Juhász Gyulának van egy verse, ami gyerekkorom óta az egyik kedvencem. Az a címe, hogy Karácsony felé, és réges-régen a Kormorán együttes egy csomó más karácsony témájú verssel együtt ezt is megzenésítette, ami  "A téli csillag meséje" címen megjelent magnó kazetta formájában volt meg nekem.  

Ez az a megzenésített vers, amit a leggyakrabban dúdolok ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.

Szóval, most hogy elmúlt a karácsony és lassan az évnek is vége. késztetést érzek, hogy lejegyezzem azokat a pillanatokat, amiktől ünnepi lett. 

ADVENTI NAPTÁRAK

Aki régebb óta ismer, az tudja, hogy a lányoknak egész kicsi koruk óta készítek adventi naptárat méghozzá a saját két kezemmel. Voltak már igazi remekműveim, nagyon kreatív variációk és egyszerű de nagyszerű változatok is. Idén ügyesen osztottam be az időmet, időben elkészültek a művek, hármuknak három hasonló, de mégis kicsit más naptár készült és anyukámnak is egy. Jellemző, hogy a lányok azt mondták, hogy felnőtt korukban is igényt tartanak az adventi naptárjaimra, úgyhogy nem kell félnem attól, hogy kedvenc karácsonyra hangolódó foglalatosságomról túl hamar le kell mondanom. A kosárkákban sorakozó tasakokban egyébként a csokikon, kis édességeken kívül olyan csajos dolgok voltak, mint pl kézkrém, arcmaszk de volt benne aprópénz, kaparós sorsjegy és írószer is.

MÉZESKALÁCS

Mézeskalácsot eszem ágában nem volt sütni, mert egyrészt egyikünk se szereti annyira, hogy erre időt és alapanyagot pazaroljak,  másrészt tisztában vagyok a képességeimmel és tudom, hogy nem sikerülne vállalhatóan kidekorálni vagyis még dísznek se lenne jó. Ezek jártak a fejemben, amikor a lányok kitalálták, hogy márpedig ők idén nekiállnak mézeskalács házat gyártani. Így is lett. Karácsonyi zenére, teljes egyetértésben álltak neki az interneten szerzett útmutatás szerint a házikó gyártásának. Egy darabig gyönyörködtem bennük és hálát adtam az égnek, hogy ilyen szépek, okosak, egészségesek és jó (akkor éppen) remek testvérek, aztán dolgom akadt és ott hagytam őket. Mire visszaértem a ház darabokban feküdt egy tálcán, a lányok pedig rosszkedvűen mesélték, hogy összedőlt csináljak vele amit akarok. Gondoltam ledarálom és lesz belőle mézeskalács morzsa de nem vitt rá a lélek. Helyette titokban kiírtam a facebookra, hogy bárki aki segíteni tud a romos házat felépíteni vagy csak instrukciókkal ellátni, annak imába foglalom a nevét. Jöttek is a jobbnál jobb ötletek, megmaradt tojásfehérje felajánlások, de végül kedvenc kerületi cukrász Andink segített, aki egy nagy tasak habarcsot adott nekünk és egy egy oldalas írásos és egy három perces szóbeli instrukcióval is ellátott bennünket. Az eredmény magáért beszél. Hanna a lányokkal együtt nekiveselkedett a dekorálásnak és addig nem nyugodott, míg el nem készítette azt a bizonyos mézeskalács házat. Még jégcsapokat is applikált az ereszre.

LUCA NAPI BÚZA

Itt is a facebookot hívtam segítségül, mivel december 13-án jutott eszembe, hogy a hagyományos búzaültetéshez csak a búza hiányzik. A XVI. kerületi anyukák fb oldalban most sem csalódtam, egy pillanat alatt érkezett az üzenet, hogy szívesen felajánlanak egy zacskó búzát. Egy három részes fém cserépből álló kaspóba ültettük el a magokat és mindenki abban reménykedett, hogy a sajátja nő a legmagasabbra. Locsolgattuk, nézegettük az egyre erősebb szálakat és rácsodálkoztunk a természet csodájára, hogy őrület, hogy 10 nap alatt ilyen magasra nő meg a búzafű, ami ráadásul még jól is mutat a konyha ablakában. 

MEGLEPI A SZOMSZÉDOKNAK

Előző otthonunkból hoztuk magunkkal azt a szokást, amikor a közvetlen - és a szembe szomszédaink kerítésére karácsony napján vagy előtte egy kicsivel, egy ajándékzacskót akasztunk, amiben valamilyen figyelmesség lapul. Idén még nagyobb létjogosultsága volt ennek a gesztusnak, mivel új szomszédaink vannak (illetve nekik lettünk mi újak) és bár már bemutatkoztunk egymásnak, szerettem volna ha érzik, hogy kedves embereknek tartjuk őket és törekedünk a jószomszédi viszony fenntartására. Az ajándékzacskókba egy lámpás, egy karácsonyi tea, csoki és saját készítésű sütemény (a megunhatatlan csokis pöffeteg) került díszcsomagolásban és egy képeslap is, amiben személyre szóló idézet és szöveg volt olvasható. Sötétedéskor lopakodtunk a kerítésekhez, óvatosan a kilincsre akasztottuk, becsöngettünk és a ház falához lapulva figyeltük  a fogadtatást, aztán persze később személyesen is boldog karácsonyt kívántunk. 

ILLATOK

Nekem nagyon fontosak az illatok. Annyira, hogy szabályosan el tudja rontani a napomat ha rossz szagot érzek, feszült, ideges leszek tőle. A mesterséges illatosítók se mindig válnak be, van amelyik túl erős, túl mű. Nemrég találtam rá az aroma diffúzorokra, tavaly még ajándékba is adtam rokonoknak, idén pedig azt vettem észre, hogy sláger termék lett belőle és egymás kezéből tépik ki a boltban a nők. Az enyém egy egyszerű, megbízható típus amibe viszont kizárólag 100% természetes illóolajat cseppentek és így párolog. Most éppen édes narancs, mandarin és adventi illóolaj. Úgyhogy ha éppen nem fahéjas süti illat lengi át a házat, akkor ez a párologtató biztosítja a fincsi karácsony illatot, úgyhogy nem vagyok feszült (legalábbis a rossz szagok miatt) 

MOGYORÓS KOSZORÚ

Valahogy akkor nyugszom meg ha a hagyományos karácsonyi kalács, a  mogyorós koszorúm kisült, rajta van a fehér dekoráció és gyönyörködhetek benne. Mindig le is fényképezem és csak én tudom, hogy bár kívülről mindegyik nagyszerűen néz ki, belül nem mindig egyforma a végeredmény. Idén talán az új sütőm miatt vagy a khmm... zaklatottabb lelkiállapotom miatt, de nem sikerült tíz pontosra. Persze így is sikere volt és elfogyott, de én tudom hogy ennél többre vagyok képes. Hány és hány háziasszony szomorkodhatott amiatt, hogy kirepedt a bejgli? Remélem csak 2 percig. Utána nevet az egészen és megpróbálja valami díszítéssel eltüntetni. Pont, mint én idén. 

KARÁCSONYI ZENE

Már írtam azt is szerintem, hogy jó, hogy tini gyerekeim vannak, mert fiatalon tartanak, ha másképp nem a zenei ízlésemet formálják és megmutatják most mi a menő vagy aktuális. Így ismertem meg a majdnem kortárs ausztrál énekesnő SIA karácsonyi albumát,ami nem is idei, mégis a legjobbkor jött. Imádom a hangját, a szövegét, a dallamát. Idén decemberben ez a zene bömbölt a kocsimban és sokszor itthon is a nagy klasszikusok mellett. 

Szóval ezektől  az apróságoktól (is) lett szép a december. Kihagytam a fenyőfa vásárlást, ami mindig apukás program meg a titkos ajándékvásárlást, azt, hogy idén is Hanna volt a karácsonyfa designer, aki megmondta, hogy a mostani trend az ezüst-fehér fa, így hiába fogadtam meg, hogy soha többet nem veszek díszt, mégis ki kellett egészítenem a meglévő készletet. Olyan gyorsan eltelt. Nemsokára születésnapot ünneplünk, aztán itt a Szilveszter és az új év új lehetőségekkel, tervekkel, vágyakkal. Mindig ez van decemberben.