" Az óvodában enyém az utolsó szó!" mondja Hanna büszkén bárkinek, aki beszélgetésbe elegyedik vele. Igen, kicsit nagyszájú, cserfes lett a lányom, ami nem baj, mindaddig, amiíg nem szemtelen. Igyekszünk kordában tartani őt..
Szeretünk vele vásárolni menni, mert mosolyt csal a dolgozók és a vásárlók arcára. Komolyan. Beül illetve már csak bepréseli magát a vásárlókocsi gyerekülésébe és kezdődik a produkciója. Ha meglát egy terméket és arról eszébe jut egy dal, mondóka vagy vers, azonnal megosztja a boltban lévőkkel. Alma láttán elkezdi énekelni az Almát eszem, ropog a fogam alatt..című nem éppen gyerekdalt. A tej láttán a Tej, túró, tejfel kicsi baba kelj fel kisded mondóka jut eszébe, a mézes üvegeknél a Medve töprengése című vers és sorolhatnám. Legutóbbi apás vásárlása alkalmával Zoltán részletesen beszámolt a produkcióról és arról a kedves mondatról, amit az eladó hölgy mondott Hannának. Így szólt: "Gyere máskor is tündérem egy kis vidámságot hozni a boltunkba."
Rajta nem múlik,. Vidámságából, cserfességéből jut mindenkinek.