Mielőtt folytatnám a kubai élménybeszámolót (már nincs sok hátra) pár fontos eseményt, történést le kell hjegyeznem, mielőtt más fontos események, történések következnek...
Hanna ropogtatja az "R" betűket. Répa, retek, mogyorró mondja sokszor és azt a játékot találta ki hogy mondjunk felváltva olyan szavakat, amiben a fellelhető a ropogós betű. Most aztán tényleg hibátlanul darálja el a Nem minden szarrrka farrka tarrrrrka csak a tarrrkafarrrkú szarrrka farrrka tarrrka nyelvtörőt.
Tegnap ismét remek fotók készültek a családról. Az egészet egy szürreális, hangos őrülthez hasonlítanám, amikor senki nem azt csinálja amit kellene, senki nem arra néz, amerre mondják és emberfeletti teljesítmény kell ahhoz, hogy három gyerek egymás mellet kb. 3 másodpercig nyugton legyen. A tündérjelmez szúrta Hannát, Noémi tépkedte magáról a szárnyakat, Eszter éppen menekült valami kellékkel a kezében én meg a hajamat téptem. A végén Denise, az udvari fotósunk azt mondta, majd odaretusálja a hiányzó gyereket a képre de én valahogy nem akartam feladni olyan könnyen és a végeredmény tényleg magáért beszél, mert én is alig hiszem el de végül mégiscsak lettek családi képek.
Időközben a nap is kisütött, így természetes fényben is készülhettek kerti életképek.
További hír, hogy annak örömére, hogy Hannát az átlagnál jobban érdeklik a dalok, versek és mesék, Szilvi barátném tanácsára elmentünk a Holdvilág Kamaraszínház Morzsa színpadjára, hogy kipróbálja Hanna milyen érzés a színpadon, sok más, hasonló érdeklődésű gyerekkel és két eszméletlen tehetséges és gyerekszerető színésznővel vasárnap 10-12-ig művésznőnek lenni. Kis megilletődöttség után Hannát bátran magára hagyhattam és itthon kérdésemre, hogy tetszett -e és szeretne -e járni rendszeresen, csak annyit válaszolt. IGEN anya NAGYON NAGYON.