Ki merem jelenteni, hogy mindhárom lányom elég ügyes a konyhában, de hármuk közül talán Noémit érdekli a cukrászat a leginkább. Idén nyáron egy hetet egy haladóknak indított főző táborban töltött, szóval tényleg érdekli ez a tevékenység. Egy időben "Piskóta királynőnek" hívtuk, mert olyan szép piskótákat dobott össze csak úgy, meg különleges alkalmakra is, hogy csak pislogtam. Ugyanakkor hiányzott egy profi útmutatás ahhoz, hogy a tortái olyan igazi cukrászdás kinézetűek legyenek. Elakadtunk. Milyen krém kerüljön bele, hogyan kell bevonni csokimázzal és főleg profin díszíteni?

Egy ideje nézegettem a lehetőségeket, hogy hol tudná Noémi magára szedni ezeket a plusz tudásokat, amikor megláttam, hogy kedvenc kerületi cukrászunk, Andi, -akinek a fejéből mindig kipattan valami klassz kezdeményezés-, kitalálta, hogy jelképes összegért amolyan "Öröm sütésre" invitálja követőit, barátait, régi- és új megrendelőit. Úgy emlékszem elég gyorsan beteltek a helyek, Andi ügyelt rá, hogy cukrászműhelyében kényelmesen tudjanak sütni a lelkes jelentkezők, ami felettébb szimpatikus volt nekem és ami miatt joggal feltételeztük azt, hogy nemcsak örömmel lehet sütni, hanem valóban tanulni is lesz alkalmuk a lelkes hobby sütőknek.

Nem volt kérdés, hogy lecsapjak az egyik helyre. Remek vakációzáró program lesz ez Noéminek-gondoltam magamban, ráadásul így teljesüljön minden kívánságunk. Igazi cukrászműhelyben, igazi cukrásztól tanulhatja meg azokat a fortélyokat, amiket annyira szeretett volna elsajátítani.

És hogy mi lett az eredmény? Szerintem egy ízlésesen díszített, isteni, magas csokis mascarponés torta, amit ha minden igaz, mostantól fogva bármelyikünk szülinapjára el tud készíteni Noémi. No és persze a szombat délelőtt megfizethetetlen része, a rengeteg cukrászati fogás, praktika, tudás.

Akinek pedig az egész köszönhető, az a kedves nevű Mézesgombolyag cukrászat tulajdonosa. Facebook oldalán ott sorakoznak az általa készített, szebbnél szebb torták fotói, aminek láttán elképedek milyen formatorta igényeket elégít ki Andi. De ez már művészet és a cukrászat egy újabb lépcsőfoka. Lehet, hogy Noémi egyszer ezt is megtanulja, bár az valószínűleg nem egy pár órás öröm sütés keretein belül történik meg. Úgy látom, rajta nem múlik, a lelkesedése megvan. Mi meg nem bánjuk, max a nadrágszíjunkon kell állítanunk...és hát attól tartok nem szorosabbra.