták magukat.
Kedves ötlet volt, hogy aznap a reggelihez nem a naposok, hanem mi szülők terítettünk meg és tetszett a csengettyű hangjátol hangos, éppen megfelelő hosszúságú műsor. Az óvodai karácsonyi ajándékokkal játszottunk egy kicsit együtt, aztán ki-ki ment a dolgára. Noémi és Eszter két kis versszaka járt a fejemben és az, hogy milyen jó, hogy van még két kis óvodásom, akik bár egyre okosabbak, magasabbak, önállóak mégis a kicsik a családban.
