Tegnap volt 15 hónapos Hanna és előző nap a neve napja, amit egyszerűen elfelejtettünk. Most még nem tud reklamálni szerencsére dehát így is ünnepinek érezhette a jeles napot, hiszen Húsvét hétfő is erre a napra esett. Nem maradt el a locsolás sem. Én nagyon szeretem ha friss vízzel öntöznek, kislánykoromban apukám szódásüveggel, most pedig férjem a kedvenc virág permetezőmmel folytatja a hagyományt. Mivel nem túl kíméletes módon, az ágyban, a reggeli szoptatás alatt érte lányunkat élete első igazi locsolása, nem aratott vele nagy sikert Zoltán. Később azonban Hanna ebben is, mint mindenben felfedezte a játékot és a huncutkodást és már ő tartotta kis arcocskáját egy kis vízpermetre. Szeretném ha Hanna is igényelné ezt a tradíciót...ha másért nem a sok nevetésért amit magával hoz egy-egy ilyen locsolás. Tojást is fogunk majd festeni de amit igazán várok az az, hogy Hanna a házunk kertjében elrejtett tojásokat gyűjtögethesse kis kosarába. Abba a kosárba ami nélkül már el sem indulunk sétálni. Most éppen diók vannak benne...

A képen a dédi látogatása utáni hinta-palintázás, kacagással és sikítással teli pillanata látható...