Vasaló be van dugva, bőröndök félig vannak csak bepakolva, kislányok küzdenek az elalvással de itt vagyok, hogy jelentsem a csaknem három napos hírt, hogy Eszterem is felállt. Feláll a kiságyban az asztalnál, a járókában. Minden egyes fejlődési szakaszból kettőt kapok, ráadásul nem is egyszerre. Kétszer örülhetek az első mosolynak, az első szónak, az első lépéseknek. Tudom, már írtam ezt...
Szóval haladunk.
További hír, hogy Hanna megkapta az áhított biciklijét, mivel tényleg nagyon igyekezett jól viselkedni és megszerezni a tíz kisvirágot. Azt hiszem a bicikligyárak legcsajosabb kerékpárját tekerheti Hanna. Rózsaszínű, virágos kiskosáral az elején és csillogó szalagocskákal, amiknek egyetlen feladata az , hogy a sebességtől szálljanak. Hannának ez nem volt elég, megláttuk és együtt bele is szerettünk egy játékbaba bicikliülésbe, amit persze fel is kellett szerelni Zoltánnak azonnal. Így aztán Hanna babástól biciklizik, szigorúan bukósisakban. Szerencsére nem kellett sokáig győzködni, hogy hordja a sisakot és csak remélem,hogy ugyanolyan természetes ez neki, mint ahogyan az autóban a biztonsági őv használata.Most pedig folytatom a csomagolást, merthogy utazunk. Négy gyerekkel, mivel velünk tart Kristóf is, Hanna Bostonban élő unokatestvére, aki ugyan már kész kis felnőtt a maga 13 évével de akkor is. Furcsa lesz egy időre négy gyerekes anyukának éreznem magam.
Cél, Ausztria egyik igen kedvelt gyerekparadicsoma, a Sonnenterm hotel. Majd mesélek.