No akkor én most leülök a laptopom elé és mielőtt boldog új évet kívánok mindenkinek aki erre téved, összegzek vagy ha jobban tetszik visszaemlékezem az elmúlt 12 hónap legjelentősebb eseményeire.
január:
Jól kezdődött az év. A Pampers és Unicef közös programjának keretében Kambodzsába utazhattam. Újságíróként olyan helyekre vittek el, amelyeket addig csak a National Geographic oldalain láttam. Köszönet érte a Kismama magazinnak aki ezzel a nem mindennapi feladattal bízott meg. Hazatérésem után napokig nem találtam a helyemet. Nem túlzás ha azt mondom életreszóló élményben volt részem.
február:
39 éves lettem. Jövőre már négyessel kezdődik éveim száma. Nem tölt el a tudat rossz érzéssel. Szeretem látni az emberek arcán a megdöbbenést, amikor kimondom: bizony már negyven leszek jövőre.
március:
A Tündérretikül reklámkampányának köszönhetően a lányok fotója óriásplakátra és city light poszterekre kerültek . Onnan üzenték, hogy köszönik, hogy leírom az élményeinket a blogba. Az ország legkülönbözőbb pontjairól mosolyogtak rá az emberekre. Jó móka volt és persze nagyon büszke voltam rájuk.
április:
Megint a Kismama magazinnak köszönhetem, hogy egy régi vágyam teljesülhetett. Munkámból kifolyólag kórházak szülészetein jártam ebben a hónapban, interjúkat készítettem az orvosokkal és kismamákkal beszélgettem. Az egyik ilyen alkalommal Mátészalkán a túrórudi hazájában tanúja lehettem egy kisbaba világrajövetelének, testközelből láthattam egy szül(et)ést.
május:
A meghatódások hónapja. Anyák napja az iskolában és az óvodában. Hanna először megy ottalvós táborba aztán biciklivel teker (azért még apai kísérettel) az iskolába.
június:
Hannát simán és elsőre felveszik a kerületi zeneiskola zongora tagozatára, szeptembertől szolfézsra és zongoraórára járhat, a lakás berendezése pedig egy felújított de annál szebb pianínóval gazdagodott.
július:
Anyukám 62 éves születésnapját egy elegáns hotel éttermében ünnepeljük meg majd a Városligeti csónakázótóban evezünk együtt méghozzá egy csónakban.
augusztus:
Az utóbbi idők egyik legpihentetőbb, legkellemesebb nyaralását élhettük át Korfun .
szeptember:
Hanna második osztályos lett, a kicsik pedig középső csoportosak. Az elhíresült napon, szeptember 11-én ünnepeltük meg születésnapjukat. Nagy buli volt.
december: Nyolc éve lettem anya, Hanna 8 éve színesíti életünket. A Gipszkorszakban hatalmas ünneplést csaptunk a tiszteletére. Az óévtől is a játszóházban búcsúzunk majd el. Köszönöm a 239 rendszeres olvasómnak, hogy 2011-ben is követték a lábnyomokat, hogy sokan közülük kérés nélkül kommenteltek, írtak, megjegyeztek, hozzáfűztek az írásaimhoz. Köszönöm annak a 258!! facebook oldalon követőnek, hogy lájkolnak, érdeklődnek, biztatnak. Azoknak is, akik olvasnak de csendben, netán titokban teszik. Bizonyára nem tennék ha nem lennének kíváncsiak a lábnyomainkra. Időnként magam is meglepődöm, amikor rákattintok a statisztikára: napi 5-600 látogató! Jövőre is írom a naplót (Atyaég, ez már a kilencedik évad lesz) , ám már most tudom, hogy egy nagy tervem miatt erre ritkábban lesz lehetőségem. Ha eljön az ideje, beavatlak benneteket. Addig azonban itt egy kis történet, én ezzel kívánok nektek kedves olvasók nagyon boldog és sikeres új évet! Mese a jólétről a szeretetről és a sikerről Egy asszony kijött a házból, és látta, hogy három, hosszú, fehér szakállú öregember üldögél ott, akiket nem ismert. Megszólította őket: “Éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “Itthon van-e a ház ura?”, kérdezték. “Nem”, válaszolta az asszony. “Nincs itthon.” “Akkor nem mehetünk be“, felelték. Amikor este a férje hazaért, az asszony elmesélte, mi történt. “Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be oket!” Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket. “Együtt nem mehetünk be a házba,” felelték. “Miért nem?” kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: “Az ő neve: Jólét,” mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: “Ő Siker, az én nevem pedig Szeretet.” Majd így folytatta: “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.” Az asszony bement hát, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. “Ez nagyszerű!!”, mondta. “Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!” A felesége azonban nem értett egyet. “Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?” A menyük, aki eddig csendben hallgatta őket, most előállt saját javaslatával. “Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!” “Hallgassunk a menyünkre,” mondta végül férj a feleségének. “Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!” Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, “Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.” Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: “Én csak Szeretetet hívtam, hogy lehet, hogy ti is jöttök?” Az öregek egyszerre válaszoltak: “Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahová ő megy, oda mi is vele tartunk.” (Ismeretlen szerző)
február:
39 éves lettem. Jövőre már négyessel kezdődik éveim száma. Nem tölt el a tudat rossz érzéssel. Szeretem látni az emberek arcán a megdöbbenést, amikor kimondom: bizony már negyven leszek jövőre.
március:
A Tündérretikül reklámkampányának köszönhetően a lányok fotója óriásplakátra és city light poszterekre kerültek . Onnan üzenték, hogy köszönik, hogy leírom az élményeinket a blogba. Az ország legkülönbözőbb pontjairól mosolyogtak rá az emberekre. Jó móka volt és persze nagyon büszke voltam rájuk.
április:
Megint a Kismama magazinnak köszönhetem, hogy egy régi vágyam teljesülhetett. Munkámból kifolyólag kórházak szülészetein jártam ebben a hónapban, interjúkat készítettem az orvosokkal és kismamákkal beszélgettem. Az egyik ilyen alkalommal Mátészalkán a túrórudi hazájában tanúja lehettem egy kisbaba világrajövetelének, testközelből láthattam egy szül(et)ést.
május:
A meghatódások hónapja. Anyák napja az iskolában és az óvodában. Hanna először megy ottalvós táborba aztán biciklivel teker (azért még apai kísérettel) az iskolába.
június:
Hannát simán és elsőre felveszik a kerületi zeneiskola zongora tagozatára, szeptembertől szolfézsra és zongoraórára járhat, a lakás berendezése pedig egy felújított de annál szebb pianínóval gazdagodott.
július:
Anyukám 62 éves születésnapját egy elegáns hotel éttermében ünnepeljük meg majd a Városligeti csónakázótóban evezünk együtt méghozzá egy csónakban.
augusztus:
Az utóbbi idők egyik legpihentetőbb, legkellemesebb nyaralását élhettük át Korfun .
szeptember:
Hanna második osztályos lett, a kicsik pedig középső csoportosak. Az elhíresült napon, szeptember 11-én ünnepeltük meg születésnapjukat. Nagy buli volt.
december: Nyolc éve lettem anya, Hanna 8 éve színesíti életünket. A Gipszkorszakban hatalmas ünneplést csaptunk a tiszteletére. Az óévtől is a játszóházban búcsúzunk majd el. Köszönöm a 239 rendszeres olvasómnak, hogy 2011-ben is követték a lábnyomokat, hogy sokan közülük kérés nélkül kommenteltek, írtak, megjegyeztek, hozzáfűztek az írásaimhoz. Köszönöm annak a 258!! facebook oldalon követőnek, hogy lájkolnak, érdeklődnek, biztatnak. Azoknak is, akik olvasnak de csendben, netán titokban teszik. Bizonyára nem tennék ha nem lennének kíváncsiak a lábnyomainkra. Időnként magam is meglepődöm, amikor rákattintok a statisztikára: napi 5-600 látogató! Jövőre is írom a naplót (Atyaég, ez már a kilencedik évad lesz) , ám már most tudom, hogy egy nagy tervem miatt erre ritkábban lesz lehetőségem. Ha eljön az ideje, beavatlak benneteket. Addig azonban itt egy kis történet, én ezzel kívánok nektek kedves olvasók nagyon boldog és sikeres új évet! Mese a jólétről a szeretetről és a sikerről Egy asszony kijött a házból, és látta, hogy három, hosszú, fehér szakállú öregember üldögél ott, akiket nem ismert. Megszólította őket: “Éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “Itthon van-e a ház ura?”, kérdezték. “Nem”, válaszolta az asszony. “Nincs itthon.” “Akkor nem mehetünk be“, felelték. Amikor este a férje hazaért, az asszony elmesélte, mi történt. “Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be oket!” Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket. “Együtt nem mehetünk be a házba,” felelték. “Miért nem?” kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: “Az ő neve: Jólét,” mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: “Ő Siker, az én nevem pedig Szeretet.” Majd így folytatta: “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.” Az asszony bement hát, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. “Ez nagyszerű!!”, mondta. “Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!” A felesége azonban nem értett egyet. “Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?” A menyük, aki eddig csendben hallgatta őket, most előállt saját javaslatával. “Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!” “Hallgassunk a menyünkre,” mondta végül férj a feleségének. “Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!” Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, “Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.” Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: “Én csak Szeretetet hívtam, hogy lehet, hogy ti is jöttök?” Az öregek egyszerre válaszoltak: “Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahová ő megy, oda mi is vele tartunk.” (Ismeretlen szerző)
