Talán a tavaszias időjárásnak köszönhető, hogy idén nem magától érkezett el az adventi érzés, hanem egy kicsit tenni kellett érte. Szorgalmasan dekoráltuk a házat, előkerültek a régi kedvencek és hiába fogadtam, meg, hogy új dísz, dekoráció nem kell, persze nem lehetett ellenállni és mégis lett.
A karácsonyi dekoráció
December elsején a fenyő girlandokkal körbetekertük a lépcsőkorlátot és a lányok ágyát. Már ettől nagyon ünnepivé vált a ház de a koronát azért mégiscsak a kandalló díszítése és a ház kivilágítása tette fel. Ez utóbbit idén Zoltán az életét kockáztatva a tetőn egyensúlyozva tett ki a homlokzatra én meg leellenőriztem, hogy véletlenül se legyen giccses. A családunkat jelképező hóembercsalád mindig ott figyel egy kiemelt helyen és a 3 angyalka is, amik ráadásul méretarányosak, hiszen most a tornasor úgy fest nálunk, hogy Hanna a legmagasabb, utána jön Noémi majd egy kicsivel lemaradva Eszter.
Adventi koszorút a lányok Zoltán társaságában készítettek, méghozzá a Cinkotai Tájházban egy karácsonyi kézműves program keretében. Egyet anyukámnak ajándékoztunk, egy az étkezőasztal közepére került, egy pedig a nappaliba.
Az adventi naptár
Az adventi naptárakkal is elkészültem időben de sokszor voltam bizonytalan a készítés közben. Mostanra már mindenféle boltban árulnak kész és egész ötletes, igényes naptárakat és egyszer kétszer erősen vissza kellett fognom magamat, hogy ne csábuljak el és maradjak a saját készítésű verziónál. Noémi valami elegánsat szeretett volna, Eszternek csak az volt a kérése, hogy ne legyen megszámozva, Hanna pedig ragaszkodott a tavalyi verzióhoz, ami első hallásra jó ötletnek tűnt, ám bebizonyosodott, hogy nem való feledékeny
Anyukámnak tasakokat hajtogattam arany papírból és ezeket töltöttem meg kis édességekkel és direkt tettem bele olyanokat, amik a retro kategóriába tartoznak, hogy ezzel is egy kicsit a gyerekkoromat, a régi szép időket felidézzem.
A lányokéba is mindenféle apró édesség, írószer és csajos dolog került. A legnagyobb problémám az volt, hogy a hengerek és tasakok befogadóképessége eléggé limitált volt, így sokszor csak egy cédulát rejtett a doboz, amire ráírtam, hogy "Nem fért bele, kérd anyától! "Hát igen. A rohanós reggelekbe néha még ezt is be kellett szorítani de senki nem bánta persze.
December 5-én a Mikulásra hangolódva összedobtam egy rénszarvasos uzsonnászacskót, hogy abban vigyék a lányok a tízóraijukat. Nagy sikere volt, én meg arra gondoltam, hogy kár, hogy kicsit kevesebb időm van ilyenekre. Az ünnepek idején azért nagyon igyekszem. Hétköznaponként pedig azért még mindig teszek a tízórais dobozukba a Kis Fülesből kivágott vicceket.
A Mikulás
A cipők a kandalló elé kerültek december 5-én este egy nagy pohár forralt bor és néhány szem süti kíséretében. Szeretem, hogy partnerek a mesében, a csodavárásban és a furfangos kérdéseikre adott válaszaimon mosolyognak.
Reggel aztán nagy az öröm, hangosan trappolnak le a lépcsőn és kuporodnak le a kis meglepetésekhez pihe-puha meleg köntöseikben és én nem sürgetem őket mert azt se bánjuk ha emiatt aztán aznap az utolsó pillanatban esnek be a suliba.
A Luca napi búza
December 13-án Luca napi búzát ültettünk, szigorúan 3 cserépbe és szigorúan megjelölve melyik kié, hogy aztán karácsonykor megnézzük kinek a búzája hálálta meg a legjobban a gondoskodást. Döntetlent hirdettem ki, főleg, hogy a 2. nap után már csak én locsolgattam, becézgettem a zöld szálakat, amelyek egyébként dekorációnak sem utolsóak és tényleg jól mutatnak az ablakpárkányban.
Adventi programok
Stílusosan, a MÁV Nosztalgia járatával utaztunk Bécsbe az adventi vásárba többedmagunkkal. Velünk tartottak a kollégáim és azoknak családtagjai is de persze nem voltak kötelező programok. Mi a Maria Terezia téri vásárban ittuk meg az első forralt bort, forró csokit és puncsot, majd melegedés gyanánt meg azért is mert sok szépet hallottunk róla, bementünk a Természettudományi Múzeumba. Azon kívül, hogy az épület önmaga is bámulatosan szép, a kiállítás is elég impozáns, főleg a mozgó dinoszauruszok de aminek nagyon örültünk az az hogy teljes valójában és parányi életnagyságában láthattuk a Willendorfi Vénuszt, amit (ha valaki nem tudná) ott őriznek.
Innen aztán a Városháza előtti vásárba jutottunk el ahol viszont kényelmetlenül és idegesítően sokan voltak. Mindenki kapott valami kis vásárfiát és a mi ízlésünktől távol eső bécsi üveggömbök közül próbáltunk olyat találni, ami szépnek mondható és ami a fő helyet kaphatná meg majd a karácsonyfánkon. Elég nehezen, de találtunk. Kipirult arccal ültünk villamosra, majd metróra, (úgyis az az elvünk, hogy ha külföldön vagy, mindig próbáld ki a tömegközlekedést) ,hogy időben visszaérjünk a különvonatra, ahol a hangulatos étkezőkocsiban stílszerűen bécsi szeletet vacsoráztunk.
Leteszteltünk pár korcsolyapályát de a konklúzió az volt, hogy a Városligeti Műjégpályánál vagy a Naplás tó (tiltott) jegénél egyszerűen nincs jobb. No még talán a Csepeli jégfolyosó különleges csak az elég messze van. A többinek a jegetúlságosan érdes, viszont a melegedő/öltöző rész nagyon színvonalas, mintha arra nagyobb hangsúlyt fektettek volna, mint magára a jégre. Azért jó volt.
Az adventre idén egy Makám koncerten hangolódtunk Piroska barátnőmmel és mivel a terézvárosi templom adott helyszínt az eseménynek nem volt nehéz a karácsony eredeti üzenetére gondolnunk közben.
És persze jó volt itthon kuckózni, karácsonyi filmeket nézni, amihez összeállítottam egy jó kis listát, hogy könnyebb (vagyis éppen, hogy nehezebb) legyen választani.
Kiderült, hogy Noémi remekül sakkozik és még élvezi is, így Zoltánnak lett egy méltó sakkpartnere. A lányok sokat rabló römiztek vagy éppen nyomkodták a telefonjaikat és élvezték, hogy kevésbé korlátozzuk őket.
A karácsonyfa
A karácsonyfa designért idén is Hanna felelt. Azt mondta idén az ezüst-piros gömbökkel díszített fa a trend úgyhogy ha lehet ilyen legyen a még mindig plafonig érő fánk. 23-án aztán nagy nyugalomban mentem fel a padlásra, hogy előkeressem a díszeket amikor azzal szembesültem, hogy nekünk speciel piros és ezüst nincs. Vagy van de reménytelen megtalálnom, vagy esetleg elajándékoztam, kölcsönadtam, mindenesetre nincs. Minden hízelgésünket és női bájunkat be kellett vetnünk Zoltánnál, hogy egy nappal karácsony előtt elvigyen bennünket egy bevásárlóközpontba, ahová ilyenkor persze normális ember biztosan nem megy, mert nekünk ezüst és piros díszek kellenek. Végül persze lett és nagyon hatékonyan, ráadásul akciósan. :-) Még aznap este feldíszítettük a fát és megállapítottuk, hogy érdemes volt Hannára hallgatnunk, ráadásul a bécsi gömb is jól mutatott a fő ágon.
A karácsony
Délelőtt Zoltán moziba ment a lányokkal, hogy megnézzék a nagyon sírós Igazi csoda című filmet amíg én az ebéd előkészületeivel foglalatoskodtam. Nem szoktam zokon venni, hogy én kimaradok ilyenkor a "buliból", mert bevallom sokkal hatékonyabb vagyok ha egyedül teríthetek, főzhetek és a meglepetés is nagyobb a hazaérkezőknek. Most is tobozból készítettem ültetőkártyákat és volt menü tábla is az asztalon, ahogyan a valamelyik étteremből származó FOGLALT kártyát is kitettem, mert azon mindig mosolyognak. Mire hazaért a csapat anyukám is ott volt nálunk, hogy közösen ebédeljünk és hogy megint bezsebeljem tőle a dicséreteket, hogy lám-lám rendes gazdasszony lett belőlem.
Az ajándékozással megvárjuk, hogy besötétedjen és ez ellen már nem ágálnak a kislányok se. Valahogy más a hangulata ilyenkor az ünneplésnek, a csillagszóró és a kandalló lángja no meg a karácsonyfaégők is hangsúlyosabban látszódnak,meghittebb és varázslatosabb minden.
Mindenki megtalálta azt az ajándékot, amire vágyott. Noémi például annyira örült a négykerekű retro görkorcsolyának, hogy amikor hazaér, papucs helyett azt veszi fel és azzal közlekedik előre és hátra, közben pedig újabb flikfangokat gyakorol ki amin mi csak ámulunk bámulunk.
Ezem-iszom
Nem vittem túlzásba a sütést, főzést így nem is fáradtam bele. 25-én azért hálás voltam, hogy az ebédet helyettem a Gundel szakácsai készítették el. Szeretjük a Gundel karácsonyi hangulatát és mielőtt felhördülne valaki, hogy micsoda luxus, elárulom, hogy a brunch árazása egyáltalán nem túlzó sőt olcsóbban megúszhatja egy család az ebédet, mintha egy trendi (vagy annak hitt) vagy mostanában felkapott étteremben ennének, innának. Tényleg.
És mivel tudtam, hogy Szilveszterkor egyik lányunk se koccint majd velünk kölyökpezsgővel,mert a kis barátnőiket választották helyettünk, itt ejtettem meg az emlékbefőttünk ünnepélyes kibontását. Egy éven át lehetett kis cetlikre felírni azt az eseményt, történést ami valami miatt emlékezetes volt a család bármelyik tagjának és hát be kellett látnom, hogy megint nem sikerült elég nagy üveget választanom erre a célra, bár kétségtelenül csinos kis darab volt. Szóval a desszertnél kézről kézre adtuk egymásnak az üveget,amiből mindenki kivehetett egy emléket és felolvashatta a többieknek. Jó volt újra rágondolni és sokszor hangzott el a "Tényleg! De jó volt!" felkiáltás is közben.
26-án bátyámékhoz voltunk hivatalosak ebédre és én mindig várom ezeket a találkozásokat, mert biztosan sokat nevetünk és a lányok is nagyon szeretnek az unokatestvérükkel találkozni, hogy ne csak a különleges video csatornáján keresztül láthassák, hanem élőben is. (Nórinak "Unfancy Channel" néven van egy Youtube csatornája de vigyázat, a téma nem mindenkinek való csak az akit érdekel a környezettudatosság és elutasítja a túlzott fogyasztást ja és az sem árt ha szimpatizál a vegán életmóddal. A címe sokat elárul. Nem hétköznapi, ahogyan ő se az. Nem áll be a cicababák közé az biztos és én nagyon büszke vagyok rá, hogy ő a keresztlányom.
Hát így telt az idei advent, a karácsony és a szünet.
Ha nem akarsz lemaradni a lábnyomokról, kedveld a blog facebook oldalát is! https://www.facebook.com/labnyomok/
