Ajánló

Itt vagyok ragyogok, hogy újra összefoglaljam színházi élményeinket, azaz ajánljak, lebeszéljek, kibeszéljek, kedvet csináljak. Lassan ugyan itt a színházi évad vége, ugyanakkor ez a szabadtéri színpadok nyitásának kezdete, aminél hangulatosabb program kevés van szerintem. A következő ajánlóban majd remélem beszámolhatok ilyenekről is...


Fehérlófia



Gyakori vendégek vagyunk a Budapest Bábszínházban, ez nem vitás. Szeretjük a formabontó előadásaikat, amelyek már messze túlmutatnak a klasszikus paraván mögötti bábozáson. Fiatal rendezők, dramaturgok engedhetik szabadjára fantáziájukat, aminek következtében olyan nem mindennapi darabokat láthat a közönség, mint a Fehérlófia, az egyik legrégebbi magyar népmese bábszínházas változata. Erre kaptunk tiszteletjegyeket még múlt hónapban. Nos, szokatlan megoldások itt is akadtak bőven. Fények, hangok játéka tette misztikussá az egész darabot, amelynek megtekintését pont emiatt, meg a Koponyányi Monyó már-már gusztustalanul félelmetes kinézete miatt hét éves kortól ajánlok.
A darab alatt a színpad jobb oldalán élőben szolgáltatják a zenét és a pb palack meg a radiátor is azért van ott, hogy hangokat csikarjanak ki belőle egy-egy izgalmas résznél. A sárkányok biciklis megoldása, Fehérlófia születése, a hatalmas drót griff madár és a kivetítő segítségével egészen sajátos módon elénk tárt óriások mesterkedése olyan élményt nyújtott, hogy még sokáig beszéltünk róla. Bizonyára lesz olyan, akinek ez sok, aki a klasszikusabb vagy unalmasabb megoldásokat szereti, keresi. Én azt mondom, hogy, aki teheti nézze meg, mert nem fog csalódni.

***** Ez igen és vastaps


A Brémai muzsikusok



Anyás program volt a kicsikkel, ráadásul az első sorból drukkolhattunk a kidobott állatoknak és izgulhattunk, hogy a biciklitolvaj rablók elnyerjék méltó büntetésüket. Itt is izgalmas megoldások, szerethető figurákkal találkoztunk, így a második felvonás után elégedetten távoztunk.

**** Egész jó



Az égigérő fű



Hatalmas elvárásokkal mentünk Hannával és bátyámékkal a Magyar Színházba. A filmet természetesen sokszor láttuk, a könyvet is olvastuk, ezek után kíváncsian vártuk a színpadi változatot. A darab elején és még néhányszor felbukkan az apukává lett Misu, aki a mobiltelefonját nyomogató, ühümöző kislányával vonaton utazik és aki ebben a szituációban meséli el élete legszebb nyarának történetét, amikor Poldi bácsit igazi fűvel lepték meg a Paripa utcában lévő bérházban.
A rappelő kukások ugyan kissé idegenül hatottak de a többi résszel nem volt gond, pont eltalálták mennyi modernizációt bír el a darab. Sok-sok gyerekszereplővel, klassz díszlettel és jópofa ötlettel tarkított előadást láthattunk, amelynek a végén szégyen nem szégyen én bizony pityeregtem is. Ha megnézitek majd megértitek miért. Annyit elárulok, hogy nem a füsttől, amit a feledékeny, szétszórt, mindig siető fiatalok égő kávéfőzője okozott. Vastapsot kaptak. Itthon elmeséltük Zoltánnak, aki alig várja, hogy majd a kicsikkel is megnézhesse egy két év múlva, amikorra már igazán nekik való lesz.



***** Ez igen és vastaps



Kis Mukk

Megint a Bábszínház, megint tiszteletjeggyel és megint óriási elvárásokkal, merthogy gyerekkorom egyik nagy kedvence Hauff meséje, amelyet még bakelit meselemez formájában hallgattam agyon és amelynek részeit még mindig kívülről fújok.
Eszterrel kettesben vettem részt a kedd esti premieren, mivel Hanna nem hagyhatta ki zongora óráját, Noémi pedig nem akarta kihagyni a tenisz edzését. Eszter nagyon örült a privát programnak, mert mindig nagy öröm nekik ha egy rövid időre ugyan, de csak az övék vagyok.
Eszternek elmeséltem a történetet nagy vonalakban, hogy könnyebben fel tudja venni a mese fonalát és ezt ajánlom másoknak is, akik beülnek az előadásra. Itt is szokatlan megoldásokkal találkozhatunk, nevezetesen szőnyeg testű szereplőkre, akik ide oda gurulnak és csak hatalmas fejük és karjaik mozognak.
A zene is nagyon tetszett. Összességében jó élményekkel távoztunk, de azért másnap megkerestem és meg is találtam azt az 1979-es hangjátékot, amelyet ugyan nem múlhatott felül de azért új csomagolással a közönség elé tárt a Budapest Bábszínház.



hangjáték itt elérhető: http://www.youtube.com/watch?v=NjkSAWLcwPw&list=PLj5kXStJo_slv2ZUKui6ZPl_ez2-kIMqT&index=2

**** Egész jó

Bárány Boldizsár



Erre a darabra ugyebár csak nagy nehézségek árán lehet jegyet szerezni, főleg az utolsó pillanatban, így aztán rendre lemaradtunk róla. Hanna háromszor látta, ám minden alkalommal mással, így külön örültem, hogy a kicsik felnőttek a darabhoz és most velem nézhették meg Szabó Magda verses meséjét. Természetesen előtte elolvastuk a könyvet. Nagyon-nagyon élvezték és bizony Hanna hiába mondta, hogy őt már nem érdekli, köszöni szépen szinte kívülről fújja, úgyhogy nem hallgatja, azért majdnem mindig az ágy szélére ült és azon kapta magát, hogy újra élvezettel figyeli hogyan hangsúlyoz, színészkedik az anyja.
Sógornőmnek köszönhetően jutottunk a jegyhez, ami ráadásul igen jó helyre szólt. Innen figyelhettük a műfüves színpadon játszódó eseményeket, méghozzá nagyon közelről. Bárány Boldizsár apja, Bertalan kimagaslóan jól játszott. Néhány színésznek több szrep is jutott. Ötletesek voltak a jelmezek és persze nagyon izgi volt az elesésnél az orrvérzés is. A dalok kellően fülbemászóak voltak, nekem Bertalan rockos nyitánya tetszett a legjobban, a lányoknak viszont Borbála fodrászos dala a Csitt csatt csattog az olló...
Jó volt nagyon, Eszter szerint a legjobb, amit mostanában láttunk.

***** Ez igen és vastaps

A felnőtt programok közül kiemelném a Hanna (és most már a kicsik) sulijában tartott Zorán koncertet. Megható, hogy Zorán a teljes bevételt annak a sulinak a javára ajánlotta fel, ahol valaha ő maga is érettségizett. És ha valaki azt hinné, hogy akkor ez egy összecsapott, gyorsan lenyomott koncert volt, hát nagyon téved. Magam is meglepődtem azon mennyire beleadtak apait-anyait, a ráadásokkal sem fukarkodtak és egyáltalán az egész koncert megegyezett a MÜPA-ban adott műsorral, azzal a kis kivétellel, hogy itt vendégszereplők nem léptek fel. Vastapsot kapott Zorán a gesztusért és a profi koncertért, ami alatt bizony volt, hogy sírtunk, nevettünk vagy éppen dúdoltunk, énekeltünk.
Gyermeknapon, május 31-én a PA-DÖ-DÖ lép fel ugyanebből a célból a suli udvarán. Bárki eljöhet és meghallgathatja őket, biztosan jó buli lesz a sütivásárral együtt. Jegyeket a suli (ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) portáján lehet venni.



********************************* Fantasztikus


Ha már Radnóti, megnéztük a Csányi Sándorral fémjelzett Főfőnök című darabot is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Zoltánt a Gipszkorszakban így hívják az alkalmazottak..) Magam se tudom, hogy tetszett -e. Az első rész nem annyira, de csak azért, mert nem kristályosodott ki a mű igazi mondanivalója. Az izlandi befektetőt - és a tolmácsot játszó színészek teljesítménye kimagasló volt de a többi karakter is emlékezetes. Főleg nevettünk.

*** Egész jó








You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes