Hanna korán kel. Nagyon korán. Fél hatkor már együtt kukorékol a hátsó szomszéd kakasával. Ilyenkor magunk közé veszem és könyörögve kérem, hogy még egy picit hagyjon lustálkodni bennünket. Többnyire nincs kegyelem. Rohan papája oldalához, ráadja a szemüvegét, ami nélkül tudja jól, hogy csak félember az apukája. Szépen odanyújtja karóráját és telefonját, ami a másik felet jelenti. Így aztán kénytelenek vagyunk felkelni.
Vannak különleges napok, amikor meghallgatja kérésünket és fél órácskát eljátszik szobájában. Ilyenkor elátkozom az összes elemmel működő játékot, azt is aki kitalálta és azt is aki megvette.
Kép lesz hamarosan...