Hetek óta adventi naptár készítő lázban égek. Már említettem, hogy ez az egyik olyan kreatív foglalatosság, amely folyamatos örömmel, bizsergető érzéssel önt el. A kívülálló egyébként csak annyit vett észre az egészből, hogy anyatigrisként védem az összegyűjtött gurigákat és hogy a szokásosnál is több kis dobozos üdítővel itatom a gyerekeket...

Nos igen. A kicsiknek a már bevált wc papír gurigákból, ám a tavalyihoz képest némi változtatással és nem utolsó sorban helytakarékos megoldással készítettem el a naptárat. Az angyalkát nem én rajzoltam, hanem egy nagyon kedves iparművész ismerősünk, Emőke, akinek ezúton is köszönöm munkáját. A papír a virágpiacról származik, ahová Móni csalt el magával és ahol kis híján elaléltam a sok gyönyörűségtől, csillogástól, karácsonyi pompától és ahonnan nem jöttem haza üres kézzel...
A gurigába valók is összegyűltek. A tárgyi ajándékokon kívül most sokkal több lesz az élmény kártya. Tavaly megfigyeltem, hogy szinte jobban örülnek a lányok ha olyasmi áll az aznapi gurigában, hogy "olajos masszázst kapsz" vagy "beöltözhettek vacsoraidőben tündérkirálylánynak", "délután addig társasjátékozunk, amíg csak akarod" , "aznap este mellettünk, a mi ágyunkban alhatsz", mint a mütyüröknek. Azért idén is lesz a kis csomagban csat, hajgumi, kis karácsonyfadísz, cukorka, pici csoki és mütyür, ami a kis éjjeliszekrényük fiókjába vagy dobozkájukba kerül és a felbecsülhetetlen kincs jelzőt kapja tőlük.




Hanna közölte, szeretne idén valami teljesen más adventi naptárat, mint eddig és bízik a kreativitásomban. Én meg, hogy ne okozzak csalódást a majdnem 7 éves adventi naptár terén elkényeztetett lányomnak, összeszedtem magam és üres üdítős dobozokból nekiálltam sorházat gyártani. Az elsőre majd ráírom, hogy Karácsony utca 1-24-ig. Ízelítőnek megmutatom az első négyet. A többi most szárad.
Részletes leírással és a fogadtatásról, majd a nagy napon, december elsején jövök.




Zoltán már feltette a ház elejére a füzéreket, a lépcsőkorlátok fel vannak díszítve. A kandallóban ég a tűz amitől olyan hangulatunk lesz, hogy alig kívánkozunk máshova. Gyakrabban érezni forralt bor illatot, mint az elmúlt hónapokban és a sütireceptek is arra várnak, hogy kipróbáljuk őket. Vasárnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún és nagyon boldog vagyok, hogy kedves vendégeink jöttek hozzánk ezen a napon. Remélem a következő vasárnap is lesz asztaltársaságunk. Régóta szeretném ugyanis meghonosítani nálunk azt a szokást, hogy advent vasárnapján a gyertyák fényénél, mindig valamilyen kedves vendég társaságában sütizzünk, igyunk habos kávét vagy kakaót a lányok pedig elénekelhessék, hogy

"Az adventi koszorún 1 (aztán 2, 3, 4) kis gyertya ég, költözzön a házunkba csend és békesség"

Márpedig nálunk egy átlagos nap elég hangos, úgyhogy csak annyit tudok mondani: Ránk fér!