Idén aztán igazán nem okozott extra fejtörést az, hogy minek öltözzenek be a lányok. Tavaly tavasszal a kanári szigeteki kiruccanás alkalmával kaptak három , fodros, pettyes flamenco táncos ruhát vaj puha szívű apukájuktól és gyakorlatilag azóta azt várták, hogy az otthoni környezeten kívül is felvehessék az egyébként valóban szépséges táncos ruhakölteményeket. Hát eljött az alkalom, az ovis farsang ideje.
Három éves koruk óta minden alkalommal, amikor látják, hogy a reggeli villámsminkemet pakolom fel az arcomra, folyton arra kérnek, hogy fessem ki az ő szemüket is szépen és ne csak az ezüst csillámos porral, hanem a fekete szemceruzával és a szemhéjpúderral is és ha lehet egy kis igazi rúzzsal kiegészítve. Mindig ugyanazt a választ kapták: "Majd ha nagylányok lesztek" vagy "Majd ha farsang lesz és illik a jelmezetekhez."
Nos, illett és bőszen emlékeztettek is erre. Így aztán reggel, amikor Hanna már iskolába ment, a kicsiket kisminkeltem. Kontyhoz hasonló búbot fésültem puha hajacskájukból, rózsát biggyesztettem a hajráfra, ami mire a terembe értünk persze lepottyant. Eltettem a spanyol táncos kellékeket, egy Paso Doble cd-t, további rózsákat, legyezőket, kasztanyettát és mire Zoltán visszaért az iskolából már indultunk is az oviba a zártkörű farsangra, ahol már javában ropták a táncot a gyerek buli zenére a többiek.
Elgondolkodtam azon, hogy ahhoz képest, hogy Hanna ovis korában még a szülőket is arra biztatták, hogy a nyilvános bulira öltözzenek be valaminek, (nem is okoztunk csalódást és postás, szülésznő, virágárus jelmezekben parádéztunk) most teljesen kizártak bennünket a farsangozásból és csak az ott készült képek és a kicsik elmesélése alapján tudtam megállapítani, hogy igazán hangulatos buliban volt részük. Ami a legfurcsább, az az, hogy egyáltalán nem bánom. Mármint, hogy most nem kellett maskarában mennünk. A lelkesedésem csökken? Vagy csak öregszem?
Persze nem érkeztünk üres kézzel. Idén keksz macifejeket vittünk a csoportnak. Alig várták a lányok, hogy kis kötényben segíthessenek. A legnagyobb kihívást egyébként az jelentette, hogy honnan szerezzek jégkrémes fa spatulákat, míg rájöttem, hogy a patikákban minden bizonnyal akad ilyen fa lapocska, hiszen a torok vizsgálatának fontos kelléke. Az utolsó darabokat hoztam el a kerületi gyógyszertárból és mostantól nemcsak a wc papír gurigák belsejét tilos kidobni a családban, hanem a jégkrémek pálcikáit is..
A macifejeknek az óvó néni beszámolója szerint óriási sikerük volt. Hogy nektek is lehessen hasonló élményben részetek leírom hogyan készültek. A mértékegységek bögrében vannak megadva, feltételezem, hogy ez egy amerikai recept, ahol ugye így mérnek a legszívesebben. Nekem hála anyósomnak van egy autentikus CUP mérő edényem, így azzal dolgoztam.
2/3 bögre puha vajat, 1 tk vanília cukorral és 1 bögre barna cukorral habosra keverjük. Hozzáadok 2 tojást és azzal is elkeverem.
2 és 1/2 bögre lisztet, 1/2 bögre kakaóval, 1/2 tk. sütőporral, csipet sóval, 1/2 kk fahéjjal, gyömbérporral összekeverek és ezt a száraz keveréket lassan a tojásos masszához adagolom és összekeverem.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Sütőpapírral kibélelek egy formát. A maci feje diónyi nagyságú tésztagolyóból készül, a fülek pedig cseresznyemag nagyságúakból. Amikor a dió nagyságú golyót megformáztuk, beleszúrjuk a spatulát. Letesszük a sütőlapra, hozzáillesztjük a füleket és kilapítjuk a golyókat a tenyerünkkel (és (Orrot is formázhatunk kicsi golyóból persze). A francia drazsékat én ekkor nyomtam a tésztába, azzal együtt sütöttem meg de utólag is felragaszthatjuk tetszőlegesen választott módszerrel. Kb. 10 percig sütjük. Amikor kihűlt tovább díszíthetjük.
Az eredeti recept, vagyis ahol én először találkoztam vele és ahol azonnal beleszerettem egyik kedvenc erdélyi gasztro bloggeremnél Ottisnál található.
