..írok mindenről ami eszembe jut Hannáról. Például arról, hogy autózás közben figyelmeztet ha zöldre vált a lámpa, így megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy elbambuljak. Csak annyit mond MOST és én tudom, indulhatok.
Aztán arra is büszke vagyok, hogy milyen szépen szavalja kedvenc mondókáit. A lassan jár a csigabigát vagy a boci boci tarkát...jaj olyan nagy öröm hallgatni őt.
Vagy arról is írhatok, hogy milyen jó úton haladunk a szobatisztaság felé. Esetleg arról, mennyire kreatívan játszik babáival és milyen örömmel teszi tisztába vagy éppen eteti őket.
És persze sorolhatnám de most alszik és inkább megyek betakarom....

Nos..a a januári szürke hétköznapok kissé lustává tettek és nem írtam Hanna mindennapjairól. Pedig minden nap megnevettet bennünket és minden nap elkápráztat bennünket azzal, milyen okos. Szavak helyett most beszéljenek a képek, aztán ha lesz ihletem, ígérem írok is.

A kép címe: Kész hölgy lettem..

...no nem a szánkóval a lejtőn, hanem a babanaplók nézettségi listáján a harmadik helyre. Ejnye bejnye..nem is tudom kit okoljak ezért.... Magamat, amiért nem írok elég gyakran és ezzel nem adok az érdeklődőknek elég olvasnivalót avagy titeket kedves barátok/rokonok/ismerősök/ismeretlenek, amiért nem olvassátok sűrűbben Hanna történeteit? Ez ellen tenni kell valamit. Munkára fel!

Az év utolsó napját a lovin töltöttük. Kíváncsiak voltunk ugyanis a szilveszteri ügetőre, annak hangulatára és persze szerencsénkre is. Ez utóbbira nem panaszkodhatunk, hiszen kétszer fogadtunk, ebből első alkalommal az utolsó helyezettre...másodszorra viszont eltaláltuk mind a három befutót. Mielőtt azt hiszi a kedves olvasó, hogy gazdagon tértünk haza, elmondom, hogy nem annyira. Keveset tettünk a lovakra és sokan mások is eltalálták a sorrendet így a szilveszteri virsli árát sikerült csak megnyernünk ..Hanna rendületlenül hajtogatta, hogy Gyíííí, gyíííí..azt hiszem elsősorban neki köszönhető, hogy az általunk favorizált lovak nyertek. Élvezte a forgatagot, a hangokat és csak remélni tudom, hogy nem szoktattam rá idejekorán lányomat a szerencsejáték e formájára.
Éjfélkor már békésen aludt még akkor is, amikor körös-körül tüzijáték parádéban gyönyörködhettünk házunk ablakából. Nem zavarta a pukkanás, a durranás. Élményekben gazdag volt az utóbbi pár hét, ideje volt kipihennie magát a kicsi lánynak, mert jövőre újabb kalandok várnak rá.
Boldog új évet!!!

Megpróbálok érzelmi kitörésektől mentesen írni Hanna születésnapjáról. Elérzékenyülök ugyanis ha belegondolok, hogy a két éve született kis gombócból, értelmes, okos nagylány lett. Tanukat is hívtunk, együtt ünnepeltünk rokonaival és legkedvesebb kis barátjával. Katicás tortájának feltrancsírozása egy cseppet sem zavarta, azt hittem legalább megsiratja de jobban érdekelte a belseje, így a gyertyák elfújása után (ami inkább a torta leköpdösése volt) neki is estünk a finom csokinak. A kötelező program után aztán mindenki a nappaliba vonult át, ahol a karácsonyi és szülinapi ajándékok kipróbálása zajlott. Nem vagyok híve a túl sok ajándéknak de ha egyszer Hanna úgy döntött két éve hogy december 29-én jön világra, ekkor kell ünnepelnünk. Még örülhetek, hogy nem az eredeti, kiírt időpontban, karácsonykor született meg.
A nagy hancúrozást egy mini tüzijáték koronázta meg. Senki nem sírt csak a szomszéd néni de őt hamar megvígasztaltuk...Ilyenek ezek a mai fiatalok.
Két napig tartott a romok összetakarítása de megérte. Ugye milyen nagy lány lett?

Nem felejtjük el Hanna csodálkozó szemeit, amikor meglátta a szoba sarkában felállított, arany díszekkel ékített karfát (ahogyan azt ő hívja). Előzőleg már látta csupaszon de ez minden képzeletét felülmúlta. Tudva, hogy Hanna nagyon önálló és szereti utánozni a felnőtteket, az alsó ágakra kifejezetten neki szánt , pici figurás fadíszeket tettünk, hogy aztán azokat kedve szerint variálja, egyik ágról a másikra tegye. Szenteste édes hármasban telt és valahogy sikerült a vacsora utánra időzíteni az ajándékozást. Lehet, hogy ha nagyobb lesz már nem lesz erre lehetőségünk, én sosem tudtam kivárni az ajándékosztást.
Hatalmas legojának, fa kisvonatának igazán örült de mégjobban apukája, aki ezután megszünt felelősségteljes családfőnek lenni. Azért boldogan néztem a két , fa alatt játszó gyereket..
Másnap ismét benépesült a ház, Hanna nagyszülei és unokatestvére érkezett egy közös ünneplésre. Aki kicsit is ismeri a családunkat nem lepődik meg azon, hogy ha azt írom zajos ünneplés volt. Zajos, nevetős, pörgős..meghittségnek nyoma sem volt , igaz erre ott volt az előző nap. Hanna legkedvesebb ajándéka egy sok részbő álló, gurulós takarítófelszerelés lett. Nem árt ha korán megtanulja a gyerek, hogy mi a nő dolga. Érdekes..még élvezi de azt mondják majd kinövi.
Másnap dédit hoztuk el magunkhoz és Hanna megkapta az általam oly annyira vágyott fa babaházát. Ezzel én játszom nagyokat, lakberendezői hajlamaimat élhetem ki rajta. Jó, hogy ennyi szép ajándékot kaptunk, nem fogunk unatkozni..Én biztosan nem, mert mindegyik ezer darabból áll, így folytatódik a véget nem érő pakolás.

Karácsony előtt két nappal átruccantunk Bécsbe, hogy saját szemünkkel győződjünk meg a bécsi advent hangulatáról. Miután megtaláltuk belvárosi szállodánkat és megállapítottuk, hogy két napig Gustav Klimt motívumait kell néznünk ha tetszik ha nem (egyébként tetszik), lévén, hogy a hotel berendezését Klimt munkái ihlették- gyorsan felöltöztünk és nyakunkba vettük a várost. Két sarok után már nem bírtuk tovább és kolbászt illetve puncsot kellett magunkhoz venni. Ekkor egyébként sarkvidéki hideg szél fújt arcunkba de Hanna jól viselte a megpróbáltatásokat. A sétálóutca kivilágítása, a jól öltözött emberek karácsonyi bevásárlása, a fenyőfaárusok, a puncs ill. forraltbor illata pedig folyamatosan gondoskodott arról, hogy ne felejtsük el, hamarosan eljön az év legszebb ünnepe. Gyerekpunccsal itattuk le a széltől kipirosodott gyerekünket, magunkat pedig az alkoholos változattal vagy éppen betértünk egy kuglófra, kávéra valamelyik nem túl felkapott helyre. Egyébiránt sült gesztenyén, krumplin és az előbb említett kolbászon, puncson éltünk. A karácsonyi vásárból Hanna egy nagy játékmackóval térhetett haza, nem volt kérdéses, hogy megkapja, mert amikor meglátta az egymás hegyén hátán csücsülő medvéket, egyet magához vett és csak szorította, szorította. Élvezte a forgatagot, a fényeket, azt, hogy a szállodának ő a fénypontja, olyannyira, hogy valamelyik angol turista engedélyünkkel- lefotózta és hazavitte suvenirnek, igaz csak a képét. Dióhéjban így esett a mi kis két napos kiruccanásunk a szomszédba, amit még hazafelé egy Práterben lévő nosztalgia körhintázással zártunk. Ez az a több, mint száz éves carussel, amit (kevesebb, mint száz éves) lovak húznak és amin ülve az ember az 1800-as évekbe képzeli magát...
A képen a vásári mackóval látható hibernált Hanna. Neve Döme és jelenleg ő a kedvenc.

Készülünk nagyon Hanna második karácsonyára. Ez az első igazi, nem kell magyaráznom miért, hiszen mostanra lett igazi, értelmes, okos nagylány belőle. Próbálunk felejthetetlen perceket szerezni neki. Születésnapja is közeleg, úgyhogy lesz miről beszámolnom nektek. Addig is itt egy kép..kivételesen nem Hannáról, hanem rólunk, a kicsit bohó szülőkről.
Boldog Karácsonyt, szép ünnepet kívánunk minden olvasónknak.

...vagy ahogy Hanna hívja "Micsu" járt nálunk. A címszerepet nem más,mint apukája alakította neki és további 11 kis barátjának, akikről már korábban írtam. Ők a mi internetes barátaink, barátnőink. Hanna is nagyot alakított. Ő volt az egyetlen aki torka szakadtából és vígsztalhatatlanul sírt. Mindjárt megérted miért.
Nagyon várta az érkezését, minden egyes csengetésre az ablakhoz rohant és kiabálta "Micsu Micsu". Kissé csalódottan vette tudomásul, hogy nem a várva várt öregúr érkezett, hanem barátocskái és azoknak szülei. Aztán elérkezett a pillanat. Ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, közös énekléssel csalogattuk le a Mikulást, aki az emeleten lámpalázasan már teljes díszben állt. Kopp kopp kopp..hallatszott a lépcső alján..amikoris az én, ekkor még igen bátor lányom felpattant ölemből és a lépcsőhöz szaladt. No ekkor tört el a mécses, mert arra nem gondoltunk, hogy Hanna két évesen elég furfangos ahhoz, hogy felismerje az amúgy elég jól elmaszkírozott apukáját. Pedig így történt. Kiszaladtam vele a konyhába és a továbbiakban onnan követtük az eseméyeket. Hanna ezalatt csak azt hajtogatta "Micsu..apa..szobában... apa Micsu."..Hiábavaló is lett volna tagadni, hogy az a szakállas, piros ember nem a papája. Nem számoltunk azzal, hogy Hanna szemfüles, furfangos, eszes, hogy csak kicsit dícsérjem. Nos így esett Hanna találkozása az itthoni Mikulással. A ceremónia után , a játék alatt már elfelejtette mi is történt , annál is inkább, mert apukája ekkorra újra emberi formát öltött.
Azt már csak megnyugtatásként írom le, hogy a munkahelyi Mikulással már nem volt ilyen drámai a találkozás. Integetés, Szia Micsu kiáltásokkal tarkítva annál inkább, persze azért tisztes távolságból.
A képen Hanna adventje látható az egyik süti elfogyasztása után.

Hamarosan írok a szappanimádatáról, az önállóságáról, a telefonbetyárkodásáról és még arról, ami eszembe jut...Addig is itt egy kép..