Ha éppen nem tejet, szörpöt, kakaót vagy vizet isznak a lányok, akkor legtöbbször almalevet. A gyümölcsök közül is az alma az, ami a legjobban fogy itthon, Eszter és Hanna boldogan rágcsálja, Noémi pedig ,ha lehet, meghámozva és felszeletelve és rábeszélő képességemet latba vetve.. Lényeg, hogy egyikük se bánná ha a csapból is almalé folyna.
Azért írom ezt a kis bevezetőt, mert ezzel is szeretném mutatni, hogy nem véletlenül esett a választás a magyar határhoz közel eső Almás hotelre. Itt aztán majdnem teljesülhet kívánságuk, mert együtt van az almáskert, az almafeldolgozó, az almalé és a hotel teljes dekorációja is erről a csemegére emlékeztet.
A Meseparkból a szállásig vezető utat végigaludták a lányok, így Zoltánnal nyugodtan tudtunk beszélgetni arról az időről, amikor még nem autókázhattunk a rövidebb útvonal érdekében egyik országból ki és be, mert azt bizony határőrök őrizték. Egyébként meg pont aktuális is volt erről eszmét cserélni és gyerekkori élményeinket felidézni, mert most volt a Páneurópai piknik meg az egész határmegnyitás évfordulója..
Valahogy nem csodálkoztunk azon se, hogy a hotelben, a tulajdonos családon kívül az összes személyzet magyar volt..
Megvacsoráztunk, majd siettünk vissza a szobánkba,
hiszen én már tudtam, hogy két kis torta fogja ott várni a lányokat. Így is lett. Csillogó szemmel nézték kicsiny tortájukat, aztán még csillogóbb szemmel fújták el fejenként három gyertyájukat.







Legalább ugyanilyen boldogságot okozott nekik az, hogy emeletes ágyban aludhattak, illetve az, hogy mind a hárman befészkelhették magukat a felső szintre, ahol az esti mesét Hanna szolgáltatta. És valahogy nem volt vita abból se, hogy az idősebb jogán Hanna alszik fent, Eszter lent, Noémi pedig a pótágyon. Szerintem csak fáradtak voltak a tömény egész napos programtól, így nem volt erejük érvelni, alkudozni majd duzzogni.. Pedig szoktak..




Természetes, hogy ebben a hotelben jó éjt csoki helyett jó éjt almát találtunk párnáinkon, ahogyan az is, hogy az alagsorban lévő önkiszolgáló kis konyhában rekeszekben áll a gazdaságban készült almalé, ami persze alig hasonlít a legtöbb dobozos almaitalhoz, (hiszen nincs benne tartósítószer meg semmi mű )és amit emiatt kissé fanyalogva fogyasztottak a lányok.
Másnap a tervezett szomszédos Sonnentherm élménymedencék helyett, ahol egyébként is jártunk már,- megszavaztuk, hogy inkább a Schönbrunni állatkertbe mennénk el, ahol igazi pandamacikat is láthatunk és ahol a legújabb látványosságukon, a 160 m hosszú, fák koronája között azaz 10 m magasan húzódó függőhídon kezdhettük sétánkat.
A pandák tényleg olyan édesek, hogy kedve lenne az embernek átugrani a kerítésen, hogy belebújjon az ölükbe. Persze erre nem sok esélyünk lett volna, mert füldugós panda őrök őrzik az értékes állatokat. A leghosszabb ideig náluk időztünk, aztán kis vonattal a bejárathoz indultunk, ahol az autóig érve be nem állt a szánk, majd már az autóban ülve annál nagyon is. Már csak szuszogásukat lehetett hallani és ez így maradt végig az autópályán és Budapesten is..egészen hazáig.
Hát, ezzel a két nappal szerettük volna a lányok harmadik születésnapját megünnepelni és emlékezetessé tenni. Szerintünk remekül sikerült, azóta is emlegetik, Hanna pedig megtanult egy kifejezést, amit előszeretettel használ, ez pedig úgy szól: Anya.. a kicsik szülinapjából és is profitáltam...
Lássuk be igaza van.