Kulcs


Egy héttel a beköltözés után elhagytam a ház kulcsait. Mérges voltam magamra és férjem is mérges volt rám. Hiábavaló volt az agykontroll és más hókuszpókusz, nem lett meg. Valahogy éreztem, hogy Hanna keze van a dologban. Megkérdeztem tőle, hogy tudja -e, hogy hol van a kulcs. Odavezetett az ajtóban fityegő maradékhoz. Megdicsértem de nem lettem okosabb, így feladtam a keresést.
Egy hónappal később bátyám, úgy mellékesen megkérdezte, hogy nem hiányzik -e egy kulcscsomó a készletünkből. Merthogy amikor megkértük őt, hogy vigyen el néhány, a költözésből visszamaradt dobozt a megfelelő gyűjtőhelyre, az egyikben megtalálta. Aztán bedobta a kocsijába és ott pihent...
Két bűnös van tehát az említett ügyben. Hanna, aki előszeretettel játszik a kulcsokkal és próbálja előírásnak megfelelően használni majd elhajítani valahová, ez esetben az egyik dobozba valamint bátyám, aki olyan feledékeny, mint én. Hanna kapott használaton kívüli kulcsokat, hogy nehogy hiányérzete legyen de az nem kell neki. Nem lehet csak úgy átvágni.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes