Egyre gyakrabban hangzik el tőlem az a mondat, hogy:
Na majd a blogban visszakeressük!
Na majd a blogban megmutatom!
Na majd a blogban elolvassuk!
Na majd ha elolvasod a blogbejegyzést, eszedbe jut!
De jó, hogy ezt leírtam a blogba, így visszakereshetjük!
Majd kikeresem a blogban!
A lányok és én is talán most értékelem igazán azt a sok lejegyzett emléket, élményt ami az elmúlt 11 éveben történt velünk.
Egy ideje nem írtam aminek oka az, hogy szeretett laptopom elromlott és időbe telt, míg megtaláltam az újat azt amivel élmény az írás és aminek már a neve is sokatmondó: Yoga.
Szóval most megpróbálom behozni a lemaradást és akár a visszadátumozástól sem riadok vissza annak érdekében, hogy a jövőben is megtaláljuk az elmúlt pár hét emlékeit. Kezdjük az adventi készülődéssel aztán majd az ünnepek alatt megpróbálom lazításképpen bepótolni a nyári és őszi élményeinket is.
Az adventi készülődés nálam az adventi naptárak készítésével kezdődik. Háromszor 24 csomagocskát kell megtöltenem valami kis aprósággal vagy élmény ajándékkal. Egy ideje anyukámnak is készítek és mivel láttam mennyire örül neki idén is gyártottam egy füzért csak neki.
Ezúttal nem nagyon törtem a fejemet egyedi megoldáson, inkább a korábban már bizonyított azaz bevált naptárak közül válogattam, így Hannának a papírgurigából készített cukorkákat, a kicsiknek és anyukámnak pedig az sk. papírtasakos valtozatot készítettem el. A kis zacskókat és gurigákat fenyőgirlandra erősítettem fel a KIK-ben idejében beszerzett szépséges számozott csipeszekkel. És mint minden évben ilyenkor, valahogy gyorsabban pattantak ki az ágyból mindhárman, bár Hannának nem kellett messzire nyújtózkodnia, mert a szobájába kérte a csomagokat.
És képzeljétek! Hanna, aki mostanában előszeretettel böngészi a kreatív ötletekkel teli oldalakat (vajon kitől örökölte?) idén meglepett egy adventi naptárral, egy nagyon aranyossal. Rajzolt egy kissé fiatal kinézetű Mikulást és annak a szakállát alakította ki olyanná, hogy minden nap egy pici vattagolyót ragaszthassak rá (azokat fülpucoló pálcáról szedte le, hogy erre se legyen gondom). Mire elérkezik Karácsony a Mikulás szakálla is kinő és pedig folyamatosan tudom hány nap van még hátra a nagy napig. Lehet, hogy ennek a számlálónak is köszönhetem, hogy idén nagyon időben elkészültem mindennel.
Időben feladtuk a képeslapokat amelyeket természetesen együtt ragasztottunk és remélem aki kapja az azon kívül, hogy a mellékelt karácsonyi teát majd megfőzi és megissza, értékeli azt az időt amit a lapon keresztül rá szántunk. A kézzel írt képeslapoknak ugyanis pont ez a lényege és ezért nem vagyok hajlandó lemondani róluk.
Időben beszereztük az ajándékokat is és idén először a lányok is célirányosan, tudatosan dolgoztak az ajándékaikon és jótékonykodtak is. Az osztállyal ellátogattak a Mikulásgyárba ahol leadhatták az adományokat de ami ennél sokkal nagyobb volumenű dolog az az ahogyan kivették a részüket a cipősdoboz akcióban. Írtak is róluk.
"Több száz gyereknek és családnak szerez majd boldog perceket karácsonykor az a 811 cipősdoboznyi ajándék, amit a budapesti Radnóti diákjai gyűjtöttek és csomagoltak. A gyerekek más olyan jótékonysági akcióban is részt vettek,ahol érezhették, hogy adni jó. Az iskolában hagyomány a társadalmi felelősségvállalás.
A tervbe vett 500-nál jóval több, összesen 811 cipősdobozt töltöttek meg az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium diákjai a múlt hétvégén. Az akció az iskola jótékonysági napjának része volt, az ötlet pedig a diákönkormányzattól eredt."
A mesebeli mézeskalács házikót idén is kedvenc házi cukrászunktól rendeltem és majd idén is bátyámékkal "romboljuk" le. És bár ilyen profi házikót nem tudunk sütni azért mézeskalácsot igen. Ezzel egyébként az utolsó pillanatig vártunk.
Az iskolában a Kicsinyek Kórusának adventi hangversenyét vártam a legjobban. Mivel itthon is sokat énekelték, gyakorolták a dalokat tudtam mit fogok hallani de amikor együtt zendül fel a sok kis hang az nekem mindig valami csoda.
Ha jól sejtem (mert hiába mennek fel a szobájukba, hogy ne halljam) akkor karácsonyra egy dalos, furulyás műsorszámmal kedveskednek majd a lányok. Alig várom!
Karácsonyi vásárban is jártunk bár csak a hangulata és a forraltbor miatt. Teszteltük a korcsolyapályákat, mert most van jó sok és mert a korcsolyázás a kedvenc téli elfoglaltsága a lányoknak és talán nekem is. (Remélem jövőre a kerület is büszkélkedhet eggyel...)
A Mikulás is jött hozzánk és úgy örülök, hogy eljátsszák, hogy hisznek benne és kipucolja még Hanna is a csizmáját és mint mindig most is felteszik a kérdéseket, hogy hogy tudja kiiktatni a riasztót a Mikulás és egyáltalán honnan tudja ki mit szerez és akkor ezt a Lidl-ből szerzi be? Reggel aztán az egyik legkedvesebb zaj számomra amikor a takpacskák dübörögnek a lépcsőn ahogy rohannak le és megállapítják, hogy megint feldöntötte a bögrét a Mikulás a nagy sietségben és megint összemorzsázott mindent de azért nagyon kedves. Eszter a fő mókamester egyébként egy összecelluxozott ollót is a kandalló mellé tett egy kis üzenettel, amelyen az állt "Ezzel nyisd ki a zsákod Mikulás!"Reméljük értékelte a viccet az öreg.
Az adventi koszorúból három is készült és nekem semmi közöm egyikhez sem. A lányok állították össze még novemberben a Gyerekvilág kiállításon az egyik standnál és annyira kedvesen szép lett mindegyik, hogy nagy fejtörést okozott melyik kerüljön az asztal közepére.
Volt részünk egy kellemes adventi ebédben is méghozzá a puccos Gundelben ami már- már szintén hagyomány amikor Budapestre látogat Párizsban élő barátunk aki téli itt tartózkodása alatt ehhez és a Széchenyi fürdőben való lubickoláshoz ragaszkodik. Ezt a két programot spékeltük meg egy operaházi látogatással ahol egy kevésbé ismert darabot, Vivaldi Farnace című opráját néztük meg. Ez az opera 14 éven felülieknek jelzéssel volt ellátva amelyet indokoltnak is tartok. Ninával megállapítottuk, hogy erre sokáig emlékezni fogunk és mi sem bizonyítja jobban, hogy nagyszerű előadás volt hogy Zoltán sem aludt... Egyébként pedig a barokk opera mindig is közelebb állt a szívemhez, mint a klasszikusok. Egyszerűen imádom a csemballó - és a többi korabeli hangszer hangját, a tekervényes dallamokat. Jaj tényleg nagy és szokatlan élmény volta spanyol kontratenorral együtt bár a kritikákat olvasva a rendezés kapott hideget meleget.
Manapság pedig olyan könnyű kreatívnak lenni. Ha akarjuk ha nem szembe jönnek velünk a jobbnál jobb ötletek, video megosztások, képek, könyvek, magazinok formájában. Mi is alig tudtunk válogatni a sok "Csináld magad" ötlet közül. A kör alakú ablakunkba akasztottam a legeslegszebbet, a használaton kívüli arany gömbökből és drót ruhafogasból készített koszorút amit a lépcsőn ülve fűztek fel a lányok olyan egyetértésben és nyugalomban, hogy azt kívántam bárcsak mindig ilyenek lennének.
Szóval így telt sőt inkább suhant el a december. Várjuk a karácsonyt. Mindenkinek boldog ünnepeket kívánunk!
Juhász Gyula verse jut eszembe sokszor méghozzá a Kormorán együttes feldolgozásában. Ezt szoktam dúdolni ilyenkor decemberben.
https://www.youtube.com/watch?v=uTHabkQ8LKE
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
