Vannak ezek a kuponos oldalak, amelyek közül egy csomót olvasatlanul kitörlök, időnként végigrágom magamat az akciókon és van olyan is, hogy megakad a szemem valamin és felkiáltok "Ez pont nekünk való!"
Nos, pont ez történt akkor is, amikor megláttam a Bledbe csalogató ajánlatot. Hiszen ez valami gyönyörű, ide nekünk is el kell utazni, ha nem is az ajánlatot elküldő céggel, hanem saját magunk által. Azt mondják nem árt letesztelni egy új autót egy viszonylag hosszabb úttal, hát Szlovénia még pont elviselhető távolságban van de mégis kellően messze Budapesttől. Ideális úticél gyerekeseknek. Az utolsó löketet az adta, hogy Hanna ovistársának szülei a fecebookon megosztották a mesebeli Bledről készült képeiket. Eldöntöttük, ez lesz a következő úti célunk.
A nemlétező határon átérve valahogy hihetetlennek tűnt a kontraszt, az a tökéletesség, a táj szépsége, rendezettsége. Hogyhogy nem tudtam én ezt eddig? Nem is kell Svájcig utazni a sokat emlegetett svájci tökéletességért, tisztaságért, tájképért. Valahogy minden szemet gyönyörködtető, turistabarát volt és az is maradt végig.
Amikor megérkeztünk Bledbe, Hanna a maga majdnem kilenc éves fejével azt kérdezte, hogy itt büntetik -e a szemetelést, mert annyira szokatlan volt az utcák tisztasága. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam arról hová csöppentünk...
Bled várába keveredtünk először, ami azért jó, mert föntről egészben és egyszerre láthattuk, hogy micsoda mesebeli helyre érkeztünk. Mint egy terepasztal. Valószínűtlenül kék tó, a közepén egy kis szigeten egy templom. A tavakon csónakok és gondolák, a domboldalon egy extrém meredek bob pálya. Csodás erdő, csupa zöld és ez mind ránk várt. A Várban megnéztük a kiállítást, a kovácsműhelyt, a nyomdászt és újfent meglepődtünk a minőségen, a kedvességben vagy csak a belépőjegy szépségén (megjegyzem Visegrádon egy db. pénztár blokk a jegy..hihetetlen, hogy nem jut eszükbe egy Mátyás királlyal díszített kartonlapot nyomtatni....
Bled várából indultunk aztán szállást keresni. Aki olvasta az előző bejegyzésemet, az tudja mi erről a módszerről a véleményem, mégis be kellett látnom, hogy a legeslegjobb hotelt találtuk meg egy másik hotel recepciósának ajánlása révén. A Sava hotel láncolathoz tartozó Savica ugyanis arról híres, hogy szereti a gyerekeket. Három csillagos, így megfizethető (főleg egy kis alkudozás után..) ráadásul a közvetlen mellette lévő négy csillagos testvér hoteljének élményfürdője korlátlanul igénybe vehető. Jó nagy, családi szobát kaptunk, amelyeknek különleges bájt kölcsönzött a bekeretezett gyerekrajz dekoráció. A szinteken játszórész volt kialakítva és egyáltalán, tényleg minden a gyerekek kedvére volt kitalálva. A hotel emblematikus figurájával, a hattyúval sokat találkoztunk és mivel az olimpia kellős közepén érkeztünk nyaralni ilyen képek is készültek rólunk.
Nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtjük hogyan drukkoltunk a magyar úszóknak és hogyan kiabáltunk az étteremben együtt, amikor Gyurta Dani világcsúcsot úszva beért a célba.
Meglehetősen intenzív napokat töltöttünk aztán Bledben, mert Bledben lehet hajókázni és kötelező megszámolni a szigeten lévő kis templomhoz vezető lépcsőfokokat. Ott aztán a "különleges vagy szép helyen iszom a kávémat" című fotó sorozatomhoz el kell fogyasztani egy fincsi capuccinot, majd visszaérni a ladikunkhoz, nehogy ott ragadjunk.
Bledben van egy irdatlanul nagy és meredek bob pálya. Még szerencse, hogy itthon elég sokat edzettünk és tudjuk mi fán terem az ilyen mutatvány, bár így is rémisztőnek tűnt, hogy egy olyan pályán csússzunk le, ahová libegőn kell feljutni. Lábunk alatt a gyönyörű kis város, a tó, amiben akár gyönyörködhettünk volna is, ha nem a fékezéssel és sikítozással lettünk volna elfoglalva. Túléltük!
Bledben van egy kukorica labirintus, amitől nem sokat vártunk, aztán nem győztük a szlovének igényességét, találékonyságát, kreativitását dicsérni. A 18 állomásból álló labirintus bejárása közben egy csomó feladatot meg kell oldani és mindent megtanulhatunk a kukoricáról, az erdőről és az állatvilágáról.
Bledtől pár percre található a Vintgar szurdok. Korán érkeztünk, mert tudtuk, hogy ez is egy kihagyhatatlan látnivaló. A kocsink csomagtartójában gyorsan kényelmes cipőkre és hosszú-ujjasokra váltottunk. Fapallókon sétálva csodálhattuk a természet szépségeit, vízeséseket, kristálytiszta patakot, benne a jó kövérre hízott halakat. A szurdokot Szlovénia legnépszerűbb természetes jellegzetességei között tartják számon. 1600 méter hosszan folyik rajta keresztül a Radovna folyó, mely a 16 méter magas Sum-vízeséssel hagyja el a szurdokot, ez Szlovénia legmagasabb folyami zuhataga. Az útvonal nagyrészt a meredek sziklafalakra épített pallókból áll - ezek elég szűkösek, nem egy helyen a szembeforgalom nem fér el mellettünk, félre kellett húzódnunk, de a lányaink már elég nagyok voltak ehhez a kétszer másfél kilométeres túrához is.
Bledben meg kell kóstolni az utánozhatatlanul finom és eredeti krémest, amit ugyan sok helyen mosolyog ránk, ám az igazit a Park Hotelben lehet kapni és annak a teraszán érdemes elfogyasztani. A krémes története annyi, hogy 1953-ban a Vajdaságból Bledbe költöző Lukács István a Park hotelben kezdett dolgozni és csapatával egy régi krémes receptjét felelevenítette és itt ott változtatott rajta.
A hazautat úgy időzítettük, hogy kényelmesen beleférjen még a kihagyhatatlan program, a túlzások nélkül világ legszebb cseppkőbarlangja a Postojnska Jama meglátogatása.
A nagy kánikulában külön jól esett a kilenc fokos barlangban a túra, ahová meglehetősen nagy sebességgel száguldozó kisvonattal lehet bejutni. Kiszálláskor különböző nyelven vezető csapatokhoz lehet csatlakozni. Mi az angol idegenvezetővel tartottunk de a lányok kedvéért kibéreltünk egy magyar nyelvű audio guide-ot is. Mesevilág volt ez a javából, a lányokkal a cseppköveket valamilyen állathoz vagy más formához hasonlítgattuk és arról beszéltünk, hogy mennyi, számukra (de még számunkra is) felfoghatatlan sok idő kell ahhoz, hogy ilyen nagyra megnőjön egy cseppkő, amelyek közül a függő cseppkövek neve sztalaktit, az álló cseppkő sztalagmit, az összeérő cseppkőoszlop pedig a sztalagnát. Még a bejáratnál kaptunk egy kis szórólapot, amelyben leírták hogyan óvjuk a barlangot és annak élővilágát, merthogy akármilyen hihetetlen a barlangnak van élővilága, amelynek leghíresebb példányai az emberhalak, más néven vak gőték. Az ő védelmük érdekében is arra kérték a látogatókat, hogy ha lehet ne fotózzanak vakuval, ám ez sok (főleg japán) turistát nem zavart...A Vivárium nevű kiállításon egyébként a többi kis élőlényt is megnézhettük a gyerkőcökkel, amely művelethez kaptak kis elemlámpát is.
Utolsó erőnkkel még megnéztük a cseppkőbarlangtól 9 km-re lévő mesebeli Predjamai várat, amelyet egy sziklafalba építettek a ravasz tulajdonosok és amelyről megtudtuk, hogy bevehetetlen. Amikor ott állsz a közvetlen közelében, nem tudod elképzelni, hogy mese vagy valóság amit látsz, így jobb ha belépsz és megnézed közelebbről a szépen felújított termeket, szobákat, falakat. Itt is szinte természetesnek vettük, hogy kaptunk magyar nyelvű prospektust a belépőjegy mellé.
Üdítő, pihentető, nyugtató, felemelő élmény volt Szlovéniai nyaralás. Ha kedvet kaptatok hozzá, böngésszétek a turisztikai honlapjukat, ami persze nagyon igényes és hasznos. Szerelmesek lettünk az országba. Mondjuk a mottójuk alapján szinte biztosak is abban, hogy a hozzájuk látogatóknak rabul ejtik a szívét:
I FEEL SLOVENIA
