Lábnyomok

teadélután

Kár, hogy én nem tudtam ilyen találóan megfogalmazni. Az egyik anyuka jellemezte úgy énekes Kati nénit, hogy ha kinyitja a száját kisüt a nap azonnal. Annyira igaza van.
Énekes Kati néni, Hanna ének tanító nénije és az alsós énekkarnak, a Kicsinyek Kórusának vezetője. A tavalyi karácsonyi koncerten találkoztam először vele, addig csak Hanna elbeszélése segített abban, hogy elképzeljem milyen is lehet. Tényleg kisüt tőle a nap.

Nekem tetszik, hogy az iskolában az énekóra felér egy szolfézs órával is, hogy tanulnak furulyázni, szolmizálni és közelről megismerkednek a módosítójelekkel is. Kati néni mindenkit bátorít, dicsér vagyis eszébe nem jut senkinek elvenni az énelkéstől a kedvét, még akkor sem, ha itt-ott hamis hangok csúsznak be. Hanna rajong érte. Csütörtökönként el nem mulasztaná az énekkari próbákat, boldogan lobogtatva hozza hazza a kottákat. A karácsonyi énekkaros koncerten persze ott ültünk a nézőtéren Zoltánnal, a kicsikkel és anyukámmal. Meghatódva figyeltük milyen átéléssel énekel az első sorban Hanna. Aztán következtek a nagyobbak, a felsősök és a gimnazisták. Komplett hangszerbemutatót is kaptunk, mert a legtehetségesebb diákok kiálltak és a színpad előtt megmutatták milyen mesterien játszanak hangszereiken: kürtön, furulyán, fuvolán, zongorán, hegedűn, csellón. Hagyomány, hogy a kórus elénekli egy tehetséges gimnazista fiú saját szerzeményét, amitől -nem tehetek róla- mindig könnybe lábad a szemem. A srácról, akinek nevét sajnos elfelejtettem és csak "A Zongoristának" hívtam Roman Polański filmje után, melyben Władysław Szpilman önéletrajzi regényét dolgozta fel, merthogy szerintem még hasonlít is a főszereplő Adrien Brody-ra- biztos vagyok, hogy hallani fogunk még. Nagy zeneszerzői karrier előtt áll.
Ugyanakkor decemberben, Diósdra is kapott egy meghívást a kórus, amire nem kis logisztikai kihívások után, de végül Zoltán el tudta vinni Hannát is. Ott egy templomban énekeltek kabátban, kesztyűben és sálban, amitől olyan igazán adventinek tűnt a koncert.

Hanna sokat furulyázik vagy a karácsonyra kapott dudáján játszik valami ismert dalt. Nem mondom, időnként embert próbáló a gyakorlási fázist hallgatnom. Merthogy Hanna addig nem nyugszik, amíg egy addig csak énekelt dalt el nem tud játszni jól vagy legalábbis élvezhető minőségben. Leül a zongorához és addig pötyög, míg ki nem rajzolódik az ismert dallam. Az sokkal elviselhetőbb. Nekem speciel megunhatatlan a Szamár induló , amit hivatalosan még nem tanult Hanna, de osztálytársától elleste az első két sort, a többit pedig itthon kitalálta. No itt mondtam ki először, hogy lehet, hogy tényleg van érzéke ehhez a hangszerhez. Larisza nénihez mostanában Zoltán kíséri el. Azt tudni kell, hogy Zoltán hiába nagyon okos és tájékozott, zenei műveltsége és hallása egyenlő a nullával. Szóval egy ilyen zongoraóra után, amit Zoltán is végighallgatot- és nézett, egy olyan megható jelenet zajlott le a folyosón, amit nem is tudom, hogy illik -e lejegyeznem. Na jó. Letérdelt alig nyolc éves lánya elé és úgy vallotta be, mennyire csodálja és tiszteli amiért zenél.
Larisza néni egyébként végtelen szeretettel tanítja Hannát, sokszor somolyog, mert Hanna kérdez és csacsog. Zoltánnak azt is elmondta, hogy nem szokványos, ahogy Hanna zongorázik. Az az érdekes benne, hogy kicsi kora ellenére nem nézi az ujjait, nem lefele néz, hanem a kottára összpontosít és úgy zongorázik. Aztán persze megtanulja kotta nélkül is. Nem tudom mennyit kell gyakorolni hivatalosan, tény, hogy Hanna szívesebben játszik bármit, csak ne a kötelező darab, a házi feladat legyen. Bár mostanában némi javulást látok ezen a téren. Például nem menne órára ha nem érezné hogy elég magabiztosan tudja eljátszani a feladott darabokat. Az is tetszik, hogy kérés nélkül, csak úgy kedvtelésből, sőt kikapcsolódásképpen ül oda hangszeréhez és játszik dallamokat. Szóval eddig minden a legnagyobb rendben megy. Aki ismeri Hanna temperamentumát, az nem csodálkozik a két leggyakoribb hibáján: sokszor siet és időnként túl keményen üti szegény zongorát...

A decemberi kis koncerten a szűk férőhely miatt csak egy szülő vehetett részt. Hát persze, hogy Zoltán kísérte el Hannát, aki irtó bátran bemutatkozott majd ugyanilyen magabiztosan eljátszotta rövidke darabját, az Old Mc Donalds-ot.

A legutóbbi órán Larisza néni Zoltán fülébe súgott egy titkot. Szolfézsból Hanna csillagos ötöst kap félévkor. A zongora jegyet még nem tudjuk, de gyanítom az se lesz túl rossz.

Nos, itt tartunk Hanna zenei fejlődésében. Heti háromszori elfoglaltságot jelent ez neki (és nekünk is). Kétszer fél óra a zongoraóra és az első hallásra kicsit soknak tűnő kilencven perces szolfézs. Persze örülök a sikereinek, a jó jegyeknek de megsúgom, sokkal jobban érdekel az, hogy boldogan énekel, hogy szereti a zenét és a zenélést.

Eszter és Noémi is jár zenei foglalkozásra egy Kati nénihez, aki nem ugyanaz, akiről az első bekezdésben írtam de tőle is kisüt a nap. Ő az egymásra épülő, Zenekincs foglalkozásokat tartja Zuglóban. És bizony mi sem bizonyítja jobban, hogy a kicsik élvezik, sőt igénylik a heti egy alkalmas zenei előképzést, hogy már hétfőn megkérdezik, hányat kell aludni a következő csütörtökig. Hogy ők milyen hangszeren fognak tanulni, még nem tudom. Tény, hogy Noéminek egészen különlegesen szép és tiszta hangja van. A legmagasabb hangokat, a legbonyolultabb dalokat is elénekli. El tudjátok képzelni mekkora gyönyörűség, amikor Hanna elkezdi játszani a zongorán a Gaudeamus hodie-t, Noémi pedig, mint egy operaénekes, kecsesen odatámaszkodik a zongora oldalához és a kísérethez énekel?
Eszter is igyekszik és próbálkozik, de azt hiszem a hallását, zenei érzékét apukájától örökölte. Újabb bizonyíték arra, hogy az ikrek (legalábbis az enyémek) nem egyformák, csak egyszerre születtek.

ajándék

Adtuk és kaptuk

január 08, 2012
By Ági
5 Comments

Gipszkorszak

A szülinapi buliról

január 02, 2012
By Ági
13 Comments

2011

Összegzés és újévi jókívánság mindenkinek

december 31, 2011
By Ági
10 Comments

No akkor én most leülök a laptopom elé és mielőtt boldog új évet kívánok mindenkinek aki erre téved, összegzek vagy ha jobban tetszik visszaemlékezem az elmúlt 12 hónap legjelentősebb eseményeire. január: Jól kezdődött az év. A Pampers és Unicef közös programjának keretében Kambodzsába utazhattam. Újságíróként olyan helyekre vittek el, amelyeket addig csak a National Geographic oldalain láttam. Köszönet érte a Kismama magazinnak aki ezzel a nem mindennapi feladattal bízott meg. Hazatérésem után napokig nem találtam a helyemet. Nem túlzás ha azt mondom életreszóló élményben volt részem.

február: 39 éves lettem. Jövőre már négyessel kezdődik éveim száma. Nem tölt el a tudat rossz érzéssel. Szeretem látni az emberek arcán a megdöbbenést, amikor kimondom: bizony már negyven leszek jövőre.

március: A Tündérretikül reklámkampányának köszönhetően a lányok fotója óriásplakátra és city light poszterekre kerültek . Onnan üzenték, hogy köszönik, hogy leírom az élményeinket a blogba. Az ország legkülönbözőbb pontjairól mosolyogtak rá az emberekre. Jó móka volt és persze nagyon büszke voltam rájuk.

április: Megint a Kismama magazinnak köszönhetem, hogy egy régi vágyam teljesülhetett. Munkámból kifolyólag kórházak szülészetein jártam ebben a hónapban, interjúkat készítettem az orvosokkal és kismamákkal beszélgettem. Az egyik ilyen alkalommal Mátészalkán a túrórudi hazájában tanúja lehettem egy kisbaba világrajövetelének, testközelből láthattam egy szül(et)ést. május: A meghatódások hónapja. Anyák napja az iskolában és az óvodában. Hanna először megy ottalvós táborba aztán biciklivel teker (azért még apai kísérettel) az iskolába. június: Hannát simán és elsőre felveszik a kerületi zeneiskola zongora tagozatára, szeptembertől szolfézsra és zongoraórára járhat, a lakás berendezése pedig egy felújított de annál szebb pianínóval gazdagodott. július: Anyukám 62 éves születésnapját egy elegáns hotel éttermében ünnepeljük meg majd a Városligeti csónakázótóban evezünk együtt méghozzá egy csónakban.

augusztus: Az utóbbi idők egyik legpihentetőbb, legkellemesebb nyaralását élhettük át Korfun .

szeptember: Hanna második osztályos lett, a kicsik pedig középső csoportosak. Az elhíresült napon, szeptember 11-én ünnepeltük meg születésnapjukat. Nagy buli volt.

december: Nyolc éve lettem anya, Hanna 8 éve színesíti életünket. A Gipszkorszakban hatalmas ünneplést csaptunk a tiszteletére. Az óévtől is a játszóházban búcsúzunk majd el. Köszönöm a 239 rendszeres olvasómnak, hogy 2011-ben is követték a lábnyomokat, hogy sokan közülük kérés nélkül kommenteltek, írtak, megjegyeztek, hozzáfűztek az írásaimhoz. Köszönöm annak a 258!! facebook oldalon követőnek, hogy lájkolnak, érdeklődnek, biztatnak. Azoknak is, akik olvasnak de csendben, netán titokban teszik. Bizonyára nem tennék ha nem lennének kíváncsiak a lábnyomainkra. Időnként magam is meglepődöm, amikor rákattintok a statisztikára: napi 5-600 látogató! Jövőre is írom a naplót (Atyaég, ez már a kilencedik évad lesz) , ám már most tudom, hogy egy nagy tervem miatt erre ritkábban lesz lehetőségem. Ha eljön az ideje, beavatlak benneteket. Addig azonban itt egy kis történet, én ezzel kívánok nektek kedves olvasók nagyon boldog és sikeres új évet! Mese a jólétről a szeretetről és a sikerről Egy asszony kijött a házból, és látta, hogy három, hosszú, fehér szakállú öregember üldögél ott, akiket nem ismert. Megszólította őket: “Éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “Itthon van-e a ház ura?”, kérdezték. “Nem”, válaszolta az asszony. “Nincs itthon.” “Akkor nem mehetünk be“, felelték. Amikor este a férje hazaért, az asszony elmesélte, mi történt. “Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be oket!” Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket. “Együtt nem mehetünk be a házba,” felelték. “Miért nem?” kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: “Az ő neve: Jólét,” mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: “Ő Siker, az én nevem pedig Szeretet.” Majd így folytatta: “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.” Az asszony bement hát, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. “Ez nagyszerű!!”, mondta. “Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!” A felesége azonban nem értett egyet. “Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?” A menyük, aki eddig csendben hallgatta őket, most előállt saját javaslatával. “Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!” “Hallgassunk a menyünkre,” mondta végül férj a feleségének. “Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!” Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, “Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.” Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: “Én csak Szeretetet hívtam, hogy lehet, hogy ti is jöttök?” Az öregek egyszerre válaszoltak: “Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahová ő megy, oda mi is vele tartunk.” (Ismeretlen szerző)