A régi olvasók előtt nem titok, hogy egy ideje minden nyári vakáció végén egy színes, feliratos, képes napló születik, amely vakációs napló néven fut. Később aztán kimondhatatlanul jó érzés az kis könyvet a kezünkbe venni, lapozgatni és újra feleleveníteni a sok élményt, kalandot de leginkább úgy kezdeni a mondatokat, hogy -Emlékszel?
A lányok nemrég felvetették, hogy készíthetnénk őszi vagy akár téli szünetről is hasonlót, valahol pedig arról olvastam, hogy a karácsonyi készülődés pillanatait örökítik meg egy adventi naplóban. Ez utóbbi nagyon megérintett, de azonnal el is hessegettem a vágyat, hogy ilyesmihez folyamodjak, hiszen szegény blogom biztosan megsértődne, lassan nyolc éve ide írom le hogyan ünnepelünk így aztán továbbra is inkább ide jegyzem le adventi morzsák címmel a karácsonyi készülődéshez kapcsolódó élményeinket, érzéseinket.

ADVENTI NAPTÁR HÁROMSZOR

Idén is külön adventi naptárral örvendeztettem meg a gyerekeket. Hivatalosan azért, mert így szokták meg és így szeretik, nem hivatalosan pedig azért, mert elképesztően élvezem az adventi naptár gyártás pillanatait, még akkor is ha a végére pont elegem lesz és boldogan hajítom a megfelelő dobozásba a ragasztópisztolyomat.
Ugyanezen okok miatt ha lehet minden évben más naptár különlegességgel kell előrukkolnom viszont nem szívesen tágítok a wc papír guriga hálás alapanyagától, így ezt kell újra gondolnom.

Eszternek és Noéminek az ikerség jogán a hasonlókat készítettem, nevezetesen 24 gyertyácskát, amelyeket a megszokottól eltérően most nem akasztottam fel a falra, hanem egy kör alakú tálcára sorakoztattam fel. Eszter gyertyái sárga - Noémié narancsszínű lánggal "égnek".
A fogadtatás? Hát az a helyzet, hogy nagyon hálásak és nagyon ki tudják mutatni az érzéseiket, így persze megkaptam azonnal a legjobb, legaranyosabb, legkreatívabb anyuka jelzőket egy hatalmas adag puszival kísérve. Én pedig habár tudom, hogy léteznek nálam sokkal de sokkal kreatívabbak, abban a pillanatban elhittem minden szavukat!



Hannának valami nagylányosat, elegánsat és olyat készítettem, amit a szobájában tarthat. A hangjegyes papírokba mostanában úgyis szerelmes vagyok, így az arany akrillal lefestett gurigákat azzal dekoráltam ki, majd behajtogattam a két végüket, pont úgy, mint a szülinapi meghívójánál lassan egy éve. Egy megunt fa képre ráragasztottam egy fekete kartonlapot és erre ragasztottam fel a dobozkákat. A kész mű a szobájában lett elhelyezve, pont úgy, ahogyan szerette volna.



No és hogy mit rejtenek a gurigák? Noémi tegnap azt mondta, hogy ő a papírcetliknek örül a legjobban. Olyanoknak amelyekre azt írtam, hogy:

-Ma nem kell összepakolnotok magatok után
-Készítsünk kókuszgolyót
-Gyártsunk karácsonyfadíszt együtt
-Házi mozizás pattogatott kukoricával a kanapén
-Gyertyafényes fürdő
-Olajos masszázs anyától
-Társasjáték maraton (5 játék /fő)
-Óriási apás legózás
-Dupla esti mese
-Írj fel plusz egy óra lovaglást! (Hannának a 100%-os dolgozatokért egy óra lovaglás a jutalma, amelyeket bizony szorgalmasan gyűjt..)

A maradék dobozkákban pedig csatok, hajgumik, radír, rágó, cukorka várja, hogy reggel mosolyt csaljon lányaink arcára. Eddig elég nagy sikerrel!



DEKORÁCIÓ

Némileg ellentmond az előzőkben felvázolt adventi naptár projekttel az, hogy idén az egyszerű de nagyszerű módszereket részesítem előnyben, legyen szó dekorációról, menüsorról vagy éppen ajándékról.
Az ajtódíszünk más néven kopogtatónk cirka 10 perc alatt készültek el. A tobozokat még mi gyűjtögettük, én csak piros raffiával egy csokorba kötöttem őket és egy nagy masnival az ajtóra erősítettem.





Az adventi koszorút se bonyolítottuk túl. Kacérkodtam ugyan a kör alaktól eltérő motívummal, ám a kicsik egyik nap az iskola előkészítőről úgy jöttek haza, hogy részletesen beszámoltak az adventi koszorú jelentéséről és arról, hogy a kör alak sem véletlen, így maradtam a klasszikus formánál. Azért, hogy mégis egy kis csillogást varázsoljak a koszorúba, a fehér gyertyák mellé arany gömböket tettem.

A legelső karácsonyi kézműveskedésünk az ajándékkártyák elkészítése volt. Magunk elé tettünk egy tál mogyorót és amikor már degeszre ettük magunkat, az óvatosan feltört héjakat egy kis kartonlapra ragasztottuk. Ez volt a rénszarvas pofája, amire már csak szemet és orrot kellett rajzolni alkoholos filccel, majd az agancsokat és füleket is melléjük rajzolni. Születtek dús -és ritkás agancsú, elálló fülű, bandzsító rénszarvasok, de összességében mind nagyon nagyon kedves lett.




Feldíszítettük a lépcsőkorlátot is fenyőgirlanddal, -ezt mindig én szoktam- és nem tudom miért, de ez az a pillanat, amikor azt érzem valóban megérkezett az adventi hangulat.

Az is jó, hogy közösen böngésszük az inspiráló, kreatív oldalakat és a jó ötleteket azonnal elraktározzuk, hogy aztán egy nyugodt pillanatban megvalósítsuk.


Advent első vasárnapján aztán úgy alakult, hogy csak mi lányok voltunk otthon este (szegény Zoltán egyszerre volt 3 helyen azalatt). Miközben a vacsorát készítettem, feltűnt, hogy a nappaliból relaxációs zene szól és félhomály van. Hanna a zuhanyozás után úgy döntött, hogy szüksége van egy kis masszázsra is. Noémit hívta segítségül, aki kapható volt a feladatra és boldogan sőt ha hiszitek ha nem nagy szakértelemmel masszírozta nővérét. Megmosolyogtatott a látvány, az pedig már egyenesen mulattatott, ahogyan Hanna próbálta rávenni húgát, hogy minden vasárnap ismételjék meg a szeánszt és ezért zsebpénzéből fizetni is hajlandó. Egyébként pedig legközelebbi alkalomra jó lenne ha lenne itthon uborka, mert az jót tesz a fáradt szemeknek...
Közben Eszter is megérkezett, őt én vettem kezelésbe. Hannának bizony gyakran vannak jó ötletei! Ez is ilyen nagyon jól időzített volt.





Jön a többi is.