Az utóbbi időben még több programot találunk ki Hanna és magunk szórakoztatására hiszen már nagylány és öröm vele a kimozdulás.
Elkezdtünk járni a Ringató foglalkozásaira péntekenként, ahol igényes mondókákat, dalokat tanulunk és ahol a babák zenei kézsége fejlődik észrevétlenül. Az oktató az első dal után megkérdezte, hogy ugye gyakran énekelek Hannával és Hannának...merthogy látszik rajta. Büszke voltam magamra és kicsi Hannára is.
Elmentünk Szilvi barátnőmmel és Zoltánnal az Állatkertbe. Háti hordozóban cipelte Zoltánom aztán amikor a rinocérosznál elálmosodott Hanna, áttettük a babakocsiba. Emiatt aztán kihagyta kedvenc állatának a zsiráfnak a meglátogatását. Elképesztő, hogy mennyi lökött szülő van. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy van olyan elvetemült apuka, aki a kerítésen áthajolva ráteszi az orrszarvú hátára a gyerekét. Persze nem engedi el, de elég egy rossz mozdulat és kész a baj. Mi csak a Mikulás barátjával, a rénszarvassal kokettáltunk kicsit. Hamarosan ugyanis itt van december 6., Hanna első találkozása a Mikulással, ha kicsit szocreál hangulatban is, férjem munkahelyének Mikulása képében.
Voltunk Cirkuszban is, Hanna nélkül. Kicsit lelkiismeret furdalásunk is volt ahogy a nézőtéren ülve körös körül gyerekekkel körülvett szülők ültek, mi pedig galád módon a nagyszülőknek passzoltuk le amúgy imádott gyermekünket. No de nekünk is jár egy kis kikapcsolódás kettesben és tudtuk, hogy Hanna jó kezekben van.
Később kiderült, hogy a kicsi lány elérkezett anyás korszakához, amikoris nem viseli olyan jól a különlétet. Jellemző erre a korra ez a nagy kötődés ami egyszerre terhes és egyszerre imádnivaló. Most a szakkönyveket bújom és mindent elolvasok a témával kapcsolatban bár sokan nem értik, hogy mit nem értek azon, hogy szeret a gyermekem.