Szeged




Szégyen, nem szégyen, Szegeden eddig csak átutazóban jártam,  nem volt alkalmam alaposabban megnézni a napfény városát. Ezt a jelzőt egyébként azért kapta, mert állítólag itt a legmagasabb a napsütéses órák száma egész évben.  Amikor a lányoktól megkérdeztem, hogy tudják -e, hogy a napfény az állandósult jelző, ami ehhez a városhoz kapcsolódik, akkor Noémi odabökte, hogy akkor kár volt bevennie a D vitamint... 

Mondjuk januárban kicsi az esélye annak,  hogy meggyőződjünk a napfényes órák számáról. Zúzmarás, ködös díszletben csodálhattuk meg a város egyik jelképét a  a Fogadalmi templomot, ami így viszont egészen misztikusnak tűnt a Dóm téren. Azonnal családi fotóversenyt hirdettem,  így a lányok beizzították a rakétákat (főleg Noémi, aki az egyik képet a hidegre való tekintettel nem viccelek, az orra hegyével készített) és született pár jól sikerült kép. Íme az egyik. 










Egy velencei vagy prágai kiruccanás idejére  pont olyan szállást kerestem volna, mint amilyenben Szegeden szálltunk meg. A Hotel Partium  előnye a többi szálláshoz képest az, hogy verhetetlenül jó helyen található. Csak később, a szokásos reggeli elszökős sétáim után körvonalazódott, hogy tényleg csak egy ugrásra található a Dóm tértől, a Kárász utcától, a Dugonics tértől, a villamos- és buszmegállótól de még a piactól is kibírható  a sétatávolság, amit természetesen állandó piacozós partneremmel, Eszterrel le is teszteltünk. Szeged zónákra van osztva, a szállás a zöld vagyis legbelsőbb zónában található, ebből kifolyólag hétköznap a parkolás itt a legdrágább, amivel érdemes számolni vagy valami alternatív megoldást keresni. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha a Szegedi Szabadtéri Játékok valamelyik előadására érkeznék, akkor vonattal jönnék, mert az önmagában  különleges esemény (gondolom aki gyakran utazik MÁV-val annak annyira nem nagy öröm azért) és annyira romantikus lehet megérkezni a csodás szegedi vasútállomásra, ahol csak fel kell pattanni a villamosra ami egyenesen az Aradi Vértanúk terére visz ahonnan csak pár lépés a hotel.  






Az út kevesebb ideig tartott, mintha Balatonra utaztunk volna, amin kicsit meglepődtünk a lányokkal. Mire megtaláltam a sok ajánló között azt az éttermet, amiről úgy gondoltam nem okoz majd csalódást,  (Bistorant)  már meg is érkeztünk Szegedre.  Utána még egy kávé, süti is belefért a híres Virág cukrászdában, amiről már hallottam korábban és aminek a története szorosan kapcsolódik Szeged történetéhez is. Később azért kiderült számunkra, hogy vannak Szegeden említésre méltóbb kávézók is. Ilyen a felfoghatatlanul szépen felújított szecessziós csodában a Reök palotában lévő cukrászda, ami ha szegedi lennék biztosan törzshelyem lenne, de a piacon található  kreatív nevű Kávészöm kávézóba is gyakran betérnék ami ráadásul hajnai 4-től!!! várja a vendégeit. A Süti nem Süti legközelebbre marad pedig a szegediek ajánlójában ez is benne van. 

Reök palota, a szecessziós csoda, ami törzshelyem lenne

A KidsOasis vagyis családbarát minősítésű Hotel Partiumban az extra kedves recepciós lány kezünkbe nyomott egy térképet, gyorsan elfoglaltuk a szobáinkat (lányok külön szobát kaptak), aztán azonnal a Dóm térre sétáltunk, mert hát egy szegedi városnézést illik ezzel  kezdeni. A Dóm térről elmeséltem a lányoknak, hogy a velencei Szent Márk térrel azonos méretű, ami nem véletlen. Gellért püspök, aki Szent István királyunk fiát tanította minden szépre és jóra,  Velencéből érkezett és hát a tisztelet jeléül "velencésre" építették a teret 1928-ban, amit mi elképesztően szép karácsonyi díszkivilágításban csodálhattunk meg. 





A lányoknak azonnal feltűnt, a jellegzetes sötétbarna téglás épület együttes de leginkább az, hogy a Dóm hasonlít az iskolájuk mellett található Rózsafüzér Királynéja templomra, amiért én megdicsértem őket mert ezt felfogtam annak, hogy felismerik a neo-gótikus építészeti stílus jegyeit.  A Dóm kilátójába kötelező felmenni, ehhez a jegyeket a föld alatt frissen kialakított látogatóközpontban lehetett megvenni. Tetszett, hogy nem csak arról szólt ez a program, hogy megmásszuk a háromszáz-valahány lépcsőt és kinézünk a toronyból (alapesetben derűs időben és nem tejfehér ködben), hanem arról is, hogy mire felér az ember la tetejére, megtudja a legfontosabb, Szegeddel kapcsolatos tudnivalókat a nagy jeges árvízről, arról, hogy miért Fogadalmi a templom a Dóm neve és mi az a Demeter torony  ott mellette. 




A látogatóközpont szintjén nyílt egy elegáns éterem/kávézó is, ahol majd biztos nagy élet lesz nyáron. Mi megelégedtünk az isteni meggyes, epres forralt borral és teával amit a korcsolyapálya mellett kortyolgattunk el és amit azóta is emlegetek.





A Szegedi Dóm éppen szépül de be lehet menni. Mi is így tettünk és jól esett egy kicsit ücsörögni és persze megnézni, hogy tényleg szegedi papucsban és alföldi szűrben van ábrázolva a Madonna a mennyezeti freskón. Tényleg.

Később felszálltunk a kettes villamosra ami az  Európa liget és a  pályaudvar között közlekedik, a belváros érintésével vagyis pont  ideális egy kis városnézésre, ráadásul a fűtés is jól működött benne, amit speciel nem bántunk.  





Még otthon eljátszottam a gondolattal, hogy ha játszanak valamit a szépséges Szegedi Nemzeti Színházban, akkor megpróbálok jegyet szerezni rá és, hogy elég egyértelmű legyen szándékom, egy elegáns ruhát is becsomagoltam a bőröndbe.  Úgy voltam vele, hogy  a vidéki színházi élmény érdekében nem érdekel mit játszanak.  Így történhetett meg, hogy Zoltán előző nap, a szállodai ágyban egy laptopon keresztül a Színház ma este oldalán,  féláron a földszint elegáns páholyába  Mágnás Miskára jegyet nekem. Természetesen fel sem merült, hogy a lányok vagy ő velem tartanának. Az operett nem kifejezetten az én tinilányaimnak fekvő műfaj, Zoltánról nem is beszélve, ráadásul egymás mellé szóló jegy nem is lett volna. Én viszont kíváncsi voltam  a "Cintányéros cudar világ", a "Hoppsza Sári" és az "Úgy szeretnék boldog lenni" dalokra, amelyeket fogalmam sincs honnan ismertem eddig, mert  Szirmai Albert legismertebb  operettje eddig nem hozott lázba és emiatt nem is láttam korábban.



Cintányéros cudar világ



Hogy milyen volt? Imádtam minden percét és nemcsak a szórakoztató, könnyed műfaj -,  hanem a csodálatos miliő miatt ami körülvett.   A  színházat ugyanaz a Fellner és Hellmer építette, akik a Vígszínházát (ez rögtön feltűnt) és nemrég lett felújítva. Ezt a páholyban tartózkodó idősebb bérletes házaspártól tudtam meg, akikkel persze rögtön összebarátkoztam, így  szünetben is elláttak mindenféle hasznos, a színészekkel kapcsolatos  tudnivalókkal.  Oszvald Marikát is most láttam színpadon először. Tényleg simán cigánykerekezik és nagyon jól állt neki a nagymama karaktere. Totális agykikapcsolásban volt részem 3 órán keresztül és ezt nagyon élveztem. 
Bár természetesen a színház is gyalogtávolságra van a szálláshelyünktől, jólesett, hogy a tapsvihar közepette megérkezett kis családom,  (akik, mint később megtudtam  szintén nem unatkoztak..) és elegánsan a szállásra vittek autóval, ahol tűrniük kellett, hogy a kelleténél hangosabban éneklem a Cintányéros cudar világ kezdetű nótát. (egyébként azóta is gyakran) 


A páholyból







Amikor megtudták az ismerőseink, hogy Szegeden töltünk pár napot, azt mondták, hogy a Vadasparkot ki ne hagyjuk, így zimankó ide vagy oda elmenetünk és megnéztük a büszkeségeiket. A  szépnek nem  nevezhető de nagyon jófej csupasz turkálók előtt álltunk a legtovább (szerencsére ez a zárt szavanna házban volt)    és megállapítottam, hogy emiatt a különös jószág miatt már érdemes volt eljönni. Ha lenne stílusérzéke a  HÁDA  turinak, akkor örökbe fogadhatná őket. 
Hosszan figyeltük (és hallgattuk) a pápaszemes pingvineket és a fehér oroszlán család előtt szinte letáboroztunk. Szonja a kis oroszlán májusban született és elképesztően megható hogy játszott együtt anyukájával és közben hogyan ügyelt minderre a szigorú apa oroszlán. 
Nagy büszkeségük az elefántház, ami tényleg jól sikerült. Ezen felbuzdulva most az orrszarvúaknak épül egy klassz angkor stílusú ház. Mire elosztogattuk az összes zoo csemegét, már kellően átfagytunk és megéheztünk így csakhamar  egy szegedi  klassz önkiszolgáló étteremben találtuk magunkat. (Tündérkonyha) 


Jófej lányok jófej  pápaszemes pingvineket néznek

Zúzmarás kerítés mögött egy pápaszemes pingvin



Mivel a Partium Hotelben csak büféreggelit adnak, volt alkalmunk felfedezni a környék klassz kis vendéglőit, kávézóit, amiből bőven van most Szegeden, így cseppet se bántuk, hogy nem a svédasztalos, "degeszre evős" ellátásban volt részünk. Szeged megőrizve a történelmi emlékeit, épületeit mégis fiatalos, lendületes, folyamatosan épülő-szépülő város, igazi kis ékszerdoboz, ahová nyáron is vissza kell térnünk annál is inkább, mert maradt még felfedezetlen rész, látnivaló, múzeum, kávézó, arborétum, fürdő, Szent Györgyi Albert emlékszoba, a meseszép Zsinagóga (ami most zárva volt). 


És, hogy mi volt a legnagyobb meglepetés?  Az, amikor rájöttem, hogy pont ott játszódik a regény amit éppen olvasok, ahol telelünk és  a könyv borítóján szereplő kép ott van az orrom előtt.



Hősök kapuja a könyvemen és élőben


Meg az ilyen kis apróságok, amik megmosolyogtatják az embert és amit a szemfüles Eszter vett észre a piacról a szállodába tartó sétánkon.

Fa művészet vagy mi



You Might Also Like

0 megjegyzés