Egyedül nem megy...


Lassan egy év telt el azóta, amikoris bevonultam a kórházba kényszerpihenőmre. Emlékszem felháborodtam, amiért ott a 30. héttől biztonságunk érdekében bennt tartják az ikres kismamákat, hiszen nekem semmi bajom nem volt azon kívül, hogy hatalmasra nőtt a hasam. Aztán később beláttam, hogy a babák érdekében ez a legjobb döntés de erről már írtam korábban, nem akarok fárasztani senkit ezzel a kis nosztalgiázással, bár nem győzök elégszer hálát adni a sorsnak, hogy egészségesen és szép súllyal mitöbb időben születtek.
Szóval a 8 hetes henyélés alatt volt alkalmam pár ikrekről szóló és ikres anyukáknak tanácsot adó könyvet kiolvasnom. Mindegyik úgy kezdőött: Idejében gondoskodj segítségről. Ehhez még hozzá teszem, egyik kedves szintén kisgyerekes anyuka tanácsát, miszerint csak olyan vendéget hívj (legalábbis az első időszakban) akinek valami hasznát veszed. Nos én betartottam mindkét tanácsot és ez a kis bejegyzés most azokról szól, akik nélkül konkrétan megbolondultam volna, mert bizony nem szégyellem bevallani, hogy időnként elfáradok fizikailag és szellemileg is a három lányka nevelgetésében.

1, Anyukám a még dolgozó nő, igen elfogult és büszke nagymama. Mivel kettőig dolgozik, ha siet éppen időben érkezik, hogy Hannáért elszaladhassak az oviba. Persze mehetnék a babákkal is de több szempontból is szerencsésebb ha nélkülük teszem meg az egyébként 3 utcányi távolságot. Először is ha velük megyek, a lányok kerülnek azonnal központba, őket szeretné látni a fél óvoda és a gyerekek is. Hanna ilyenkor persze amellett, hogy büszke, mellékszereplővé válik. Ezt nem akarom. Az oviban ő a főszereplő, csak vele akarok foglalkozni és hallgatni csicsergő hangján az aznapi élményeit. A másik ok, ami miatt kényelmesebb nekem egyedül menni, az az, hogy bizony nem mindig alszanak szinkronban a lányok, így előfordul, hogy valamelyiküket fel kell ébresztenem, mert itthon azért mégsem hagyhatom.. Szóval hatalmas segítség ez anyukámtól, arról nem is beszélve, hogy olyan finomakat főz ripsz ropsz, amilyet csak ő tud. Emellett persze ellátja a klasszikus nagymamai teendőket um. dajkálás, kényeztetés, elrontás..

2 Marcsi, hivatalos nevén babysitter, az univerzális, aki egyébként csecsemőgondozó abban a kórházban, ahol mindhárom lánykát világra hoztam és ami éppen bezárni készül a kórház átalakítások nyomán. Nos ilyen babysitter nincs még egy azt hiszem. Rendmániás, tisztaságmániás, aminek következtében elérte, hogy mielőtt megérkezik lihegve próbálom a normáinak megfelelően összepakolni a szobákat és megfogadni tanításait, miszerint délig legyen kiteregetve, mert különben nem ér semmit a mosás és egyáltalán elkerülni fülemben a "Ágikám, hogy jutsz el idáig?" fejmosást. Szóval rengeteget tanultam tőle már most is. Rendet vág a gyerekruhákés a játékok között, kivasalja a soha el nem fogyó ruhákat, mos, csutakol, tisztogat, fertőtlenít. Az csak hab a tortán, hogy imád főzni, így ha ideje és a babák engedik ő is meglepi a családot valami fenséges vacsorával. És akkor az olyan univerzális dolgokról még nem is írtam, hogy esetenként , megmasszíroz, merthogy erről is van papírja vagy kiszedi a szemöldökömet. Egyszemélyben barátnő, pótanya, pszichológus, nevelőnő és még sorolhatnám a titulusokat. Energiájáért baromian irígylem!!

3, Unokatestvérem drága felesége, Ildikó tartozik még legfőbb megmentőim közé. Nos, ő is azok közé az emergiabomba nők közé tartozik, akikhez én már régóta szeretnék felvételt nyerni. Két fiúcska anyukája egyébként civilben, mellesleg pedig óvónő. E kettő ténynek köszönhető talán, hogy famtasztikus türelemmel és érzékkel nyúl a kislányokhoz és végtelen nyugodságot, kedvességet sugároz. Azt vettem észre, hogy ha valamit meg akarok csinálni, mire hozzákezdenék már rég kész van. Ildikó szavak nélkül is tudja mi az, ami elrakásra, kidobásra, betakarásra, összeszedésre ....vár.
Közben pedig persze jókat beszélgetünk.

4, Ne feledkezzünk meg Zoltánról sem de ugye szinte természetes, hogy egy férj ahol tud segít a gyereknevelésben és a ház körül még akkor is ha örök elégedetlen és hatalmas kritikus a felesége.

Köszönöm nektek, hogy számíthatok rátok!!

no itt folytatom hamarosan.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes