Szegény blogomat jól elhanyagoltam az utóbbi két hónapban. Alig született bejegyzés, pedig lett volna miről írnom és blogger-anyai kötelességemnek tartom, hogy számot adjak arról, hogy Noéminek kiesett az első tejfoga, igaz nem vagyok róla meggyőződve, hogy magától... és arról is hogyan ünnepeltük Hanna, Eszter és Noémi névnapját egyszerre, méghozzá egy teljesen átlagos munkanapon. Nem is. Erről most azonnal írok, mert köze van ahhoz, aki vagy ami miatt kevesebb írás készült, nevezetesen negyedik gyerekünk, a félévessé cseperedett Gipszkorszakhoz.

Az a helyzet, hogy most valóban körülötte forog a világ. Sokat vagyunk együtt és a lányok is sokat vannak "vele". Néha lelkiismeret furdalásom van, amiért a megszokott jövős-menős, kirándulós, elutazós hétvégékből most kevesebb maradt, mert annyi figyelmet, törődést, pesztrálást igényel, mint egy valódi fél éves gyerek. Gyakran fel is teszem a kérdést a gipszfestésben professzionális szintet elérő lányaimtól, hogy nem unják -e még, de amíg azt a választ kapom, hogy "De anya, ezt nem lehet megunni" meg olyanokat, hogy "Anya még nem festettük ki az összeset", addig nem lehet olyan nagy baj, hogy sokat vannak itt. Zoltán szerint is feleslegesen aggódom, mert a lányok nem egy gumicentírózó műhelyben töltenek sok időt, hanem egy kellemes játszóházban. Igaz, ahogyan az is, hogy meglehet, hogy hétvégén többet vagyunk itt a kelleténél, hétköznap viszont, amikor a legtöbben még nagyban az irodában dolgoznak, mi gondolunk egyet és felülünk a Libegőre vagy ahogy legutóbb tettük megünnepeltük a három tavaszi névnapost, Hannát, Esztert és Noémit, méghozzá úgy, ahogy tavaly vagyis egy piknikkel egybekötve. Mindezt egy hétköznap kora délután és ezúttal a Csömöri tónál. Lazán odaérünk a gyerekekért az iskolába, oviba és jut idő játékra, igaz a telefonokat nem kapcsolhatjuk ki erre az időre sem..




Ha jól emlékszem nagylány korom óta arról álmodtam, hogy lesz egy kávézóm, amit saját ízlésem szerint rendezek be és majd jó kis programokkal és törzsvendégekkel töltök meg. A kávéház helyett játszóházunk lett, délelőttönként együtt dolgozom férjemmel és gyerekprogramokkal, gyerekkönyv bemutatókkal, rajztanfolyammal töltöm meg a szabad helyeket. Vannak már törzsvendégeink, akiket a nevükön szólítunk és ez olyan jó. A szülőket kávéval kínáljuk meg (no azért mégiscsak beteljesült a kávéfőzős álom), a gyerkőcöket pedig málna vagy bodza szörppel. Leírom hát, hogy fél év alatt mennyit fejlődött ez a sok törődést és szeretetet igénylő játszóház. Szeretjük a színes cseppekből összeállított logónkat, amit időnként hímzésmintához hasonlítanak és amit egy cseppet se bánunk, mert mostanában divat a kalocsai minta... A sárga és piros köténykék ugyanúgy hozzátartoznak az arculatunkhoz, mint a (remélem) mindig mosolygós, kedves alkalmazottak.




-Túl vagyunk jó néhány remekül sikerült szülinapi bulin, ahonnan a legtöbb kis vendég úgy távozott, hogy azt mondta ő is a Gipszkorszakban szeretné tartani a zsúrját, mert itt minden vendég ajándékkal távozik és senki nem tud olyan gyönyörű arcfestést vagy csillámtetkót készíteni, mint a Zsuzsi. A szülők meg legtöbbször azért hálásak, mert nem futószalagon, egymás szájában tartjuk a bulikat, hanem valóban csak a szülinapos csapattal törődnek az animátorok, akik remek játékokkal egészítik ki a gipszfestést és az ajándékozást is játékosan oldják meg.
Amíg épült, szépült az alkotóház, a bulikat az ünnepelt otthonában tartottuk. Vittük magunkkal a szükséges felszereléseket, asztalkát, széket, kötényt, ecsetet, festéket és persze sok-sok gipszfigurát. Volt, aki meglepetésnek szánt bennünket és a legnagyobb titokban kellett berendezkednünk a kertben. Ezt a szolgáltatást most is lehet kérni, de amióta állandó helyszínünk lett, azért szívesebben jönnek hozzánk a feldíszített terembe.

-Még a játszóház nyitása előtt ott voltunk minden jelentősebb gyerek rendezvényen, fesztiválon, hogy megismertessük a közönséget ezzel a Magyarországon még egyedülálló játszóházzal. Akkor is (és még most is) szájbarágósan el kellett magyaráznunk azt, hogy nálunk kész gipszfigurákat lehet kifesteni, az öntés nem a helyszínen történik és hogy nincs időkorlát, percdíj sőt bejelentkezni sem szükséges és természetesen hazavihetik a gyerekek az elkészült művet.

-Ott voltunk néhány jelentősebb családi web oldal játékának nyereményeként. Ezeken főleg családi gipszfestésre hívtuk meg a szerencsés győztest, de volt olyan játékos, akinek megszerveztük a gipszkorszakos születésnapját otthonában.

-Több, mint 2000-en szeretnek bennünket a facebook oldalon, ebből sokan nem csak passzívan, hanem aktívan, azaz örömmel játszanak, megosztanak, van véleményük vagy egy jól sikerült fotójuk, amit meg is mutatnak nekünk. Nos, úgy gondolom csak így van értelme a lájkok gyűjtögetésének. Igyekszünk informatívak, érdekesek vagy csak egyszerűen szépek és színesek lenni, hogy azt érezze, aki szeret bennünket, hogy nem hiába kattintott a tetszik gombra anno.


-Írtak rólunk, beszéltek rólunk, mutattak bennünket, fotóztak és idéztek. Mivel egy, a maga nemében egyedülálló játszóház nyílt Magyarországon, természetesen a média is érdeklődést mutatott és próbálta találgatni mit lehet itt csinálni, honnan jött az ötlet, miért szeretik a gyerekek és mitől más ez, mint a többi játszóház. Hírt adott rólunk a Duna TV, M1, a Kossuth Rádió, írt rólunk a Nők Lapja és éppen most van nyomdában a Nők Lapja Évszakok nyári száma, amiből szintén mi mosolygunk majd megvalósult álmunk, a Gipszkorszak előtt és arról beszélünk, hogy milyen az, amikor együtt dolgozik egy férj és egy feleség. (Nem mindig fenékig tejfel, de azért még bírjuk)

-A nyitvatartási időnket a hozzánk járó törzsvendégek kérésére úgy alakítottuk ki, hogy kényelmesen ide lehessen érni az óvodából, iskolából vagy éppen különfoglalkozásról. Elég könnyen megjegyezhető. Minden nap 10:00-19:00 óráig várjuk a festeni vágyó gyerekeket. Lassan megszokják és természetessé válik mindenkinek az is, hogy ünnepnapokon is nyitva vagyunk, sőt akkor csak igazán.

-Emlékezetes találkozások helyszíne is volt a Gipszkorszak. Egy bloggernek ugyanis óriási megtiszteltetés ha felismerik, ha a szemébe dicsérik, ha írásait méltatják és elsorolják mennyi ötletet köszönhetnek neki. Ugyanilyen felemelő érzés ha én ismerem meg a betoppanó bloggert és amolyan író-olvasó találkozó alakul ki. Nos, volt ilyen is és olyan is jó pár. Némelyikből blogbejegyzés is született. Anita, a rajongásig szeretett Inspiraciok blog szerzője, Vera a három lányos anyuka, aki nem is közelből jött el kétszer is hozzánk, hogy a gyerekek fessenek, Csöppke, aki szintén nem a szomszédban lakik és akinek blogja több, mint informatív mind írtak a játszóházról, méghozzá nagyon nagyon kedvesen és nem "megrendelésre". Ezúton is köszönet érte.


-Ahogy az az eredeti elképzeléseinkben is szerepelt, igyekeztünk nem csupán gipszfestő játszóházként üzemelni, hanem különböző rendezvényekkel, foglalkozásokkal, eseményekkel töltöttük meg a hetet. Így ma már természetes, hogy hétfőnként reggel a Dal-Mese Műhely tart foglalkozásokat a kicsiknek, méghozzá ingyenesen. Ugyanezen a napon délután Timi tart Jóga Móka néven jóga foglalkozást az ovisoknak és az iskolásoknak. Szerdán reggelenként a Kerekítő keretein belül babakocsikkal telik meg a szint, délután pedig a Morzsa színpad foglalkozásán élhetik ki az éneklésre, verselésre, színjátszásra, drámajátékokra fogékony gyerekek a vágyaikat.

-Mostanában készülünk a nyári táborra, amelyet a meglehetősen jó hírű British Councillal együtt szervezünk és amely az angol-alkotó tábor elnevezést kapta. Igyekeztünk valóban tartalmas és érdekes programokkal megtölteni az öt napot, gondoltunk az esős napokra is. Nem mi vagyunk a legolcsóbbak az tény, de valóban minőséget kapnak a hozzánk beiratkozó gyerekek nyelvoktatásban, ételben, italban, programban és törődéssel. Már csak néhány szabad hely van és telt házzal nézünk a június 18-i és a július 2-i hét elébe. nekem elhihetitek, hiszen magam is anyuka vagyok. Nem háromszoros, hanem fél éve négyszeres. :-))



Azért a következő bejegyzések az első háromról szólnak a továbbiakban, mert volt ám szuper megható ovis ballagás és annak ellenére, hogy mi még nem vagyunk érdekeltek benne, potyogtak a könnyeim attól a szenvedélyes szerepléstől, amit Eszter és Noémi nyújtott. Évzáró volt a Morzsa Színpadon is, amely azon kívül, hogy ismét nagyon aranyosra sikeredett el is szomorított bennünket, mert a színház vezetője bejelentette, hogy mivel semmilyen támogatást nem kap az amúgy mindenféle hülyeségekre pénzt pazarló önkormányzattól, bezár és máshol folytatja tevékenységét. Szóval lesz miről írnom és ígérem, hogy fogok is hamarosan, ha hagyja ez a negyedik...