Megfordult a fejünkben, hogy elutazzunk egy két napra az őszi szünetben, ám amikor huszadszorra tájékoztattak bennünket a kedvesebbnél kedvesebb recepciós urak és hölgyek arról, hogy nagyon sajnálják de nem tudnak szobát biztosítani öt fős családnak az ünnepi időszakra, mert teltházasak , úgy éreztük kár erőletni. Legközelebb már nyáron lefoglaljuk az őszi szünetre a szállást ha erre vágyunk, a spontán utazgatásnak úgy látszik kockázatai vannak, nevezetesen az, hogy itthon (de azért nem hoppon) maradunk. Ugyan már, hiszen itthon is el tudjuk tölteni tartalmasan a napokat, szóval tényleg nem éreztem csalódást amiatt, hogy nem kell bőröndökbe pakolni pár nap levegőváltozás miatt...Közben azért megállapítottam, hogy de jó, biztosan nincs is olyan nagy baj és nem olyan nagy a válság, ha teltházas az összes szálloda és nem tudunk csak úgy hirtelen felindulásból normális szállást találni.
A gyerekek se igen bánták, hogy maradunk,mert egyetelen helyre vágytak igazán, ez a komplexum pedig Budapest határában található és néhányszor már jártak is ott Zoltánnal. Bevallom én nem rajongok az ilyen helyekért, ám annyira szépen kértek a lányok, hogy ezúttal tartsak velük és különbenis az ajándék belépő is öt főre szólt, hát használjuk ki a lehetőséget együtt- hogy elővettem a saját fürdőruhámat is. Nyitásra értünk az Aquaworldbe, a parkoló mégis zsúfolásig tele volt, gondoltam is magamban, hogy jó kis tömeg lesz majd bent. Előre izgultam ahogy szoktam. Pedig nem. A hatalmas tér, a sok medence és élmény részleg elnyelte az embereket és mindenhol kényelmesen lubickolhattunk.
Először is vadásznunk kellett két nyugágyra és három székre, ami először reménytelen vállalkozásnak tűnt, később viszont pont a családi csúszda mellett sikerült kialakítanunk egy privát pihenő részt magunknak, amit persze csak bázishelynek használtunk, pihenésről szó sem lehetett. A lányok egyszerre kérdezték tőlünk, hogy ugye sokáig maradunk és én először megrettentem, amikor Zoltán azt válaszolta: Hát persze, egészen sötétedésig! Atyaég!- gondoltam magamban. Mit lehet csinálni több órán át egy ilyen helyen, én ezt nem bírom ki. Aztán mégis kibírtam, mitöbb még élveztem is. Hanna, Eszti és Noémi vízitündérjeim mérhetetlen boldogsága pedig meggyőzött arról, hgy ez egy remek hely. Sok időt töltöttünk a gyerekmedencéknél, ahol egy kanyargós és egy széles csúszda nyújt páratlan élvezetet a gyerekeknek. Innen a hullámfürdőbe mentünk, ahol ha becsuktuk a szemünket tényleg a tengerparton képzeltük magunkat és sokáig hagytuk, hogy a hullámok lökdössenek bennünket. Már indultunk volna tovább, amikor Noémi jelezte, hogy szerinte most vízi torna lesz, ne menjünk sehová. Igaza volt. Mondom, már jártak itt Zoltánnal..tényleg otthonosan mozgott, még azt is tudta, hogy van egy kissé elrejtett akvárium a gyerekcsúszdák mögött. Szóval tornáztunk egyet. A kicsik az első sorban én pedig Hannával a vízben, hiszen ezek a gyakorlatok úgy hatásosak, ha a víz erejét próbáljuk legyőzni közben.
Beültünk a meleg vízbe, pezsgőfürdőztünk és kimentünk a szabadba is, mert az olyan jó, amikor kint hideg van és nekünk csak a fejünk lóg ki a meleg vízből.
Van ott egy örvény medence is, azt is nagyon szerettük. Meg étterem is, mert hát az úszástól hamar megéhezik az ember. Itt ebédeltünk, majd amikor épp azon gondolkodtam, hogy nem lenne szerencsés a lányoknak borsófőzelékkel teli hassal rögtön csúszdázni indulni, Zoltán megnyugtatott, hogy ne aggódjak, úgyis most kezdődik az animáció. Utána nézett a neten, hogy aznap Halloween játékokban vehetnek részt a gyerekek, bár a pénztárnál semmit nem tudtak erről. Úgy tűnik mások se, mert a három szuper kedves animátor lánynak nem sikerült a mi három vállalkozó kedvű gyerekeinken kívül másokat összeverbuválni a vetélkedőhöz, így amolyan privát foglalkozás keretében bonyolították le nekik a lufis ügyességi feladatokat. Kis jutalmakat és sok sok kedvességet kaptak az animátoroktól, így ha lehet még jobban feldobódva folytathatták a vizes kalandokat.
Újra családi csúszda, újra gyerekmedence, újra hullám és örvény ja és ráadás torna. Tényleg besötétedett mire nagy nehezen az ötödik búcsú-csúszás után az öltözőbe kerültünk. Azzal riogattam őket, hogy ha tovább maradunk akkor a gyűrötté ázott praclijukon úszóhártya nő. Mondjuk egyikük se bánta volna ha tényleg bekövetkezik.
Másnap a vacsora idején szokásos "Legjobb, legrosszabb" körkérdéses játékunk idején Eszter a következő választ adta: "A legjobb az volt a mai napban, hogy tegnnap Aquawordben voltunk egész nap."
