Ezt jelenti a Noémi név. Azt hiszem jól választottunk. Noémi tényleg bájos arcú kislány, illik hozzá ez a név.
Aki találkozik vele az egyből azt is elmondja, hogy nagyon de nagyon hasonlítunk egymásra. Ezt én is meg tudom állapítani. Gyerekkori képeimet nézegetve néha mi is rácsodálkozunk a hasonlóságra.
Áprilisban ünnepeltük az ő névnapját is. No nem amolyan klasszikus, asztal körül ülős, vendégfogadós módon, hanem egy élménnyel megint.

Noémi nemrég arról panaszkodott, hogy ő még soha nem vonatozott (ami persze nem igaz, csak éppen nem emlékszik rá) és szeretné mielőbb bepótolni ezt a hiányosságát. Zoltánnak éppen Vácott volt elintéznivalója, a kocsiba azonban mi már nem fértünk be, így született az ötlet, hogy akkor mi vonattal menjünk a bájos városkába. Nincs túl messze, szépséges és kedves hely, ahol eltölthettünk pár órát együtt és a vonatozást is kipipálhatjuk végre.


Igazán stílusosak voltunk hiszen 1846-ban pont a Nyugatiból indult a Pest és Vác közötti vasút, Magyarország első vasútvonala. Persze nem bírtam ki és a Nyugati pályaudvaron mesélni kezdtem a lányoknak. Remélem emlékezni fognak rá, hogy a pályaudvart terveit az Eiffel-toronyról világhírűvé vált párizsi Gustave Eiffel cége készítette.

A váci vasútállomást éppen tatarozzák. Reméljük szép lesz, méltó régi hírnevéhez. A Tourinformban kértem egy térképet és egy kicsit csavarogtunk mielőtt beültünk a Váci csokizóba, ahol most igazán névnapian dőzsöltünk és a pillecukros forró csokin kívül még csoki-fondüztünk méghozzá úgy, hogy akinek beleesett a villájáról a gyümölcsdarabka, annak zálogot kellett adnia. Össze is gyűlt mindenkinek kettő. A főtéren lézengő emberek talán furcsállották, hogy miért énekel egy kislány az egyik padon állva népdalt, hogy a másik miért szaladgál és ugrál egy lábon szlanonozva a villanyoszlopok között, a harmadik pedig miért tolja 3 cm-rel arrébb az egyik étterem tábláját. Ilyen és ehhez hasonló feladatokkal lehetett kiváltani a zálogba adott tárgyakat.



Mire a visszafelé tartó vonaton ültünk, az eső is eleredt de nem bántuk, mert így még hangulatosabban zötykölődtünk a Nyugati pályaudvarig. A kis ünnepelt elaludt az ölemben de azt mondta nagyon örült, hogy az ajándék mellett egy kis kiruccanással is megünnepeltük a napját.

Lehet, hogy már írtam egy korábbi névnapos bejegyzésben (ami tekintve, hogy Hanna születése óta íródik a blog, elég valószínű), hogy viszonylag korán, középiskolás koromban szerettem bele a Hanna névbe. Pontosabban a Johannába. Az analitikusokhoz járt egy ilyen nevű lány és én -bár elégedett vagyok saját nevemmel- arra gondoltam, hogy te jó ég, hogy lehet valakinek ilyen szépséges keresztneve. Eldöntöttem,hogy ha egyszer lányom lesz, ő ezt a nevet fogja kapni.
Azóta persze már nem olyan ritka és meglehetősen népszerű lett a rövidített változata a Hanna. Egyes statisztikák szerint tavaly a leggyakrabban ezt a nevet adták a kislányoknak, de van olyan is, ami "csak" a 7. helyre teszi. Tény, hogy egyre gyakrabban hallom az anyukákat a Hanna nevet kiáltani. Gondolom majd lecseng. Az én időmben is sok Ágnes volt, ma meg már felkapom a fejemet ha így hívnak egy kislányt. Hanna most éppen annak örül, hogy március 28-án a Gedeon majd Johanna nevek mellett a legtöbb naptárban oda van írva az ő neve is.

Hannának sem az oviban sem az osztályban nem kell osztozni a nevén. Johanna, aki osztálytársa Johi néven fut, ő meg ugye Hanna, szóval nem keveri össze őket senki. Ezzel a Johanna nevű kislánnyal szokta Hanna az osztályban is megünnepelni a nevét. Úgy történik, hogy ők kitalálják majd otthon mindenki közli a saját anyukájával a tervet. Anyukák felhívják egymást telefonon, egyeztetnek és sütnek. Most a látványos, ötletes, bár nem túl egészséges görögdinnye sütire szavaztak, így egy nappal a nagy nap előtt Johi anyukája és én is ételfesték után szaladgáltunk. Természetesen nem akartunk csalódást okozni szép nevű gyermekeinknek, így én például egy jó fárasztó Budai Várban tett séta után, késő este álltam neki a gombócok formázásának. Gondolom más is megtette volna, nem gondolom, hogy ettől lettem szuper mami de nem bántam volna, ha egy nappal később kellett volna nekiállni a gyurmázásnak.




Másnap boldogan vitte be a suliba, Johi anyukája is teljesítette a házi feladatot és úgy hallottam hogy egy morzsát se hagytak.

Kapott egy kis rózsacsokrot az apukájától, tőlem is egy kis apróságot, amit majd a közelgő londoni útjára vihet magával de az igazi ajándék, -ami ezúttal is élményajándék volt- a hétvégén várt rá. Barátnőjével együtt részt vett egy gyerekeknek meghirdetett főző tanfolyamon, ahol elvileg egészséges amerikai ételeket készítettek el. Hogy mennyire egészséges nem tudom, a pillacukorról speciel nem gondolom, hogy az de nem is ez a lényeg, hanem, hogy nagyon élvezték a kotyvasztást és állítólag egyedül is el tudnák készíteni most már a fogásokat. A Chefparade főzőiskolát egyébként melegen ajánlom mindenkinek és nemcsak azért mert jól ismerjük a tulajdonosát, hanem mert magas színvonalú kurzusokat tartanak kezdőknek, haladóknak, felnőtteknek, társkeresőknek, gyerekeknek sőt még a profiknak is.
Sajnos én nem lehettem ott az óbudai helyszínen de a "kisbarátnő" anyukája készített pár fényképet.






Elvileg itt véget ért volna Hanna élményajándéka, ám spontán meghosszabbodott. Julcsi anyukája áthívta magukhoz Hannát, ahol miután kijátszották magukat felugrottak a kőhajításra lévő Citadellára és ott bohóckodtak egészen estig. Nagyon hálás voltam ezért a "kisbarátnő" anyukájának és Hanna is úgy fogta fel az ottlétét, mint a névnapi élmény sorozat megkoronázása.





A kicsikkel ezalatt egy szülinapi zsúron voltunk tele élményekkel, mert a Kölyökvadon játszóházban állatbemutató is volt és hát nem minden nap van alkalma az embernek varánuszt, kaméleont simogatni és kígyót sem tekertek még a nyakukra addig a napig.



Szóval eléggé fáradtan érkeztünk meg Hannáért és hát történt egy kis baleset. Eszti addig ficergett a parkoló és nyitott ajtajú autónkban, hogy kiesett, arccal a járdára, ami aki tudja milyen autónk van az azt is sejti, hogy mekkora zuhanást jelent.

Csúnya seb lett a szeme alatt, a térdén csak pár karcolás és magam is alig mertem elhinni, de ennyi. Nem tört ki a foga, nem hasadt fel a szája, nem tört be a feje sem az orra. A seb eszméletlen tempóban kezdett varasodni én pedig meg voltam győződve róla, hogy jó sokáig csúfítja majd amúgy szépségesen bájos kis arcát a seb. Ehhez képest két nappal később már magától lejött a kemény rész és már csak egy rózsaszín folt emlékeztet arra, hogy hogyan végződött a meglehetősen élménydús szombatunk.

Noéminek egyszerre esett ki két foga, így jelen pillanatban nincsen metszőfoga és alul is hiányzik egy. Mókás látványt nyújt, folyamatosan nyelvtörőket kérünk tőle, "C" betűs és "SZ" betűs szavak visszamondására kérjük, mert olyan mulatságos hallani ahogy nem tudja szépen kiejteni egyiket se. Olyan gyorsan történtek a foghullások, hogy szegény fogtündér nem tudta maradéktalanul ellátni feladatát, határidőt kért, nem a megfelelő helyre rejtette az ajándékot és egyáltalán teljesen szét van esve...

A foghullással egy időben, három rágófoga is nő Noéminek, aki nagyon büszke fejlődésének erre a szakaszára is. Nem úgy Eszter, aki duzzog és puffog, hogy neki még csak most kezdett mozogni az első és ez nem igazságos. Szokásos mondataimmal nyugtatgatom, hogy annál jobbak lesznek majd a csontfogak, minél később esnek ki a tejfogak és ez nem verseny, neki is pont annyiszor fog kiesni,mint Noéminek, akinek nemrég ünnepeltük a névnapját.



Ajándék hegyek helyett porcsinrózsát ültettünk el a tiszteletére egy nagy cserépbe a teraszon, majd közös nutellás muffin sütésbe kezdtünk, amelyben Hanna is kivette a részét (hiszen Hanna nem is mostanában volt). Eszter is talált magának testhezálló feladatot. Ő lett a felszolgáló kisasszony. Mire észbe kaptam, magára vette Hanna ünneplő szerelését, fehér blúzt és fekete szoknyát. Konzervatív, rózsás frizurát gyártatott magának és egy notesszal a kezében vette fel a rendelést nagyon komoly ábrázattal.

És mivel mindhárom virágszálamnak tavasszal van a névnapja, kitaláltam, hogy mostantól fogva minden évben három féle virágot ültetünk a teraszon lévő nagy cserepekbe. Egyet Hanna napon március 28-án (ha nem esik a hó), egyet Noémi tiszteletére április 22-én, egyet pedig Eszter kedvéért majd május 24-én.
Aztán majd megejtjük a hagyományos névnapi piknikezést is valahol, csak mert ezt is olyan jól kitaláltam évekkel ezelőtt és mert annyira jól sikerült mindegyik, hogy kár lenne leszokni róla.

Hanna, Noémi, Eszter! Még sok boldog névnapot nektek!

Virágszáljaim tavasszal ünneplik névnapjukat és bizony igénylik is a megemlékezést, a különleges bánásmódot, a meglepetést, az extrákat a napon, amely csak az övék.
Gondoltam megvárom az estét, Eszter névnapjának végét és csak azután írom le hogyan tettük kicsit különlegesebbé számukra a napokat, amikor az ő nevüket mondta be a rádió, a tv és amikor az ő nevük volt végre a naptárba beleírva, persze vastagon bekarikázva.


Március 28. HANNA
A név jelentése: kegyelem
A név eredete: Héber eredetû, a Johanna rövidülése és az Anna eredeti héber alakja

Azon a napon boldogan ment iskolába Hanna. Vitte magával az előző nap összeállított kókuszgolyókat és a házi készítésű raffaello édesség hamisítványt, ami szerintünk egyébként jobb, mint az eredeti...
Azon a napon kicsit korábban ment érte Zoltán az iskolába, nem maradt a napköziben. Én addig egy kis táskába összepakoltam a meglepetéshez szükséges kellékeket, váltóruhát, bukósisakot és a kis fekete kesztyűjét is. Nem tudta hová készülünk. Állítólag az autóban hazafelé úton azt mondta Zoltánnak, hogy a legjobban annak örülne ha lovagolhatna, de persze nem lesz csalódott ha mégsem ez a meglepetés program, mert bárminek örül majd. Zoltán szemrebbenés nélkül hallgatta Hannát. Felszedtek a ház előtt és tovább folytattuk a titkolózást. Amikor leparkoltunk Cinkotán, bekötöttük a szemét és valahogy átöltöztettük. Persze Hanna agyafúrt gyerek és azonnal felismerte lovaglónadrágját, amit próbáltunk ráadni és innentől kezdve már nem volt értelme tovább tagadnunk, hogy igen, akkor ő most részt vehet egy egy órás lovas oktatáson neve napja alkalmából és mi mindketten majd nézzük és büszkék leszünk rá és csak kicsit izgulunk. Hanna szeme ragyogott a boldogságtól. Az enyém is attól, hogy ennyire jól beletrafáltam abba, hogy minek örülne nagylányunk a legjobban.
Ügyes volt és nagyon hálásak voltunk a szívvel-lélekkel oktató férfinak, aki azonnal átérezte miért olyan fontos nekünk, neki az az egy óra.




Április 22. NOÉMI
A név jelentése: gyönyörűségem
Na ja. Erre mondják latinul, hogy Nomen est omen.
A név eredete: héber

A névnaposok nálunk megrendelhetik tőlem kedvenc süteményüket, tortájukat, édességüket és aznap este velem azaz mellettem a htvesi ágyban aludhatnak egész éjjel. Ha igénylik, akkor olajos masszázst is kaphatnak és két mesét. No meg kitalálhatják, hogy hová menjünk el együtt, tesók nélkül vagy ha nem bánják a kísérőket akkor testvérekkel együtt.
Noémi igazán nem tette magasra a mércét, amikor kedvencét a meggyes pitét rendelte. Egy marcipán bevonatú tortát nyilván tovább tartott volna összedobni és bár biztos vagyok benne, hogy az ünnepelt kedvéért megsütöttem volna, azért örültem, hogy az elronthatatlan, ősi családi recept szerint készíthettem a pitét.
Noémi az aquaworldbe vágyott, ahová Zoltán el is vitte mindhármukat. Hallani sem akart ugyanis arról Noémi, hogy testvérei itthon maradjanak. Örült jelképes kis ajándékának egy felfújható csónaknak. Azonnal beletelepedett és majszolni kezdte a meggyes pitét, közben pedig százszor megkérdezte, hogy mikor lesz nyár és mikor ringatózhat a medencében az ajándékában. Az áhított Disney mintás fürdőlepedőt pár nappal később kapta meg de így is örült neki. Mondanom se kell, hogy újból meg kellett számolnunk a napokat és a naptárhoz siettünk, hogy a nyár kezdetét keressük együtt.




Május 24. ESZTER
A név jelentése: Mirtusz, csillag
A név eredete: Héber vagy Perzsa eredetû


Eszterem napokkal névnapja előtt azon morfondírozott, hogy egyedül jöjjön velünk a Margitszigetre Bringóhintózni vagy megengedi, hogy testvérei is vele jöhessenek. A sütiválasztással hamar megvolt, ő is megkegyelmezett és a francia almatortát rendelte, amit csukott szemmel és 15 perc alatt elkészítek.
A Bringóhintózást is pontosan megtervezte. Úgy gondolta majd ő vezeti a kicsi, gyerek bringót és majd meghatározott időközönként enged maga mellé felváltva valakit testvérei közül. Én Zoltánnal egy nagy bringóval követnénk őket és valamelyik gyerek előttünk pöffeszkedhetne.
Pontosan így történt. eszternek jutott a Pötyi nevű pöttyös járgány, hiszen pöttyöskendő a jele az oviban. A miénk POM-POM lett, ami azért jó, mert Eszter kedvenc színében, rózsaszínben pompázott, ráadásul Csukás István mesehőse most lett abszolút kedvenc a kicsik és Hanna körében is.
Ragyogó napsütésben, madárcsicsergés közepette tekertünk a Margitszigeten hétköznap délután. Az Anna és Petiből ismert hintafánál is megálltunk kicsit és bevallom rá is ültünk az ágakra. Csak később vettük észre a táblát, amely megtiltja, hogy a kétszáz éves platán vaskos ágaira másszon bárki is, ne adj Isten hitázzon is rajta. A rét tele volt napozó, piknikező emberekkel és azt éreztem ennél klasszabb névnapi ünneplést el sem tudnék képzelni Eszternek, aki roppant elégedett volt mindennel. Hát még amikor leterítettük saját piknik plédünket a fűbe és elővettem az almás tortát meg a többi csemegét.
Hazafelé láttuk, hogy még egy kiadós esőt is megúsztunk, a Margitszigetet elkerülték a felhők, itthon vszont hatalmas tócsákat láttunk. Esztert már csak az érdekelte, hogy akkor ugye álla az alku és a nagy franciaágyban aludhat mellettünk. Megnyugtattuk, hogy így lesz. A masszírozást elnapoltuk, mert bizony mire Hanna és Noémi meséjének végére értem, az ünnepelt elaludt.





Hanna Klára, Noémi Rita, Eszter Zita! Ma is ugyenezeket a neveket adnám nektek...

"A" magzat, "B" magzat. Így hívják orvosi nyelven az ikerpocakban növekedő babákat és így hívták az én lányaimat is egészen addig, míg meg nem látták a napvilágot azon a bizonyos szeptember 11-i napon. Amint megbizonyosodtunk arról, hogy Hanna után két lányunk lesz és nem kell tovább vitatkoznunk azon, hogy Barnabás vagy Vince legyen majd a születendő gyerekünk neve, tudtam, hogy az egyiküket Eszternek hívjuk majd. Hogy melyiküket, azt nem döntöttem el sem az ultrahangos vizsgálat közben, sem a kórházi pihenőm alatt. Hogyan is tudtam volna, hiszen folyton változtatták a helyzetüket, az utolsó hetekben már az orvos sem volt biztos abban melyiküket figyeli éppen.
Tökéletesen elégedett voltam a névválasztással, egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy változtatni kellene, arról azonban fogalmam sem volt kihez illik majd jobban, az Eszter és kihez a Noémi. Így is maradt egészen a szülésig. Most tényleg. Kinek adjam az Eszter nevet? Amelyiken több lesz a magzatmáz? vagy amelyik hangosabban sír fel? Vagy amelyik nehezebb? Vagy az elsőként világra érkezőnek? Ott a műtőben, a választott orvosomnak adtam a megtisztelő keresztapa szerepet, azaz végül rá bíztuk a döntést, hogy ossza ki a neveket. Ő pici gondolkodás után azt mondta, hogy a nagyobbnak adná az Eszter nevet, a kisebb pedig legyen boldog a Noémi névvel.
Eszterem, akit elsőként emeltek ki hasamból 2800 grammal született, míg testvére, a két perccel később érkező Noémi, 2600 grammot nyomott a babamérlegen.
Talán nagyon akarta Eszter ezt a nevet, mert még egy éves koruk előtt megfordult a grammban mérhető előny és azóta is egy-két kiló különbség írható Noémi javára.
Az oviban a csoportjában nincs rajta kívül más Eszter. Az ismerőseink között is alig. Pedig még mindig népszerű név. Az volt régen is és az ma is. Az utóbbi időben az utónévkönyvben is megtalálható módon, Pöszkének becézzük. Ha ismerős a név, nem véletlen. Janikovszky Éva, Már óvodás vagyok című könyvében is van egy Pöszke. A miénk ráadásul (még) pösze is. Ő a mi kis családi bohócunk, az örök huncut, a kislány, aki fiúkat is megszégyenítően vagány, mégis nagyon nagyon nőies. A kislányunk, aki egyértelműen Zoltánra hasonlít, és aki szoprán opera énekesnő hangon tud beszélni.
Hétfőn volt a névnapja. És egészen véletlenül, egészen különlegesre sikeredett az ünneplése itt. No de erről majd egy másik bejegyzés szól.

Hogy miért ez lett Hanna második neve? Ma, Klára napon elmeséltem neki. A Zoltán apai nagymamájáról szóló elbeszélések után éreztem egyre többször, hogy ezzel a gesztussal tiszteleghetnénk egy kicsit az általam személyesen nem ismert Klári nagymama előtt. Regénybeillő életének bármely epizódja nagy hatást tett rám. Egyszerre szép, romantikus, gazdag szinte arisztokratikus, aztán szomorú, tele sok kalanddal, talpra állással, újrakezdéssel. Az igaz meséket majd lassan továbbadom Hannának aki saját bevallása szerint bizony más nevet választott volna magának. Elképzelhető, hogy a történetek egyszer majd őt is magával ragadják a megsárgult fényképeket elnézve büszke lesz második keresztnevére.