Színpad



Hanna minden szombat reggel színházba jár. Igaz, nem azért, hogy végignézzen valamilyen előadást, hanem azért, hogy a Morzsa színpad nevű foglalkozáson részt vegyen. A csaknem egy órás közös éneklés, versmondás, drámajátékok és szituációs gyakorlatok részleteit hivatalosan nem ismerhetem, hiszen a szülők nem ülhetnek a nézőtéren, ám bevallom mi időnként Zoltánnal azért felsettenkedünk a karzatra, ahol meglessük hogyan szerepel Hanna. Minden alakalommal úgy állunk fel a székünkről, hogy a két színész Zsuzsi és Viki igazi csoda, akik valódi értékeket adnak az oda járó gyerekeknek. A szép beszédet, a rímeket, a ritmust, a játékosságot, a hangokat, a zenét, a dalokat, a költészet és a művészet szeretetét.
Most szombaton hivatalosan is ott ülhettünk a nézőtéren, mivel nyílt napot vagyis bemutató órát tartottak. Persze itthon már számtalanszor hallottam Hannától a verseket, amelyikből egy számomra a megtanulhatatlan kategóriába tartozik.


Hanna négy évesen kezdett a Morzsa színpad foglalkozásaira járni. Milyen kicsi volt akkor és mégis milyen ügyesen megtanulta a sokszor nyelvtörővel felérő verseket. Milyen szomorú volt, amikor magtudta, hogy egy évig biztosan nem lesz Morzsa , mert Zsuzsinak iker kisfiai születtek. És milyen boldog volt, amikor megtudtuk a színház vezetőjétől Koltai Judittól, hogy ismét otthont ad a foglalkozásnak a kis színháza, kölcsönadja a színpadot szombatonként egy órára.

A bemutató jól sikerült, szerencsére teljesen természetesen viselték a gyerekek azt, hogy most ott ültek velük szemben a szüleik. Egy váratlan pillanatban az anyukákat is felhívta Zsuzsi és Viki a színpadra, így aktív részesei lehettünk a kis bemutatónak és csak azt bánom, hogy felnőttek nem mehetnek a Morzsa színpad szombat reggeli foglalkozásaira. Mondjuk lehet, hogy beletörne a bicskám illetve a nyelvem néhány mondókába, versbe.








Másnap ismét visszatértünk a színházba, de akkor már valódi színészek uralták a színpadot. Nógrády Gábor Segítség ember című darabját láttuk. Akinek van kisállata azért nézze meg, akinek még nincs az azért, hátha meggondolja magát, mert rájön túl nagy felelősség. Mellesleg pedig egy nagyon jó kis darab, remek zenei betétekkel.

A képeket Móni készítette. Köszönet érte.

You Might Also Like

1 megjegyzés

  1. Ezt az élményt, hogy részt vehettünk rajta, nem fogom tudni elégszer megköszönni neked (sem)
    és azt, hogy miközben mi nyugodtan vásárolgattunk, nálatok, jó-kezekben tudhattuk a lányokat!
    :D
    A pizsamapartin gondolkozhattok, mert állandóan csak ezt hallgatom!!!

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes