Volt egy hét, amikor együtt táboroztam a lányaimmal. A Gipszkorszak számos tematikus táborai közül idén a lányok a főzős-alkotós hetet választották. A Chefparade főzőiskolával együttműködve rendeztük be a külön termet mobil konyhává, ahol olyan finomságok születtek, mint a burritó, pasta carbonara, csirkefalat, sajtos mártogatós, túró rudi, barackos kekszes süti, és smoothie (amit előbb meg kellett tanulni kimondaniuk). Készítettek indonéz sült banánt, a házi chicken nuggets-et, snidlinges dip-et, hogy csak néhányat említsek.
És bár a főzés veszélyes üzemmód, senki sem sérült meg nagyon de azért volt, aki megtanulta, hogy a kés éles, a reszelő pedig szúrós.

Azt ették ebédre amit főztek és engem is meglepett de senki nem maradt éhen.
A főzős rész a Chefparade animátorára maradt, én a Gipszkorszakos résznél aktivizáltam magam így aztán egyszerre voltam a lányaim anyukája és animátora.

Délutánonként szokás szerint kimenős programok voltak, így eljutottak a Miniversumba, a Bazilika tetejére, a Minipoliszba és a Városligeti tóhoz is, hogy csónakázzanak.




Az utolsó napon a szülőket is meghívtuk, hogy a gyerekek megvendégelhessék őket saját főztükkel. Megnyalták mind a tíz ujjukat és pedig azóta kicsit túl gyakran készítem az ott ellesett burritót.



A lányok azóta ha lehet mégjobban szeretnek segíteni a konyhában. Ha valamit sütök szinte veszekednek ki segítsen. Kár, hogy az összepakolásnál, rendrakásnál már nem tolonganak pedig megtanulták a főzőtáborban is és tőlem is sokszor hallhatták, hogy a sütés főzés a mosogatással, elpakolással ér véget.