Tüll szoknyát, balett papucsot és szárnyakat vett magára Hanna, aztán hosszasan keresgélni kezdte tündéres pólóját, hogy magára vegye, de még így sem volt elégedett az összhanggal, így nekem szegezte a kérdést, hogy ugyan van -e valahol, -ahol a rongyokat, jelmezeket tartjuk- valamilyen korona. Mondtam, hogy nincs kicsim és folytattam a Zoltánnal megkezdett és legalább ötször félbeszakított mondatomat..
Utólag belegondolva, hiányzott, hogy nem kezdi rá, hogy miért nincs és legyek olyan szíves keressek egyet , de ő nem elégedetlenkedett, csak térült fordult, szinte röpködött szárnyaival.
Aztán egyszer csak elém toppant. Ott volt a fején a saját készítésű korona. Ettől a látványtól, két kis keze munkájától, a kreativitásától, a talpraesettségétől annyira meghatódtam, hogy a hintafotelbe huppantam, ölembe vettem legnagyobbik lányomat és jó sokáig csak ölelgettem, puszilgattam.
Aztán tovaröppent tündérkém, de az este hátralévő idejére elvarázsolt. Legalábbis ezzel tudom megmagyarázni azt a furcsa, földöntúli boldogságot, ami elkísért egészen az elalvásig.

ui. Ide tartozik még a következő párbeszéd:
Zoltán: Kölcsönadod a koronádat?
Hanna: Tessék!
Zoltán: A szoknyádat is?
Hanna: De apa!..Nem vagy te skót!

Hanna nagycsoportos lett. Együtt nevettünk azon, hogy a tavaly még földet verdeső nadrágja mostanra, bokája fölé ér. Nagyobb lett a lába és a szája is... Vág az esze, mint a borotva és nem győzök csodálkozni milyen választékosan beszél. Sértődés helyett inkább büszke voltam az alábbi perbeszédre:
-Apaaa! Hány éves is anya?
-37...
-Akkor jól eljárt felette az idő.
-???!!!!???



Izgalmas lesz ez az év. már csak azért is, mert az iskolaválasztás nagy kérdése is itt lebeg a fejünk felett, bár ebben a kérdésben már azt hiszem egyértelmű döntés született. A beiratkozás szótól kicsit összerezzenek, mert nem akarom elhinni, hogy ilyen hamar eljött ennek is az ideje. Mindenesetre Hanna Janikovszki Éva, Már óvodás vagyok című könyvét ünnepélyesen átadta húgainak, ő pedig a folytatás, azaz a Már iskolás vagyok című kötet beszerzésével nyaggat.

Eszter és Noémi szeptember 11-én töltik be a 3. életévüket és csak ezután várja őket tárt kapukkal az óvoda. Ildikó néni és Kriszta néni, két nagyon szimpatikus pedagógus, akik közül Kriszta néniről mindenki tudja, hogy extra kreatív, tele van ötletekkel és hihetetlenül jól készíti fel már kiscsoportos kortól kezdve a gyerekeket az iskolakezdésre.
Zoltánnal majdnem összevesztünk azon, hogy melyikünk vegyen részt a házassági évfordulónk napjára eső szülői értekezleten, végül beadtam a derekam és átadtam a lehetőséget neki, miközben azzal nyugtatgattam magamat, hogy örüljek neki, hogy ilyen lelkes apuka a férjem. Kicsit elcsigázott arccal tért vissza, mivel a maratoni szülői értekezleten nem volt könnyű elviselni pár sorstárs apukával együtt a sok, túl aggódó, időnként mindent mindenkinél jobban tudó típusú anyukákat. Persze, lehet, hogy valaki valahol ugyanezt írta vagy gondolta rólam, amikor Hanna első szülői értekezletén rágtam a körmömet és még kérdést is fel mertem tenni..
Kisebb közelharc tört ki az óvodai jelek választásakor, de az óvónők ezt is remekül kezelték. Az ő ötletük nyomán, kapta Noémi a pöttyös gomba- Eszter pedig a pöttyös kendő jelet, ezzel is kifejezve, hogy testvérek ugyan, de nem egyformák.

A lányok lelkesek egyelőre. Igyekszem nekik az összes itthon fellelhető óvodás témájú mesekönyvet elolvasni. Rossz néven veszik, ha nélkülük megyek Hannáért az óvodába és nem győzök magyarázkodni, hogy reggel azért nem tarthatnak Hannával, mert még nem fújták el a tortáikon a fejenként három gyertyájukat.
Nem mulasztunk el bekukucskálni a majdani öltözőjükbe és a kis mosdóba sem, aminek mini méretű wc-je és mosdója csodálat tárgyát képezi szemükben. Azt hiszem találkoztunk a csoport legvadabb kisfiújával is, akinek pólóján saját arcképe és a Vigyázz! felirat díszelgett és lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a lányaim haját húzza vagy lökdösődik a többiekkel..
Szóval egyszerre izgulok hogyan fog sikerülni a beilleszkedés az elválás és egyszerre várom, hogy kortársaik közé csöppenjenek, szocializálódjanak. Furcsa lesz itthon lennem nélkülük, biztosan nézem majd az órát, amikor végre indulhatok értük, de ezer tervem van máris mihez kezdjek a rám szakadó szabadidőmmel, hogy ne csak háziasszony és anyuka legyek, hanem egy kicsit (még)több.

cím nélkül


NÉZD A KAKAS
KUKORÉKOL
A HÁZ KEL FEL
A NAP FELKEL
A KAKAS
JELZI
MINDENKI ÉBREDJEN FEL

ÁKOMBÁKOM BETŰIVEL, A4-ES LAPRA -ÍRTA HANNA, 2009. SZEPTEMBER 04-ÉN ESTE NYOLC ÓRA KÖRÜL 5 ÉVES ÉS 8 HÓNAPOS KORÁBAN.

Amit Zoltán anyukája nyomán csak a "Show and tell" névvel illetünk. Amikor Évike még élt, Hanna Bostonban élő unokatestvére szinte az egész nyarat Magyarországon töltötte. Ilyenkor Évike és Ferike irtó klassz helyekre vitte el Kristófot, hogy minél jobban megismerje az országot és közben okosodjon, tanuljon. Volt köztük színház, kiállítás, koncert, előadás, szabadtéri program, kirándulás...Előre megtervezte milyen programokkal fogja kényeztetni távoli unokáját és én már akkor arról álmodtam, hogy saját gyereke(i)met is majd ily módon kényeztessék. Sajnos az élet másképp alakult, Hanna ég egy éves sem volt, amikor apai nagyszülők nélkül maradt...
Kristóf ezekről a nyarakról egy u.n "show and tell" élménynaplót készített Évikével. Beragasztották a belépőjegyeket, képeslapokat vagy bármit ami kapcsolatban volt az adott programmal. Néhány szavas, majd mondatos megjegyzésekkel gazdagították és szerintem örök emléket alkottak.
Nos, ezt az ötletet végérvényesen magamévá tettem. Tavaly elkészítettük Hannával az első kötetet, mert elég nagynak ítéltem meg ahhoz, hogy együtt alkossunk egy ilyen naplót. Idén még szebbre, még teljesebbre, még különlegesebbre sikerült. Jó előre tél környékén lecsaptam valamelyik "minden egy euro" típusú boltban egy csajos, kifejezetten erre a célra alkalmas füzetre. A nyár alatt gondosan eltettük a jegyeket, a hotelek ajtónyitó kártyáit, a szállodában kapott karszalagot, a skanzen kivonatának jegyét, az úszótábor bérletét, a képeslapokat és egy-két kinyomtatott fotót.
Hanna ákombákom betűkkel kommentálta a képeket, a bonyolultabb mondatokat rám bízta. Együtt ragasztgattuk, terveztük az egészet és az eredmény magáért beszél. Hanna büszkén mutogatja minden hozzánk látogatónak a kis naplót, ma az óvodába is szerette volna elvinni, hogy az óvó néniknek is megmutathassa művét.
Igyekeztünk élménydús nyarat biztosítani Hannának és testvéreinek is. Azt hiszem sikerült és éppen olyan kedves emlék marad neki az anyukámnál eltöltött, lakótelepi játszóterezésekkel tarkított hete, mint a repülős bulgár tengerparti nyaralás. Az egy napos kiruccanásokról, kirándulásokról sem feledkeztünk meg. Bele került a füzetbe a Minimax hajókázás, a T-Com gyereksziget, ahogy a tabajdi mezítlábas park és Székesfehérvár is. Jövőre már a kicsiknek is veszek füzetet..

Hanna most hmm hmmm nagy-dolgát végzi a toaletten. Véletlenül benyitottam... Ott is a naplóját lapozgatta..

Sosem értettem miért egyenesítette ki álomszép göndör haját Dobó Kata. Hiszen az vonzotta a tekinteteket, attól volt különleges nő...Mindegy semmi közöm hozzá, csak értetlenkedtem és közben megint egy hatalmasat sóhajtottam, hogy én miért nem születhettem ilyen fürtökkel.
A sors egy kicsit kárpótolt azért, mert Hanna éppen olyan meseszép göndör hajjal lett megáldva, mint amilyenről én is álmodtam kislánykoromban és később is. "Csigás a hajam" mondta gyakran még pici lány korában és azt hiszem akkor még nem gondolt arra, hogy lehet másmilyen is.
Aztán egyszer nekem szegezte a kérdést, hogy neki mikor lesz egyenes, mint Tercsinek, Katának és Klárának.. Azt hittem rosszul hallok, hogy az alig négy éves lányom nem boldog a göndörségétől. Pedig úton útfélen megcsodálták, először a haját dícsérték meg az emberek és csak utána a többit.
Viccesen beszélgettünk arról, hogy milyen érdekesek vagyunk mi nők. Akinek egyenes haja van, vagyonokat fizet a fodrásznak, hogy dauerrel vagy más módszerrel bongyorkás, hullámos, loknis feje legyen, aki pedig szép fürtökkel büszkélkedhet kiegyenesítené. Egy darabig lezártuk a témát és csak ritkán került szóba szexepilje, göndör haja. Eszterem szintén csigás lány lett, Noéminek pedig azt hiszem amolyan gyerekkori göndörsége van, ami hamarosan elmúlik és beállhat az (bocsánat minden egyenes hajútól, de unalmas) egyenes hajúak táborába.
A minap elmentünk a fodrászhoz, hogy az óvodai kezdésre frissen vágott hajjal érkezzenek majd a lányok. Nagyon lelkesek voltak mind a hárman, még a délutáni alvás is könnyebben ment, mert kilátásba helyeztem a cicoma elhalasztását, amennyiben nem engedelmeskednek és teszik le fejüket párnájukra.
A fodrász lány Hannával kezdte az átalakítást. Megbeszéltük, hogy a reggeli hangos, macerás, nyávogós fésülködések elkerülése végett egyikünk se bánja, ha nem csak a haja végéből vág le egy kicsit. Végül azt hiszem én jobban sajnáltam a földre pottyanó fürtöket, mint Hanna, aki közben teljes extázisba került a gondolattól, hogy egyenesre szárítják a haját, mitöbb a végén még ki is vasalják... Megadóan és nagyon közreműködően ült a forgó székben, ahonnan hamarosan egy teljesen más kislány szállt ki. A más kislányt nemcsak a külalakjára értettem. Érdekes volt látnom, hogy egész viselkedése is átalakult a drámai átváltozástól. Alig akartam elhinni, hogy egy frizura hatására a nőies viselkedés, nem kimondottan kellemes oldalai előtörhetnek egy majdnem 6 évesben, mégis így történt. Rettentően tetszett magának és eszerint mórikálta magát a hátralévő időben.
Noémi következett, aki teljesen lenyűgözte a fodrász lányt nyugodt magatartásával. Ő is zokszó nélkül tűrte a vágást, vasalást és a csillogó hajlakkot..
Eszternek vékony szálú haja van. Emlékszem, az ő haját én magam is levágtam úgy egy éves korában, mert azt reméltem ezzel elősegítem a dúsabb fürtök növését. Gyorsan nő a haja, így nem bántam, ha ezúttal is rövidebb fazont választottunk. Eszter persze nem hazudtolta meg önmagát és rögtön megértette a fodrász lány, hogy mit értettem a lányok jellemzése közben az alatt, hogy hát ő olyan kis izgága, rosszcsont, olyan kíváncsi, mintha fiúnak készült volna.. Azért sikerült pontosan vágni a haját és a végén persze az ő fürtjei is kiegyenesedtek.
Nem mondom, hogy nem tetszettek de mégis fellázadtam magamban. Hogy, nem és nem! Eszter és Hanna göndör hajjal igazán bájos, az én Eszterem és Hannám, az én fürtös, csigás, loknis lányaim.
"Úgyis visszagöndörödik az első vízcsepp vagy pára hatására"- vigasztaltam magam ,de azért nem akartam ünneprontó lenni, így az est fürdetéshez előkerestem a valamelyik hotelből elhozott zuhanysapkákat. Zacskóval a fejükön pancsolt mindhárom gyerek, nehogy elmúljon a varázslat.

Mondanom se kell azóta visszaállt a rend. Viszont Hanna hajvasalót szeretne.
Vajon az egyenes hajú gyerekem, Noémi hajcsavaróért könyörög majd? Pár év múlva visszatérek erre..

A szilvásváradi kiruccanás előtti napokon nem jöhetett szóba lefekvés előtt más mese, mint az Anna és Peti, annak is az a fejezete, ahol a család a piros kocsijukkal a Szalajka völgybe kirándul, épp úgy, ahogyan mi is terveztük.
Szóval várták a lányok, hogy újra bőröndökbe csomagoljak, mert a bulgáriai nyaralás élménye még elevenen élt bennük, vágytak egy újabb közös kalandra, a megszokottól eltérő ágyakra, az étteremre, szakács- és pincér bácsikkal való kokettálásra és a meglepetés programokra. Az ígéretesnek tűnő szállás honlapja csendet, nyugalmat ígért az oda látogatónak és én tudtam, hogy bármennyire is vágyom pont erre a kettőre, lányaim és Zoltán decibeljeinek köszönhetően biztosan nem lesz benne részem. Igaz pihenésre sem számítottam, csak levegőváltozásra, mégis több alkalommal is csatlakozhattam a lányok délutáni alvásához, ami bármilyen fiatalító kúránál többet ért.
A Szalajka Liget hotel három szobás, kandallóval, konyhával felszerelt házában szálltunk meg, mert nagycsaládoséknak ez a legkényelmesebb. Legszívesebben a teraszon aludtam volna, mert a zöld dombok, hegyek látványa kifejezetten nyugtatóan hatott rám.
Egész ottlétünk alatt a többgyerekes családmodell legkülönbözőbb típusaival találkoztunk, közülük is a pálmát az a négy lányos család vihette el, akik nagylányuk mellett hármasikrekkel büszkélkedhettek. Az erdei kisvasúton találkoztunk velük és őket figyelve úgy döntöttem, egy darabig nem panaszkodom az ikres lét nehézségeire (igaz eddig se volt jellemző rám).
Szóval gyerekparadicsom a egész Bükki nemzeti park,mert ugyan melyik gyerek ne jönne totális lázba egy nyitott kocsis vonatozástól az erdő közepén...
A millenniumi kilátóhoz ameddig lehetett autóval mentünk, majd a pár méteres meredek szakaszt már gyalog tettük meg, a 103 lépcsőről nem is beszélve. A lányok sajátos módon, hasalva csodálták a tájat..

Ezzel a programmal, úgy éreztük az aznapra tervezett kirándulásunknak bőven eleget tettünk és más szórakozás után néztünk.
Például boboztunk. Vagy az extrém parkban azzal a gumiköteles micsodával ugráltak a lányok, én pedig új szerelmet találtam magamnak, nevezetesen az íjászatot, amiben a kezdeti bénázások után egész komoly sikereket értem el. Az íjászatra pedig a belső karomon lévő lila foltok mai napig emlékeztetnek, viszont egy életre megtanultam, hogy a könyökömet kifelé kell fordítani. Van a kerületben egy íjász klub, a végén benézek oda.

Amikor ismét az erdőbe vágytunk, lovaskocsi után néztünk. Mámorító érzés a magunk fajta városi embereknek lovaskocsin vagy a lányok szerint hintón az erdőt járni, gyönyörködni a festői tájban.

A Szalajka völgyben kötelező program tátott szájjal bámulni a Fátyol vízesést és vizesnek lenni a hideg patakon való átkelés következtében. Ajánlott megkóstolni a sült pisztrángot és bekéredzkedni a pisztráng füstölő üzembe, ahol tekintettel a három kislány ártatlan pofikájára, a kulisszák mögé is beleshettünk, majd 5 db szuvenírnek szánt, vákuumfóliázott füstölt pisztránggal gazdagabban léptünk ki az ajtón.



Hannát persze a lipicai lovak izgatták a leginkább, így természetesen elmentünk a ménes gazdaságba, ahol szegény kénytelen volt az igazi lovak szemlélése előtt végignézni a kocsimúzeum gazdag kiállítását.
Csak ezután nézhette testközelből hogyan etetik éppen az anyakancákat, majd később az alig két hónapos lovacskákban gyönyörködhettek saját kiscsikóim. Ismét érdemes volt szóba elegyedni a lovász fiúval, aki butuska kérdéseinkre türelmesen válaszolt, így megtudtuk, hogy a lipicai lovak sötét szőrrel születnek, csak azután szürkülnek ki és amit én fehérnek hívok az nem fehér, mert az csak a mesében létezik.
Persze a lányok elégedetlenkedtek, ők lovagolni szerettek volna, így kerestünk egy megbízható pónit a közelben, amin fejenként egy-egy kört mehettek.
Egerbe is elugrottunk,


kivonattal a Szépasszonyvölgybe zötykölődtünk, ott ittunk egy pohárka bort, a lányok pedig bornak látszó jeges teát.

Kiváló alkalom volt ez arra, hogy Hannának elmeséljük mennyire híres az egri borvidék, mire jó a bor és hol kezdődik az alkoholizmus. Imádom legnagyobb lányomban, hogy mindenre fogékony és nyitott, okos kérdéseket tesz fel és valóban komoly témákról is nyugodt szívvel beszélhetünk vele. (hazafelé úton bekanyarodtunk az említett völgybe, hogy kizárólag vérszegénységem hathatós javulása végett, vegyünk egy demizson édes vöröset, ami most is a hűtőben figyel, hívogat és közben vészesen fogy..)
Egerben igyekeztem a leghitelesebb forrásból, egy kisgyerekes anyuka szájából megtudni hogy hol kapható a város legjobb fagyija, így pár perc múlva már mindenki a békebeli ízekre emlékeztető hideg finomságot nyalta.

Úgy éreztük magunkat a szilvásváradi házban,mintha a sajátunk lett volna. A lányok legalábbis nagyon gyorsan belakták, esténként a természetesen befűtetlen kandalló előtt játszottak viszonylagos egyetértésben. Mosolyogva gondolok vissza a szabályrendszerre amit annak érdekében kellett alkotnunk, hogy ne menjenek ölre azért, hogy ki dugja be az ajtónyitó kártyát a résbe és amely szabályt tökéletesen elfogadtak és betartottak. Az ózondús levegőnek köszönhetően ebéd után csaknem három órát aludtak és boldogan velük tartottam a forgó kerti locsoló átugrásában...
Utolsó napunk reggelén aztán gondoltam egyet és felvettem az edzőcipőmet, hogy az erdőben gyalogoljak egyet. Nem sétára kell gondolni, hanem gyors, ütemes léptekre, ami szerintem sokkal kíméletesebb, mint a futás. Ennél már csak a nordic walk lehet izgalmasabb, nekem való, el is határoztam, hogy utána járok!! a közeli lehetőségeknek.

Voltam én már Egerben és Szilvásváradon is. Utóbbiban még szüleimmel, SZOT beutalóval, előbbiben pedig az Express utazási iroda által szervezett angol nyelvi intenzív kurzus miatt, tizenpáréves koromban. Akkor is tetszett és most, három gyerekkel is magával ragadó mindkét hely. Egerbe még visszatérünk biztosan, mondjuk ha aktuális lesz Dobó István nyomába járnia Hannának. Aggtelek is kimaradt, azzal is várunk egy két évet, mert a barlangot látni kell...
Hazafelé ismét Zoltán híréhségének köszönhetően még idejében megtudtuk, hogy az M3-as autópálya Budapest felé vezető szakasza teljesen leállt. Csak a híradóban látott képek után döbbentem rá micsoda szerencsénk volt. Több órát álltak az autók a dugóban, csak késő estére állt helyre a forgalom. Hanna is belátta végre, hogy kár mérgelődnie ha kedvenc zeneszámait az autópálya információ szakítja félbe. Így aztán bátran kijelenthetem,hogy semmi nem rontotta el a hétköznapokba való visszatérés előtti pihenésünket.

A nyolcadik házassági évfordulót illetik a bronz lakodalom címmel.
Nyolc évvel ezelőtt a Margitsziget ma már nem létező Európa Ház kerthelyiségében, az árnyas fák alatt tartottuk meg esküvőnket. A Bonus party service rendezvényszervezőjének , Andrásnak filmbe illő szervezésének köszönhetően egyszerűen tökéletesre sikerült. Nyolc éve a vendégek közül többen odajöttek hozzánk és egymástól függetlenül azzal búcsúztak, hogy életükben nem voltak ilyen jól megszervezett, vidám, feszengésmentes, szokatlan, meglepő és mulatságos bulin. Ebben azért sok munkánk volt Zoltánnal..
Nyolc éve ilyenkor jelentettük be a násznépnek, hogy egy időre Párizsba költözünk...
Nyolc éve még nem sejtettük, hogy két évvel esküvőnk után lányunk születik, aztán egyik pillanatról a másikra nagycsaládosokká válunk.
Nyolc éve álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ikerlányaink születnek. És nyolc éve még nem sejthettük, hogy ma, amikor visszanézzük az esküvőről készült filmet, azzal kell szembesülnünk, hogy az első sorban ülők közül már csak anyukám és Zoltán nagymamája él...

A házunk falán két kép lóg egymás mellett. Egyik a szokatlan és romantikus lánykérés mementója, az a bizonyos city light poszter kicsinyített változata, amit Zoltán óriási titokban készíttetett el Csaba barátjával, A plakát megismerkedésünk történetét vázolta fel, és pont úgy nézett ki, mint egy film plakát. Tv, sajtó is ugrott rá..
A másik keretben egy pár soros angol szöveg található. Nászajándékba kaptuk régi világbankos kollégánktól.Pár mondat, ami előtt gyakran megállok és bár kívülről tudom, újra és újra elolvasom. Másnak is szívből ajánlom.


A good marriage must be created.

In the marriage the little things are the big things.

It is never being too old to hold hands.

It is remembering to say 'I love you' at least once a day.

It is never going to sleep angry.

It is having a mutual sense of values and common objectives.

It is standing together and facing the world.....

It is forming a circle of love that gathers in the whole family.

It is speaking words of appreciation and demonstrating gratitude in thoughtful ways.

It is having the capacity to forgive and forget.

It is giving each other an atmosphere in which each can grow.

It is a common search for the good and the beautiful.

It is not only marrying the right person.

It is being the right partner.

Hajtogattam hét papírhajót. Ennyi helyes megfejtés érkezett. Mindegyikbe beleírtam a megfejtő nevét, remélve, hogy nem fog elmosódni annyira, hogy olvashatatlanná váljon teljesen.
A lányokat születésük sorrendjében kértem meg, hogy fogjanak ki egyet a fürdőszoba mosdójában rögtönzött medencéből. Íme az eredmény:
Az első díjat, egy rózsa kivonatból készült parfümöt Edith nyerte.




A második díjat, egy igen intenzív rózsa illatú szappant Vera nyerte.



A harmadik, icipici de annál kedvesebb ajándékot pedig Bóbita nyerte.




Gratulálok nekik és várom a címüket ahová postázhatom az ajándékokat. Nagyon köszönöm a többieknek is, hogy velem játszottak és hogy tényleg alaposan elolvasták a bejegyzéseimet.

Az ideális apuka elviszi a gyerekeket tűzoltó múzeumba, ahol felpróbálhatják a sisakokat és ahol a nyugdíjas tűzoltó bácsi érdekességeit hallgathatják meg. Az "idegeneknek tilos a bemenet" felirattal ellátott ajtón is bejutnak kísérőjükkel, hogy ott megláthassák az igazi tűzoltó rudat, amin pontosan olyan gyorsan lehet lecsúszni, mint a mesében Samnek a tűzoltónak. Az ideális apuka azért is viszi érdekes helyre gyerekeit, mert látja, hogy csak így van esélye arra, anyuka nyugodtan elkészíthesse a vasárnapi ebédet, hogy kiteregethessen, összepakolhasson és még süteményt is süssön.
Az ideális apuka elviszi a lányokat játszóterezni és trambulinon ugrálni, hogy aztán kisebb zúzódásokkal, horzsolásokkal gazdagabban térjenek haza, ahol már terített asztal és újfent tiszta udvar és rendes ház várja őket.
Az ideális apuka az ideg-összeroppanás szélén álló anyuka mellől összeszedi a gyerekeket és elviszi őket autómosóba meg boltba, tulajdonképpen mindegy hová csak minél messzebbre tőle, hogy aztán hazatérve egy kipihent, feltöltődött anyukához térjenek haza, aki már nem bírja a magányt és felhíva őket telefonon, hogy mikor érnek már haza..
A fenti három epizód nemrég Zoltánnal (és velem) esett meg. Könnyen beazonosítható, hogy az ideális apa jelzőt neki szántam. Mert most tényleg meg(ki)érdemelte.

Normális esetben már pakoltam volna a bőröndöket, hogy a szálloda házirendje szerint legkésőbb 11 órakor elhagyjuk szobánkat. Csakhogy a Malév nem emberi időben, hajnali 5 órakor indítja járatát Várnából Budapestre, így aztán Zoltán ismét latba vetette beszélő készségét és valamilyen jelképes összeg kifizetése után még egész nap élvezhettük a szálloda vendégszeretetét. Napközben így nyugodtan elbúcsúzhattunk a tengertől (és a lányok fürdőruhájától, ami megmagyarázhatatlan módon eltűnt). Sétáltunk a forgatagban, a tengerpart homokjára épült McDonald’sban fagyiztunk majd a lányok gyerekkoromat felelevenítve, gumizni kezdtek, és megállapítottam hogy milyen jó nekik, hogy pont hárman vannak.


Az utolsó vacsora is mintha csak nekünk készült volna. Hatalmas bolgár zászló díszelgett aznap este a pultok felett, helyi gasztronómiai specialitások, a bolgár konyha remekei sorakoztak a roskadásig megterített asztalokon. A felszolgálók aznap megszabadulhattak borzalmas pálmafás blúzaiktól és a helyi népviseletbe öltöztek...



Vacsora után gyorsan lefektettem a lányokat és elmondtam,készüljenek, mert nagyon nagyon korán ébresztem őket, hogy aztán újra repülőre szálljunk, majd otthon, kis szobájukban folytathatják az alvást.
Ezalatt Zoltán megbízható taxist hajtott fel, olyat aki a lehetetlen időpont ellenére is pontosan érkezik és elfogadható összegért elvisz Várna repülőterére.
A lányok ismét alkalmazkodóak és türelmesek voltak, minden de minden érdekelte őket, aztán a felszállás után nem sokkal, a napfelkelte csodás színeibe belefeledkezve győzött álmosságuk és átaludták a másfél órás utat.





A körgyűrűn autózva, már arról beszélgettünk, hogy kinek mi tetszett a legjobban a nyaralásban, aztán közkívánatra a minidiszkó számait hallgattuk és énekeltük jó hangosan.
Hannától pedig ha megkérdezzük tetszett e a nyaralás, csak megrázza fejét és mosolyog. Bolgárul válaszol.
***************************************************************************

Nos, aki képes volt végigolvasni hét vagy nyolc!! részből álló útinaplómat, az megérdemli, hogy megajándékozzam. Íme 10 kérdés, amire várom a válaszokat, hogy kiderüljön ki figyelt oda a részletekre is. A megfejtéseket a megjegyzésbe írjátok. Azok között, akik minden kérdésre hibátlanul válaszolnak, egy jellegzetes, bolgár ajándékot sorsolok ki, amit természetesen el is juttatok neki. Zugolvasók is játszhatnak, nem kényszerítek senkit, hogy amolyan "iwiw-lássuk kinek van több ismerőse" módra rendszeres olvasónak jelölje magát.

Íme a kérdések:

1, Mit hozott fel Zoltán a tenger mélyéből a lányoknak, búvártúrája után?
2, Melyik két a la carte éttermet próbáltuk ki a szálloda éttermei közül?
3, Hogy hívják a tornát, amit az animátorok szerveztek és magam is részt vettem rajta?
4, Melyik királyné palotáját és kertjét látogattuk meg Balcsikban?
5, Mi a neve kedvenc, megunhatatlan bolgár salátámnak?
6, Mit kértek reggelire a hatalmas ételválaszték ellenére is a lányok?
7, Melyik szállodai programot nem hagyták ki a lányok egyik este sem?
8, Milyen alakzatot hajtogatott reggelente, törölközőből a szobalány?
9, Milyen "ruhát" viseltek a tengerparti masszőrök?
10, Melyik alkatrésze nem működött a bérelt autónak?