Távollétem oka nem más, mint az, hogy nem bírtuk kivárni a tavaszt, ezért úgy döntöttünk elrepülünk melegebb égtájra, nevezetesen Ciprusra. Cipruson ilyenkor langymeleg az idő és arra gondoltunk igazán ránk fér egy kis feltöltődés, hiszen ha megszületnek az ikrek ki tudja mikor lesz lehetőségünk újra egy nagyobb kiruccanásra.
Hanna már nagyon várta a repülőutat, hiszen mindig érdeklődéssel figyelte ha egy-egy repülő az égen csíkot hagyva maga után a fejünk fölött elrepült. Egyetlen megjegyzése ilyenkor csak annyi volt, hogy "hangos".
Larnakára éjjel indulnak gépek, így Hanna a repülőtérre vezető út alatt, minden igyekezete ellenére elpilledt a taxiban és csak akkor ébredt fel, amikor az unalmas check-in és egyéb formaságokon túljutottunk és a repülés igazi élménye kezdődött. Így aztán igazán éberen foglalta el helyét, fegyelmezetten becsatolta magát és érdeklődő szemekkel figyelt mindenre de leginkább az előtte lévő sorban utazó pici kutyára.
A felszállásnál egymás kezét szorítottuk, én próbáltam mosolyogni, ami kissé nehezemre esett, mivel elmondhatom magamról, minél többet repülök, annál kevésbé élvezem. A leszállást már nem érzékelte Hanna, mert mély álomba szenderült. Nem ébredt fel a kiszállás alatt, tovább aludt akkor is amikor bepakoltuk a bérelt autóba, aludt a szállodába való megérkezéskor és a szobánk elfoglalásakor is. Csak másnap reggel nyitotta ki kis szemét. Boldogan rohant ki a teraszra és azt kiabálta SZIA TENGER!!!! folyt. köv.