Nyuszi hopp




Az utóbbi idők legjobb döntését hoztam akkor, amikor valódi, élő, hófehér nyuszival leptem meg a lányokat húsvétkor. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy már túl nagyok ilyesmihez, már biztosan nem fognak lelkendezni annyira egy igazi nyuszitól de hamar elvetettem a gondolatot és azt gondolom az sem véletlen, hogy a facebookon, a XVI. kerületi anyukák oldalon nem véletlenül jött velem szembe egy kedves hirdetés, miszerint kedves kis nyuszi kölyköket lehet kölcsönözni méghozzá jelképes összegért, amiből még vissza is kapunk ha épen, egészségesen adjuk vissza gazdájának.


Ahhoz képest, hogy egy-két nap vendéglátást terveztem a nyuszinak, egy egész hétig maradt. Egy hétig kényeztettük, legeltettük a fűben, simogattuk selymes bundáját, becézgettük, etettük, itattuk, gyönyörködtünk benne.

A legodaadóbb gazdája persze Eszter volt, aki híres az állatok szeretetéről. Hanna és Noémi is boldog volt, hogy egy légtérbe van velünk egy ilyen bájos jószág de Eszter volt az, aki napot többször megölelt és elmondta mennyire boldog.
Mindenféle történeteket gyártottam arról, hogy a nyuszi, -akit Hópihének neveztek el- valójában a Húsvéti Nyúl egyik küldötte vagy gyereke és van neki sok még persze. Záporoztak a kérdések, sarokba akartak szorítani. Zoltán se kímélt de mindig volt valami válaszom, amivel lenyugtattam őket. Kinőttek persze a meséből érzik az ellentmondásokat, látják a boltok csokinyuszi kínálatát mégis hisznek az illúzióban és ez olyan jó. Hanna meg jó kis cinkostárs. Ez valami olyasmi, mint ahogyan mi felnőttek a színházat vagy a mozit befogadjuk. Tudjuk, hogy nem valóság, mégis elhisszük. Varázslat és csoda kell az ünnepek alatt és nem is az a legfontosabb, ki hozza az ajándékot, hanem hogy az a valami olyasmi legyen, amire igazán vágynak. No mármost én ezt nagyon jól kitaláltam. Ráadásképpen még volt tojás keresés és kaptam hárman egyet abból a most divatos és aranyárban mért intelligens gyurmának hívott gyurmalab-ot, amiért szintén nagyon sokszor kaptam ölelést és amit én mindig elhárítottam kedvesen, mondván, hogy nem én érdemlem, hanem az a bizonyos húsvéti nyúl.



Egyébként természetesen nem maradt el a locsolás sem és a tojásfestés is nagyon jó hangulatban telt. Idén a kifújt tojásokat befestés után modern lakkfilccel ám hagyományos mintákkal láttuk el, lévén, hogy viaszt és írókát már nem árulnak a papír írószer boltokban. Szerintem nagyon szépek lettek és külön jó, hogy a mai technikát ötvöztük a régivel.


Esztertől kaptam egy kedves rajzot, Noémi pedig egy olyan képeslappal lepett meg, amihez a ceruzahegyezéskor keletkezett forgácsot használta fel. Jövőre lehet, hogy ilyen típusú képeslapot gyártunk majd a gyerekekkel, mert annyira megtetszett.


A "Mi legyen a húsvéti sütemény" kérdést a lányok oldották meg. Egy remek francia filmet néztem meg a moziban barátnőmmel és mire hazaértem ott figyelt a hűtőszekrényben az a bizonyos madárfészek torta, amit Hanna egy jó kis csajos oldalról lesett el és már akkor eldöntötte, hogy ezt elkészítik nekem. Hát, mit mondjak? Gyönyörű, különleges és finom is lett szóval legalább akkora örömöt okoztak vele, mint én nekik a nyuszival.



Nyuszikától érzékeny búcsút vettünk de a fényképek valamelyest kárpótolnak bennünket a hiányért. Egyébként ha két papírfület ragasztanánk tengerimalacunk fejére majdnem úgy nézne ki, mint Hópihe...Igen, ezt a nevet adták a puha kis gombócnak, akire sokáig fogunk emlékezni biztosan.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes