Otthon édes Otthon


Ugyan eléggé el voltam foglalva az otthonteremtés ügyeivel, mégis elvonási tüneteim kezdtek lenni az internet hiányától. Végre valahára onlány lettem, igaz heteket vártunk a nagy napra a XXI században....Hurrá!!!
Minden nap végén úgy éreztem magam, mint egy marathoni távfutó. Elfáradtam, mert Hanna abba a korba ért, amikor fáradhatatlanul mászik, megy, fut, kér, akar, megsértődik, bohóckodik. Fantasztikusan klassz időszak ez, most erre mondom, hogy a legjobb. Nem volt könnyű ilyen kis izgő-mozgó sajtkukac mellett a több, mint száz dobozt kicsomagolni és a helyére tenni. Főleg azért, mert Hanna folyamatosan a kertbe vágyott..
A költözéssel járó környezetváltozást jól viselte. Talán csak azt nehezményezte kicsit, hogy a csomagolás idején a nagyszülőknél helyeztük biztonságba....három teljes nap talán sok egy olyan babának aki ugyan imádja nagyszüleit (hiszen ott szinte mindent szabad..) de nagyon-nagyon kötődik anyukájához, azaz hozzám.
Először Hanna szobáját tettem lakhatóvá. Igazi babaszoba, olyan ami ovis korában is tetszeni fog neki. Pettyes falak, a narancssárga és a bordó színek játéka, a lepkés lámpa mind mind Hanna kedvére. Íme egy fotó Hanna királykisasszony birodalmáról, a képen még félkész állapotban.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes