Reggel van. Álmosan ülök a hintafotelben a három, kakasoakkal kelő kislányomban gyönyörködve. Kezemben a férjem által főzött kávé, amelynek íze, tálalási módja szerintem aznap reggeli hangulatát is tükrözi. Szóval azért legtöbbször tejszínhab is van a tetején és kiskanál is dukál hozzá . Nonó észreveszi a fehér finomságot és azonnal kitátja kicsi száját. Adok neki egy picit. Eszter is a közelembe férkőzik és nagy kék szemeit rám meresztve kér a habból. Kap ő is. Hannának se kell több...csak egy kis tejszínhab a kávémról. Három kismadár, három tátogó csőrrel a kávém tejszínhabjára vágyik. Én pedig szépen sorban etetem őket. Aztán megiszom a hab nélküli kávémat...És mégsem érzem keserűnek. Ellenkezőleg. Nagyon-nagyon édesnek.