Lábnyomok

Alig pár lépésre a házunktól, felépült egy új, emberléptékű kis lakópark. Mi nem bánjuk, mert legalább megszűnt a parlagon hagyott és így parlagfüvet is termő föld és anyukám szerint a huzat is kisebb lesz/lett. Nem zavart a gépek hangja sem a por, mert az építkezés mozzanatait a kezdetektől fogva nyomon követhettük a gyerekekkel. Testközelből láthattak a lányok markológépet, betonkeverőt és kedvencüket a darut, amit sokáig csak ADA-nak hívtak. Kiabálták, hogy "ada ada" (már már szerencsére darunak hívják ahogyan azt két és fél évesen illik) ha megláttak egy ilyen magas szerkezetet, mi pedig kacérkodtunk a gondolattal, hogy lány létükre játékdaruval lepjük majd meg őket (végül beérték még Hanna pici korából való, csilivili betonkeverőjével és a szorosan nem az építőiparhoz tartozó, de azért elég fiús kukásautóval). Az ada név etimológiai magyarázata pedig valószínűleg nem más, mint az ottADAru mondat közepe. Ez ragadt meg kis fejecskéjükben, így lett babanyelvük első szava, közvetlenül az apa után az ada.
Az építkezés során egy cukrászda berendezési tárgyai kezdtek kirajzolódni. Teljes extázisba jöttem, hogy három percnyi távolságra lesznek tőlünk a sütik. Egy időben még kacérkodtam is a gondolattal, hogy saját pici kávázóm legyen de beláttam ez három gyerek mellett még várat magára, most fogyasztónak alkalmasabb vagyok. Nagyon vártuk a nyitást. A kertvárosi nyugalomban bizony ez is eseményszámba megy, különösen ha olyan süti és kávéimádók közelében történik mindez, mint amilyenek mi is vagyunk...Nyomon követtem a kezdeti csetléseket botlásokat, kritizáltam, ötleteket adtam, dícsértem és törzsvásárló lettem. Tényleg. Már kártyám is van.
Igencsak rászoktunk. Ha esős idő van azért megyünk át, mert a remek forró csoki, a kávéköltemények és isteni sütemény segít eloszlatni a felhőket, ha pedig süt a nap, azért, mert van terasz, lehet sütkérezni és most már fagyizni is. Műanyag motorral, legújabb szerzeményünkkel a pedál nélküli (futó) biciklivel, játékbabakocsival vagy rollerrel közelítjük meg törzshelyünket. Egyik alkalommal Heni barátnőmmel és két csemetéjével tértünk be. Az összesen öt gyerek a torták elfogyasztása után rátapadt a nagy tévére és azt bámulták. Muszáj volt lefotózni őket.
Szilvi barátnőmmel is lassan állandó program lesz, hogy a hét bizonyos napján -Lackó babával együtt -már nyitáskor az ajtó előtt csurgatjuk a nyálunkat.
Most, hogy itt a jó idő, gyakran rohanunk át a lányokkal fagyizni. Boldogan futnak előre. És közben legalább annyira édesek, mint kedvenc karamellás sütim a pult mögött.

Kenyérmorzsák

március 29, 2009
By Ági
5 Comments

Amikor még élt apukám, a sok megszáradt kenyérből, amit összegyűjtöttem, zsemlemorzsát készített nekem. Zacskóba tette és még fel is cimkézte nagyon precízen, amin nem lepődik meg az, aki ismerte őt. Az utolsó ilyen házikészítésű zsemlemorzsát nemrégiben bontottam ki és bizony könnybelábadt a szemem..
Viszont azóta is igen sok péksütemény, kenyér szárad "ránk", amit a világért se dobnék ki. Nem is kell.
Feri bácsi velünk szemben lakik. Van kutyája, nyuszija, kakasa, tyúkja. A nyuszik és a pipik pedig tudvalevő, hogy szeretik a kenyérmaradékot. Így aztán amikor összegyűlik egy vászon tarisznyányi, Hannával és most már a kicsikkel is a kerítésükre akasztjuk. Nem várok érte cserébe semmit, örülök, hogy jó helyre kerül az én pazarlásom terméke, mégsem érkezett vissza még üresen a szatyor. Legtöbbször alma vagy a bolti tojással összehasonlíthatatlan tojás van benne. Ez már bartell üzelet nem?
Feri bácsival jókat lehet beszélgetni és a kertje is mindig zöldebb a miénknél.
A minap megállított, hogy elmondja, hogy Húsvétra szeretne meglepni bennünket egy kis nyuszival, mert igen sok született. Hát komolyan mondom olyan izgatott lettem, mint kislánykoromban amikor szüleim igazán engedékenynek bizonyultak, mert akkori szokás szerint lakótelepi lakásunkba is beengedtek hosszúfülű jószágot húsvét tiszteletére és a mi nyafogásunknak engedve. A felhördülő állatveédők nyugalma érdekkében elárulom, hogy mi nem engedtük el a nagyvilágba amikor már meguntuk vagy nagyra nőtt az állat, hanem nagyszüleim vidéki portáján éldegélt tovább, amíg meg nem halt. (én azóta se kérek köszönöm szépen..a nyuszihúsból)
Szóval nagyon örülök, hogy Húsvét hétfőn amikor a lányok a fűben, bokrokban elrejtett tojásokat kiskosarukba szedegetik, egy igazi nyuszival is találkozhatnak. és talán Feri bácsi se gondolja, hogy hálátlan és udvariatlan vagyok, amiért csak úgy fogadtam el kedves ajánlatát, ha vissza is adhatom pár nap múlva, remélhetőleg épen, egészségesen, leltár szerint.
Készülünk a Húsvétra. Barkaágak szépen feldíszítve, hímestojás tervek elkészülve, a fű is zöldül, aranyeső kinyílt, húsvéti versek, dalok betanulva. Zoltán pedig alig várja, hogy a szódásüvegből locsolkodjon. Úgy,mint régen apukám...