A hivatalos tavaszi szünet kezdete előtt 3 nappal indultunk Tiszafüredre, hogy ott a négy KidsOasis szélforgós azaz igencsak családbarát szálloda, a Tisza Balneum Hotel vendégszeretetét élvezzük. Azért (is) szeretem ezt a hotelt, mert szinte észrevétlenül bújik el a Tisza-tó partján, semmi hivalkodás, megalománia nincs benne. Nagyon értékelem például, hogy olyan sok helyen visszaköszön a fűzfavessző. Az étteremben az óriási vesszőből font gömbök varázsoltak el, a szobákban az íróasztal fiók is vesszőből készült, a folyosón a paraván de még arra is figyeltek, hogy a poroltó készülék egy ilyen fonott kosárban bújjon meg diszkréten vagy a mosókban a szemetes is vesszőkosárból legyen. A szállodának saját, rafinált illata is van, amit azonnal megérez az ember amint a lobbiba lép. Visszafogott, elegáns berendezés, ízléses, kicsit sem giccses dekoráció- jaj nagyon ügyelnek a részletekre.
A szobák egy részéből meseszép kilátás nyílik a Tisza-tóra, így premier plánban élvezhető a naplemente is, amivel persze nem lehet betelni. Szinte hívogat a szálloda előtt vezető kis sétány és az ötletes (és magas) selfie pad. A mesés játszószobából már kinőttek a lányok, amit most kicsit sajnáltunk, de szerencsére találni más, nagyobbaknak való elfoglaltságot ha két kiruccanás közben a szállodában maradna az ember. Ilyen a különlegesen jó minőségű csocsó, amiben Noémi verhetetlen és amire egyébként büszkének kellene lennem, hiszen az én tanítványom. Ami viszont ennél sokkal különlegesebb, az a kalaha táblajáték, ami gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor a Triál által forgalmazott, nem túl esztétikusan kivitelezett fröccsöntött golyókkal játszottam ezt a játékot és amit most újra felidéztem, ám most egy egyedi, kézzel készített és faragással díszített táblán, ahol műanyag golyók helyett festett kavicsokkal játszhattunk a lobbiban majdnem minden este és reggel és amihez stratégia trükköket kerestünk a neten. (Szerencsére kiderítettem ki készítette ezt a gyönyörűséget és tudom hol rendelhető, akár saját, névreszóló verzió belőle.)
Leírom, hogy két lubickolás között milyen élményeket gyűjtöttünk a Tisza-tónál és hogy mi az a tevékenység, amit szerintem kár lenne kihagyni.
A programtervnél egyébként segítségemre volt az Irány a Tisza-tó! mese útikönyv, amiből ugyan a lányaim már kinőttek (kb. 5-10 éves korig ajánlott), ám a végén található programgyűjtemény mindenképpen hasznosnak bizonyult, ráadásul igyekeztünk mi is a mesebeli utazó család kirándulásait követni.
1. Végigjárni a Tiszavirág ill. Pákász tanösvényt
Nemrég azt mondtam valakinek, hogy ha csak egyetlen programra van ideje a Tisza-tónál az legyen a Tiszavirág és a Pákász tanösvényen való séta. Most is így gondolom. Ehhez a programhoz a Szabics kikötőben kell megváltani a jegyeket (az ő szórólapjukon található a címben is fellelhető "Ahol megérint a természet" szlogen. Itt egy motorcsónakba kell beülni, mert bizony a túlsó partról indul a tanösvény, amire jobban illene a funösvény szó. Ha van olyan felnőtt vagy gyerek, aki esetleg nem annyira örült az elején ennek a programnak, annak ennél a pontnál megváltozik a véleménye és rájön, hogy ez nem egy unalmas kis séta lesz majd. Az első állomáson a kosár ill. gyékényfonás mesterségéről tudhatunk meg többet, majd egy hangulatos fahídon átkelve egy kézzel hajtható körhintára ülhetünk fel. A fából kifaragott szeretnivaló kinézetű kérészek hátán repülhetünk , csak legyen aki elég izmos ahhoz, hogy sokáig pörgesse a hintát. Bevallom még én is élveztem, hogy a színes réti virágokkal teli mező közepén szárnyalhattam vagyis elbírja a felnőtteket is csak a súlyelosztásra kell figyelni. :-)
A tanösvényen vezetővel is végigmehetünk és bizonyosan sok érdekességet mondott volna nekünk is ha ezt az opciót választjuk, ám nyilván kevésbé lett volna türelmes és nem biztos, hogy kivárta volna, hogy rögtön az első, aztán a második és a harmadik állomásnál olyan sok időt töltsünk el, mint mi.
Azért így sem maradtunk tudatlanok, mert ötletes táblákkal van szegélyezve az ösvény és hasznos, jópofán megfogalmazott információkkal látják el azt a vándort, akit érdekel a kérészek, azon belül is a tiszavirágok élete, vagy az, hogy miért mondják, hogy virágzik a Tisza és később azt is, hogy kik azok a pákászok.
A teknővájó mesterséget bemutató állomás után aztán megérkeztünk oda, ahonnan a várva várt Pákász tanösvény, a Göbe menti ártéri dzsungelben való séta kezdődik és legnagyobb megdöbbenésünkre egy ladikot találtunk a parton, ami arra várt, hogy kézzel húzzuk át magunkat (itt még elég könnyedén). A túlparton aztán a pákászok természetközeli életéről tudhatunk meg sok-sok mindent és egy mocsaras szakaszon pallókon kell járni, sőt ezen a szakaszon (sajnos most pont nem) a magasabb vízállás miatt az odakészített gumicsizmákat is fel kell húzni. Láthatunk egy igazi Matula bácsi féle kunyhót és minden állomáson izgalmas és játékos feladatokra hívnak és a kilátókról olyan kép tárul a szemünk elé, amire sokáig emlékszik az, aki fogékony a természet rejtett csodáira.
A mi kalandunk izgalmakban is bővelkedett, mivel a kézi erővel működő révcsónakunk kötele olyan magasan volt, hogy csak barkácsolással, furfanggal sikerült megkaparintani és így áthúzni magunkat de nagyon büszke volt mindeni magára, hogy lám-lám valami átragadt ránk is a pákászok élelmes és jég hátán is megélő mentalitásából. A sziget belső taván a Göbén végül nem ültünk csónakba (pedig szabad), mert nagyon fújt a szél és egyébként se hevertük ki az előző kalandunkat.
A túra végén csak átfütyültünk, átkiabáltunk a csónakosnak, hogy jöhet értünk, aki azt látta rajtunk, hogy ott ül a csónakjában 5 elégedett vendég, akik nagyon értékelték a tanösvény minden egyes szegletét.
Nemrég azt mondtam valakinek, hogy ha csak egyetlen programra van ideje a Tisza-tónál az legyen a Tiszavirág és a Pákász tanösvényen való séta. Most is így gondolom. Ehhez a programhoz a Szabics kikötőben kell megváltani a jegyeket (az ő szórólapjukon található a címben is fellelhető "Ahol megérint a természet" szlogen. Itt egy motorcsónakba kell beülni, mert bizony a túlsó partról indul a tanösvény, amire jobban illene a funösvény szó. Ha van olyan felnőtt vagy gyerek, aki esetleg nem annyira örült az elején ennek a programnak, annak ennél a pontnál megváltozik a véleménye és rájön, hogy ez nem egy unalmas kis séta lesz majd. Az első állomáson a kosár ill. gyékényfonás mesterségéről tudhatunk meg többet, majd egy hangulatos fahídon átkelve egy kézzel hajtható körhintára ülhetünk fel. A fából kifaragott szeretnivaló kinézetű kérészek hátán repülhetünk , csak legyen aki elég izmos ahhoz, hogy sokáig pörgesse a hintát. Bevallom még én is élveztem, hogy a színes réti virágokkal teli mező közepén szárnyalhattam vagyis elbírja a felnőtteket is csak a súlyelosztásra kell figyelni. :-)
A tanösvényen vezetővel is végigmehetünk és bizonyosan sok érdekességet mondott volna nekünk is ha ezt az opciót választjuk, ám nyilván kevésbé lett volna türelmes és nem biztos, hogy kivárta volna, hogy rögtön az első, aztán a második és a harmadik állomásnál olyan sok időt töltsünk el, mint mi.
Azért így sem maradtunk tudatlanok, mert ötletes táblákkal van szegélyezve az ösvény és hasznos, jópofán megfogalmazott információkkal látják el azt a vándort, akit érdekel a kérészek, azon belül is a tiszavirágok élete, vagy az, hogy miért mondják, hogy virágzik a Tisza és később azt is, hogy kik azok a pákászok.
A teknővájó mesterséget bemutató állomás után aztán megérkeztünk oda, ahonnan a várva várt Pákász tanösvény, a Göbe menti ártéri dzsungelben való séta kezdődik és legnagyobb megdöbbenésünkre egy ladikot találtunk a parton, ami arra várt, hogy kézzel húzzuk át magunkat (itt még elég könnyedén). A túlparton aztán a pákászok természetközeli életéről tudhatunk meg sok-sok mindent és egy mocsaras szakaszon pallókon kell járni, sőt ezen a szakaszon (sajnos most pont nem) a magasabb vízállás miatt az odakészített gumicsizmákat is fel kell húzni. Láthatunk egy igazi Matula bácsi féle kunyhót és minden állomáson izgalmas és játékos feladatokra hívnak és a kilátókról olyan kép tárul a szemünk elé, amire sokáig emlékszik az, aki fogékony a természet rejtett csodáira.
A mi kalandunk izgalmakban is bővelkedett, mivel a kézi erővel működő révcsónakunk kötele olyan magasan volt, hogy csak barkácsolással, furfanggal sikerült megkaparintani és így áthúzni magunkat de nagyon büszke volt mindeni magára, hogy lám-lám valami átragadt ránk is a pákászok élelmes és jég hátán is megélő mentalitásából. A sziget belső taván a Göbén végül nem ültünk csónakba (pedig szabad), mert nagyon fújt a szél és egyébként se hevertük ki az előző kalandunkat.
A túra végén csak átfütyültünk, átkiabáltunk a csónakosnak, hogy jöhet értünk, aki azt látta rajtunk, hogy ott ül a csónakjában 5 elégedett vendég, akik nagyon értékelték a tanösvény minden egyes szegletét.
2. Bérelni egy motoros ladikot
Motoros, bárki által vezethető ladikot az Albatrosz kikötőben béreltünk. Ha egyedülálló anyuka lettem volna, biztosan vezetővel együtt bérlem, így viszont, hogy volt egy vállalkozó szellemű, több, mint magabiztos apuka is velünk, rá és a kapott térképre bíztuk magunkat. A mentőmellényt azért kötelezővé tettem a magam és a lányok számára is, mert amikor a nyílt Tiszán száguldottunk, bármennyire is mesebeli volt a táj, azért eszembe jutott, hogy biztosan jó ötlet volt -e. A berajzolt útvonalat követve aztán szűk járatokban próbáltunk előre haladni. A csónak időnként megfeneklett és kézzel kellett a fák törzsét meglökve haladni. Egyszerre volt ijesztő, vadregényes és azon gondolkodtam hogyan fognak kimenekíteni majd bennünket. Szerencsére erre nem került sor és a látvány annyira magával ragadott, hogy mire kikötöttünk, csak a szépre emlékeztünk. Azt hiszem a Tisza-tó élővilágában ezen a módon lehet a legjobban gyönyörködni és ha szerencséje van az embernek olyan különlegesen szép madarat is láthat, mint a jégmadár.
Motoros, bárki által vezethető ladikot az Albatrosz kikötőben béreltünk. Ha egyedülálló anyuka lettem volna, biztosan vezetővel együtt bérlem, így viszont, hogy volt egy vállalkozó szellemű, több, mint magabiztos apuka is velünk, rá és a kapott térképre bíztuk magunkat. A mentőmellényt azért kötelezővé tettem a magam és a lányok számára is, mert amikor a nyílt Tiszán száguldottunk, bármennyire is mesebeli volt a táj, azért eszembe jutott, hogy biztosan jó ötlet volt -e. A berajzolt útvonalat követve aztán szűk járatokban próbáltunk előre haladni. A csónak időnként megfeneklett és kézzel kellett a fák törzsét meglökve haladni. Egyszerre volt ijesztő, vadregényes és azon gondolkodtam hogyan fognak kimenekíteni majd bennünket. Szerencsére erre nem került sor és a látvány annyira magával ragadott, hogy mire kikötöttünk, csak a szépre emlékeztünk. Azt hiszem a Tisza-tó élővilágában ezen a módon lehet a legjobban gyönyörködni és ha szerencséje van az embernek olyan különlegesen szép madarat is láthat, mint a jégmadár.
3. Biciklizni
Felemelő érzés a Tisza-tó körül tekerni a kiépített kerékpár útvonalon. Az egész tavat ugyan még nem lehet körbetekerni (dolgoznak az ügyön és jelenleg is folyik az építkezés) de egy jó nagy szakasz már elkészült és biztonságban tekerhetünk. A legjobb mégis az ha a 4m magas töltésen tekerünk, mert így remekül beláthatjuk a tavat. Egyébként a biciklizés ezen a környéken tényleg csak móka kacagás, hiszen sík terepen kell tekerni, sehol egy dombocska vagy emelkedő...
4. Megnézni a Kiskörei hallépcsőt
A hallépcsőről már hallottunk de nem tudtuk elképzelni hogyan nézhet ki a valóságban és azt se nagyon érettük, hogy milyen célt szolgál. Na ennek akartunk utánajárni.
A hallépcsőről már hallottunk de nem tudtuk elképzelni hogyan nézhet ki a valóságban és azt se nagyon érettük, hogy milyen célt szolgál. Na ennek akartunk utánajárni.
Arról van szó, hogy a halak a Tisza-tó magasabb és a
Tisza-folyó alacsonyabb vízszintje között ezen a lépcsőn közlekednek vagyis a
hallépcső biztosítja a folyamatos ökológiai kapcsolatot a Tisza-tó és az
alacsonyabb vízszintű Tisza folyó között, ahol, különösen elég nagy szintkülönbség is
lehet. Azt olvastuk a 2014. októberében átadott hallépcsőről,
hogy Európa legnagyobb ökológiai halfolyosója, ami elég jól hangzik. A
közel másfél kilométer hosszú, 27 lépcsőből álló patakba másodpercenként 1-10
m3 vizet vezetnek be, így a 20 cm-es lépcsőkön a halak mindkét irányba szabadon
közlekedhetnek.
És, hogy szeretnek -e lépcsőzni a halak, arról a saját
szemünkkel is meggyőződhettünk, mivel egy tévéhez hasonlító ablakon
keresztül mi magunk is láthatjuk ahogy a halak valamelyik irányba
sodródnak/úsznak és ha véletlenül nem ismernénk fel milyen fajta hal, akkor az
ablak mellett lévő tábla segít beazonosítani. az átvonuló példányt. Ez a "monitoringozás" a legélvezetesebb része a hallépcsőnek. Együtt drukkoltunk a
halaknak, hogy a megfelelő irányba haladjanak.
Szóval menjetek a Tisza-tóra, mert még ezeken kívül is sok-sok izgalmas program, kirándulási lehetőség van ott és még nincs elrontva, nem túlzsúfolt és úgy tűnik vigyáznak rá, hogy unokáink is láthassák.
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes