Vízöntő vagyok. Hanna is, pedig a horoszkópja szerint Bak. Mindent kilocsol ami folyékony, amióta megmutattam hogyan kell megöntözni a növényeket. Vagy csak merő jószívűségből megitatja a babáit, mackóit és az ágynemű huzaton lévő figurákat...bárkit akinek szája van. (az élethűség kedvéért még cuppog is hozzá). Tegnap amikor épp elfordultam, hogy krumplit pucoljak, Hanna kiöntötte poharából a vizet, majd lehasalt és úszó mozdulatokat tett közben. Ez volt az utolsó csepp a pohárban (szó szerint). Vettem neki egy csöpögésgátlóval ellátott poharat. Majd nyáron a kertben ha süt a nap visszakapja a régit. Úszni pedig majd megtanítja apukája a medencében. Mindenre van megoldás...

A képen kicsi Hanna, ágyunk tetején pózol diadalittasan

Tegnap volt 15 hónapos Hanna és előző nap a neve napja, amit egyszerűen elfelejtettünk. Most még nem tud reklamálni szerencsére dehát így is ünnepinek érezhette a jeles napot, hiszen Húsvét hétfő is erre a napra esett. Nem maradt el a locsolás sem. Én nagyon szeretem ha friss vízzel öntöznek, kislánykoromban apukám szódásüveggel, most pedig férjem a kedvenc virág permetezőmmel folytatja a hagyományt. Mivel nem túl kíméletes módon, az ágyban, a reggeli szoptatás alatt érte lányunkat élete első igazi locsolása, nem aratott vele nagy sikert Zoltán. Később azonban Hanna ebben is, mint mindenben felfedezte a játékot és a huncutkodást és már ő tartotta kis arcocskáját egy kis vízpermetre. Szeretném ha Hanna is igényelné ezt a tradíciót...ha másért nem a sok nevetésért amit magával hoz egy-egy ilyen locsolás. Tojást is fogunk majd festeni de amit igazán várok az az, hogy Hanna a házunk kertjében elrejtett tojásokat gyűjtögethesse kis kosarába. Abba a kosárba ami nélkül már el sem indulunk sétálni. Most éppen diók vannak benne...

A képen a dédi látogatása utáni hinta-palintázás, kacagással és sikítással teli pillanata látható...

Hanna olvas, énekel és mondókákat szaval. Mielőtt elfogultnak és őrültnek hinnél, gyorsan leírom, hogy ezt egy 15 hónaposhoz mérten teszi. Megszokta, hogy este, József Attila, Altató című versével párosítjuk a jóéjt puszit de ez nem elég neki. Kéri, hogy hagyjuk még kicsit égve a lámpát és engedjük, hogy nézegethesse a leporellóban a képeket. Valami miatt a ..tűzoltó leszel és katona, vadakat terelő juhász ..oldalt bámulja a legtovább. Aztán elalszik...Könyvbarát a lányom.
Zenei érzéke is tovább fejlődött. Egy-egy dal közös éneklése után ő maga is megpróbálkozik az önálló énekléssel, dünnyögve babanyelven. Imádnivaló. De akkor is az, amikor magasba emeli -valami jó kis zene hallatán- karjait, ezzel jelezve, hogy táncolni vágyik. Kedvence a NOX, pedig tényleg választhatna mást is, mert változatos a zenei kínálat itthon.
Mondókákat is mondana magától, kedvence az ujjaim tördelésével párosított Hüvelykujjam almafa ill. Ez elment vadászni című csacskaság. A Cini cini muzsikát és a Liccs poccs liccs poccs kezdetű versikéket egyenesen követeli...dülöngéléssel és a mondókához passzoló mozgással. Eddig is extra sokat versikéztünk, daloltunk de most még többet kíván és mitagadás nagy öröm ez nekem. Lassan valami hangszert is beszerzek. Ha már egyszer 4 évig borzoltam szüleim idegeit hegedülésemmel anno..legyen valami haszna is zenei előképzettségemnek. Furulya jó lesz kezdetnek, Hanna majd üti a ritmust, hiszen dobverője és dobja már van neki.
A képen zongorázik éppen....na jó...a kutyusért nyúl.

Szinte minden nap kilátogatunk épülő házunkhoz, szokjuk a csendet, a nyugalmat, a kertet és a kutyaugatást is. Hanna máris otthonosan érzi magát, igaz egyelőre a csemperagasztók között. Íme egy kép az emeletről..innen nyílnak a hálószobák..köztük Hannáé is.

nyhének nem mondható gyomorrontásunk és az ünnepnapok következtében, Hanna meglehetősen sok időt tölthetett a családdal (értsd apa-anya együtt és egyszerre). Talán ennek köszönhető, hogy kialakult Hanna és apukája között az oly régen áhított extra szoros apa-lánya kapocs. Hanna rajongással néz Zoltánra, hozzá szalad minden új szerzeménnyel és én kezdek kicsit féltékeny lenni. Velem ugyanis elkezdett a maga módján feleselni, megsértődni, hisztizni. Bizony előbújtak Hannából ezek a tulajdonságok is és azon kapom magam, hogy sokszor titokban az erről szóló nevelési könyveket lapozgatom.
Véletlenül vettem egy csomag Up and Go pelenkát ami kifejezetten örökmozgóknak ajánlott darab. Hát én nem tudom...most valóban ennyivel kényelmesebb viselet vagy benne van valami bőrön át felszívódó gyerek-turbósító szer...mindenesetre Hanna tripla sebességgel pörög. Akik ismerik apukáját azok nem csodálkoznak ezen, nekem viszont akkor is gyors ez a tempó. Egymástól független vélemények szerint is kivételesen jó mozgású Hanna. Én is észrevettem..
A zipzáras ruhákat már régen kerülöm, mert Hanna egy pillanat alatt megszabadul tőlük de, most komolyan el kell gondolkodnom azon, hogy pulóverek helyett mit adjakl rá, ugyanis ha nagyon unatkozik, egyszerűen ezeket is leveszi magáról.
Sebaj, itt a tavasz....mire a bodyját is megtanulja egyedül levenni, már a nyár is ideér, addigra pedig már házunk kertjében pucérkodhat. Hamarosan költözünk, de ez már egy másik fejezet.

A képen, Hanna kakaóscsiga evés utáni állapota látható..

Megünnepeltük március 15-ét. A Duna Korzón sétáltunk, Hanna pedig elégedett volt, hiszen már indulás előtt biztosítottam arról, hogy sok kisgyerek, galamb és kutya lesz még ott rajtunk kívül. Jelenleg ez a három élőlény hozza lázba lányunkat.
Eggyel azonban bővült a kör. Végre megismerkedhetett a lóval. Megsimogathatta és ugyan némi gyanakvás látható volt kis arcán, ijedségnek nyoma sem volt.
Azóta még vadabbul lovagol itthon kis hintalován. Van amikor oldalülésben, mint az igazi kisasszonyok. Hol tanulta? Tőlem biztosan nem..az én arcomon nemcsak gyanakvás van hanem némi félelem is ha ekkora állatot látok.

Ilyen is tud lenni..., bár azt hiszem most nyomós oka van rá. Nőnek a fogacskák.
Nem engedi, hogy összeszámoljam, így amikor a képen látható módon sír, belekukkantok a szájába. Eszerint a számolási módszer szerint most 12-13 fogacskával kell megoldania a rágást, harapást. Ahogy Zoltán szokta mondani...ez már több, mint amivel a dédi büszkélkedhet.

Így becézem mostanság 14 hónapos lányomat, amióta észrevettem, hogy kiságya vége össze-vissza van harapdálva, rágva. Éhezik a gyermekem? Te jó ég..tudtam, hogy nem eszik eleget!-ilyenekre gondoltam de csak addig míg meg nem győződtem arról, hogy bizony újabb fogacskák előretörése okozza a folyamatos rágcsálási késztetést Hannában. Hurrá! Van oka az éjszakai felébredéseknek is. Újra a fogra foghatjuk..
Annyira próbálna beszélni. Amikor mondókázunk vagy énekelünk és én abbahagyom, ő próbálná folytatni és dünnyög is valamit a kis babanyelvén. Táncolásunk közben is dúdol, énekelne ha tudna. Most ezt várom nagyon. Azt, hogy kommunikáljunk, hogy ő is beszéljen majd értelmesen. Olyanokat, hogy mami, éhes vagyok, apa/anya szeretlek és azt sem bánom ha azt is mondja néha, hogy nem!
Nemrég még az első lépéseit csodáltuk. Azóta szépen sétál, kikívánkozik a babakocsiból és előszeretettel lépcsőzne ha hagynám. Traktornéző sétánk alatt a galambokat kergette és ez annyira meghatott, hogy könnyezni kezdtem. A gazdák azt hihették szolidalitásból sírok velük....
Felmászik a franciaágy közepére és azt mondja babanyelven: "Itt vagyok! Tudom, hogy nem szabad de sikerült kicselezni. Azért ügyes vagyok? Hancúrozzunk!"
És, hogy miket csinál? Távirati stílusban íme egy csokorra való:
-Magára veszi a sapkáimat, apa nyakkedőit és persze a nyakláncaimat.
-Göndör fürtjei egyre rakoncátlanabbak de legalább szeret fésülködni.
-Extázisba jön baba, gyermek, kutya vagy repülőgép láttán. Ez utóbbival még nem találkozott ugyan személyesen (pocaklakó korából persze nagyon is sokat), mégis repülőteres múltam miatt megcsaphatta a kerozin szaga--mással nem tudom magyarázni a repülők iránt érzett rajongását.
-Rámol, pakol, kiborít...és ezzel kiborít..
-Kapcsolgat, tekerget, nyomogat
-Símogat )
-Fejenáll illetve bukfencezni próbál.
Mivel a legutolsó állításom kissé hihetetlennek tűnik, íme egy fotó a kételkedőknek: