Így becézem mostanság 14 hónapos lányomat, amióta észrevettem, hogy kiságya vége össze-vissza van harapdálva, rágva. Éhezik a gyermekem? Te jó ég..tudtam, hogy nem eszik eleget!-ilyenekre gondoltam de csak addig míg meg nem győződtem arról, hogy bizony újabb fogacskák előretörése okozza a folyamatos rágcsálási késztetést Hannában. Hurrá! Van oka az éjszakai felébredéseknek is. Újra a fogra foghatjuk..
Annyira próbálna beszélni. Amikor mondókázunk vagy énekelünk és én abbahagyom, ő próbálná folytatni és dünnyög is valamit a kis babanyelvén. Táncolásunk közben is dúdol, énekelne ha tudna. Most ezt várom nagyon. Azt, hogy kommunikáljunk, hogy ő is beszéljen majd értelmesen. Olyanokat, hogy mami, éhes vagyok, apa/anya szeretlek és azt sem bánom ha azt is mondja néha, hogy nem!
Nemrég még az első lépéseit csodáltuk. Azóta szépen sétál, kikívánkozik a babakocsiból és előszeretettel lépcsőzne ha hagynám. Traktornéző sétánk alatt a galambokat kergette és ez annyira meghatott, hogy könnyezni kezdtem. A gazdák azt hihették szolidalitásból sírok velük....
Felmászik a franciaágy közepére és azt mondja babanyelven: "Itt vagyok! Tudom, hogy nem szabad de sikerült kicselezni. Azért ügyes vagyok? Hancúrozzunk!"
És, hogy miket csinál? Távirati stílusban íme egy csokorra való:
-Magára veszi a sapkáimat, apa nyakkedőit és persze a nyakláncaimat.
-Göndör fürtjei egyre rakoncátlanabbak de legalább szeret fésülködni.
-Extázisba jön baba, gyermek, kutya vagy repülőgép láttán. Ez utóbbival még nem találkozott ugyan személyesen (pocaklakó korából persze nagyon is sokat), mégis repülőteres múltam miatt megcsaphatta a kerozin szaga--mással nem tudom magyarázni a repülők iránt érzett rajongását.
-Rámol, pakol, kiborít...és ezzel kiborít..
-Kapcsolgat, tekerget, nyomogat
-Símogat )
-Fejenáll illetve bukfencezni próbál.
Mivel a legutolsó állításom kissé hihetetlennek tűnik, íme egy fotó a kételkedőknek: