Feri bácsi, az az áldott jó szomszéd már hetekkel húsvét előtt kérdezte, hogy a hagyomány szerint ugye idén is szeretnénk három nyuszit kölcsönbe, mert emlékszik mekkora örömöt szerzett vele a múltkor is a lányoknak és mert éppen most születtek és ugye... Hát persze vágtam rá és lányaim csillogó szeme és öröme mellett eszembe jutott a dobozból kiszökdöső nyulak kergetése, az izgalom hogy csak épen, egészségesen adjuk vissza gazdájának és máris orromban éreztem szagukat..
Hétfőn reggel aztán becsöngetett Feri bácsi, hozta a három nyuszit, hozzá szénát és tápot. Csodaszép foltos kis nyuszikat kaptunk, elidőztem felettük. A lányok éppen Zoltánnal együtt autóztak, hogy friss kenyeret szerezzenek de leginkább azért, hogy nyugalomban készülődhessek, süssek, főzzek. A répatorta már javában sült, amikor megérkeztek a nyuszik, így sebtében gyártottam egy húsvéti nyúl aláírásával ellátott levelet és a bejárati ajtó elé tettem. Zoltánt hívtam, hogy számítsanak a meglepetésre, amely egy kicsit korábban, délelőtt kopogtatott be.
Amíg megérkeztek készítettem kókuszgolyót, pontosabban Hanna igen kreatív ötlete nyomán kókusz tojást, azaz az ünnep alkalmából tojás alakúra formáltam a masszát.
Aztán megérkeztek. Hanna azonnal feltépte a nyuszifüllel ellátott borítékot és olvasni kezdte. nagyon izgatott volt, így aztán Zoltán is besegített. Világosan leírta benne a nyuszi, hogy csak pár napra adta kölcsön fiait, utána haza kell jönniük és kéri, hogy bánjanak velük finoman és etessék itassák őket gondosan. Egyébként pedig mind a hárman piros szemeikkel figyelni fogják, hogyan viselkednek ideiglenes gazdáik és a húsvéti nyúlnak erről részletesen be is számolnak.
Berontottak a házba, mivel az esős, borongós időre való tekintettel szó sem lehetett arról, hogy kint hagyjuk őket. A nyulakat elosztották egymás között. A legfoltosabb lett Hannáé, a majdnem teljesen fehér Noémié és a csíkos hátú Eszteré. Kimondhatatlanul boldogok voltak és azt hiszem igazán kesztyűs kézzel bántak velük, megállás nélkül etették, itatták volna őket. Kipróbálták, hogy tényleg szereti e a répát. Igen szereti, ahogyan minden mást is, amivel fogaikat koptathatják, így például az előszobában lévő kispadot, a cipők talpát és a fa fogast is.
Amikor kisütött a nap kivittük őket legelni.
Egy ideig hagyták magukat a bicikli csomagtartójában aztán a szabadság érzését megízlelve tovább állt volna mind a három. A szomszéd kutya szagot fogott és majdnem megőrült a ténytől, hogy közvetlen közelében de számára elérhetetlen helyen egy igazi nyúl lapul. A cicánk is féltékenyen és megvetően nézett az új jövevényekre, így visszakerültek a biztonságos dobozukba. Kedden reggel, óvodába indulás előtt elbúcsúztak a lányok a nyusziktól de nem könnyesen, hiszen tudták, hogy Feri bácsi gondjaira bíztam mindet, mert ugye ő ért hozzá és persze bármikor meglátogathatják Foltit meg a másik kettő név nélkül maradt nyuszit. A kicsik kételkedés nélkül elhiszik, hogy a Húsvéti Nyúltól kaptuk őket és nem firtatják, hogy akkor miért Feri bácsinak adjuk vissza megőrzésre. Hanna már furfangosabb de vagy azért, mert nem akarja elrontani a mesét vagy azért, mert kicsit talán el is hiszi, megelégszik kurta válaszaimmal és örül annak, hogy nem kellett végleg megválnia a tapsifülesektől. Én mindenesetre megkönnyebbültem, amikor visszakerültek gazdájukhoz. Nagy felelősség az állat gondozás még ha csak két napról is van szó. Egyébként pedig próbálom elhessegetni a gondolatot, hogy valamikor pörkölt lesz belőlük.
