Lábnyomok- 26 beltéri budapesti program egy könyvben




Minden fent van a neten – mondjuk magunknak, amikor programot keresünk a gyerekekkel. Két kattintással eljutunk a legfrissebb online listákig. De valóban elég a Google és néhány lista? Tényleg van  létjogosultsága egy programajánló könyvnek az online uralta világban? Szerintem igen.

Persze ma már bárki találhat programokat az interneten: blogbejegyzések, értékelések, sőt, influenszerek által ajánlott tippek tucatjai keringenek a közösségi médiában. Ezek azonban sokszor felszínesek, vagy épp reklámszerűek, és ritkán adják vissza azt az élményt, amikor valaki valóban bejárta a helyszínt, kipróbálta, majd a saját családja tapasztalatán keresztül ajánlja tovább egy lapozható, papíralapú, nyomdaillatú, klassz grafikákkal tarkított kötetben.  Három, mára nagykorú lány édesanyja, újságíró, idegenvezető és művelődésszervező vagyok. Három hivatás, amelyek külön-külön is sok tapasztalatot jelentenek, de összegyúrva igazi inspirációvá váltak. Így született meg az Ünnepi Könyvhéten megjelent Lábnyomok – 26 budapesti beltéri program című kötetem.

Az ötlet első szikráját egy levél adta: egy apuka keresett meg azzal, hogy tanácsot kérjen tőlem, hova menjenek, mit csináljanak Budapesten, hogy kisfia szemében ő legyen a világ legjobb apukája.  Aztán további hasonló levelek érkeztek, míg végül ez volt a felismerés pillanata: más a személyes élményeken alapuló ajánlás, és egészen más a neten böngészni a lehetőségek között.


Múzeum = unalom?

A legtöbb gyereket – és sok felnőttet is – kiráz a hideg a „múzeum” szó hallatán. Felrémlenek a gyerekkori emlékek: a “Ne nyúlj hozzá!” és más tiltó feliratok, poros vitrinek, halálos csend. Pedig ennek már régen vége. Sok helyszín ma már élményközpontként, látogatóközpontként, produkcióként vagy interaktív kiállításként határozza meg magát, ezzel is azt sugallva, hogy “Több vagyok annál, mint amit gondolsz rólam. Gyere, be, próbáld ki!”  És sokszor valóban érdemes. A múzeumok és különféle programok új témákkal ismertetik meg a gyerekeket (tudomány, művészet, történelem, természet), ami segít kialakítani a kíváncsiságot és hosszú távon a gyerekek nyitottabbak lesznek az új élményekre és az önálló tanulásra. 

A „Lábnyomok” cím egyszerre utal arra, hogy a könyvben szereplő helyszínek mind kipróbált, személyes élményekből születtek, és arra is, hogy az olvasót arra hívja: hagyja ott a saját nyomát Budapest különböző tereiben. A blogom is ezen a néven futott – akkor még kicsi gyerekekkel közös kalandokról, kreatív ötletekről, úti beszámolókról szólt. Ahogy a lányaim nagyobbak lettek, a blog is átalakult: ma már inkább programajánló, a személyesség azonban megmaradt. Miért pont 26 helyszínről olvashattok benne? Mert 52 hét van egy évben, és annak a felében biztosan olyan idő van, amikor jobban esik nemcsak az eső, hanem a beltéri program is.  És valóban: hiába vonzó a szabadtéri séta, van, amikor túl hideg vagy túl meleg az idő, és ilyenkor jó, ha kéznél van valami más.






Átjáró a két világ között

A könyv egyik ajánlását Steigevald Krisztián elismert generációkutató írta, ami rávilágít arra, hogy a helyszíni jelenlétet igénylő programokra nagyobb szükség van mint valaha, mert a  digitális világban minden azonnal elérhető: kattintásra érkeznek az információk, a színes képek és a gyors élmények. A gyerekek agya azonban más ritmusban fejlődik. A pszichológusok és idegtudósok egyaránt hangsúlyozzák, hogy a lassabb, természetesebb és összetettebb tapasztalatok, amikor például egy múzeumban lépésről lépésre fedeznek fel tárgyakat, vagy egy élményközpontban saját mozdulataikkal indítanak be egy interaktív elemet,  sokkal mélyebben rögzülnek. Ezek az élmények serkentik az emlékezetet, a problémamegoldó gondolkodást és az érzelmi kapcsolódást is. Egy ilyen könyv ebben segít: átjárót kínál a két világ között. Hiszen a gyerekek megszokták az azonnaliságot, a gyors impulzusokat, de szükségük van arra, hogy megtapasztalják a „lassú élmények” értékét is. A könyv játékos, naplószerű felépítése pedig segít abban, hogy a gyerekek ne csak passzív befogadók legyenek, hanem aktív résztvevői a közös programoknak. Így válik a digitális kor kihívásaira adott, nagyon is korszerű válasszá.


Együtt a kanapén

Az én fejemben az ideális forgatókönyv így zajlik: Közeleg a hétvége, jön a nagy kérdés: Mi lesz a program? Hova menjünk vasárnap? Ne unatkozzunk itthon!  Egy pillantás az időjárásra – hideg, eső, vagy éppen kánikula –, így beltéri program mellett döntötök. Leültök a család a kanapéra és kézbe veszitek a könyvet, amit vagy felcsaptok valahol, vagy a legkisebb gyerek mond egy számot 1 és 26 között és azt a részt olvassátok el. Egy rövid kedvcsináló bevezetővel indul a fejezet, egy kis  érdekesség arról, miért hívják így a helyet, vagy mitől különleges. Ezután jön a részletes kifejtés: hogyan érdemes végigjárni a tereket, hogy ne maradjon ki semmi fontos. Ez persze nem szentírás, inkább iránytű,  egy támpont, ami segít, hogy a legtöbbet hozzátok ki a látogatásból. A felkiáltójellel jelölt részeknél hasznos tippek várják a családokat. Olyan apró trükkök, amiket csak az tud, aki már járt ott. Mindezt egy kedves, szeretnivaló illusztráció kísér, amelyeket Sipos Anna, a Pötty Moments grafikusa készített. Hab a tortán, hogy a könyv végén a gyerekek maguk is értékelhetik a helyszínt, beírhatják mennyire tetszett a hely és mikor és kikkel jártak ott. Mire a könyv tulajdonosai végigjárják mind a 26 helyszínt, egy saját napló, egy közös élménykönyv áll össze. 

Ez a könyv egyszerre szól a gyerekekhez és a felnőttekhez, akik őket kísérik. Szülőknek, nagyszülőknek, tanároknak, keresztszülőknek – mindazoknak, akik szeretnének minőségi közös időt tölteni a kb 6-14 éves korú gyerekekkel. Némelyik helyszín előtt  “A szerző egyik kedvence” szövegű pecsét található ami arra utal, hogy vannak olyan helyek, ahová sokadszorra visszatérve is klassz élményekkel, új tudással jöttem el.



És hogy van-e létjogosultsága egy ilyen könyvnek az online világban? Úgy tűnik, igen. Talán nem is az a kérdés, hogy a programajánló könyv helyettesítheti-e az internetet, hanem az, hogy képes-e többet nyújtani nála: személyességet, inspirációt, kézzel fogható emléket. A Lábnyomok pont erre vállalkozik.

További információ a könyvről és megrendelés. www.labnyomok.hu


You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes