Én annyira szeretem Hannát! Mondhatja most bárki, hogy persze, ez így természetes, jól is néznénk ki ha másképp éreznék. Akkor is! Könnybe lábad a szemem ha csak szopizik vagy a fejecskéjét rám hajtja vagy nyújtja a kis karját, hogy vegyem fel. Most tudatosult benne talán igazán, hogy én vagyok a mamája aki nem hagyja őt sírni. Össze vissza puszilgatom a kis kemény pofiját, együtt táncolunk, tapsolunk, bolondozunk. Amióta megszületett ezek a hetek a legszebbek, a legteljesebbek. Nagyon negédes és ömlengős lett ez a blog de le kellett írnom, mert szétrobbant az érzés, hogy SZERETLEK HANNA!!!!!!!!!!