Idén nagyon hamar kinyílt a bodza, így nem halogattam az évek óta bevált bodzaszörpünk elkészítését, főleg, hogy nemrég anyák napja alkalmából Mendére vezetett az utam (anyukámmal kettesben autóztunk el a faluba, ahol felnőtt koráig élt és ahol én is sokat gyerekeskedtem, nagymamáztam). Na ott aztán garantáltan kipufogógáz- és tetűmentes bodzákat szedhettem, úgyhogy nem is késlekedtem. Anyukám látta az arcomon mennyire boldog vagyok attól, hogy nem kell a városban keresgélnem bodzabokrot, nem kell a szomszédtól kuncsorognom. Látta, hogy szinte fütyörészve tömöm tele a szatyromat az illatos virágzattal és közben azt kiabálom, hogy "Ezek gyönyörűségesek..és mennyi van belőle!"

Nagymamám mindig bodza üdítőt készített, ami ugyan finom, de a mi 5 fős családunk egy nap alatt felinná, így aztán keresnem kellett egy jó kis szörp receptet, amit meg is találtam. Az újságíró akadémiára jártam együtt azzal a lánnyal, akitől végül a recept származik és amiért a mai napig hálás vagyok neki. Állítólag a Hilton egyik szakácsa is erre esküszik. A családunk mindenesetre biztosan és hát be kell valljam, hogy annyira fogy, hogy nem tudok eleget készíteni belőle, pedig évről évre több üveggel teszek el.



A tavalyi üvegek közül egyet gondosan elrejtettem, amolyan vésztartaléknak, mondjuk illusztris vendégeknek. Persze elfeledkeztem róla és pár hete találtam meg. Én akkorát rég kiáltottam örömömben! Mellesleg tökéletes volt az állaga, ugyanúgy ragyogott, mint friss korában és az ízére sem lehetett panasz.


Közzéteszem , bár már egyszer megtettem a receptes gyűjtemény blogomban de mégiscsak ez a fő felületem, úgyhogy íme:

Hozzávalók:

20-30 db bodzavirág
4 kg kristálycukor
6 liter víz
5 egész citrom
10 dkg citromsav
1 kávéskanál natrium benzoát (ennyibe csak nem hal bele senki..)

Elkészítés:

5 liter vizet felforralok 3,5 kg cukorral. A maradék 0,5 kg kristálycukrot karamellizálom, gondosan kevergetem majd amikor felolvadt a cukor vagyis karamell keletkezett, ráöntök 1 liter vizet FIGYELEM! Ez elég veszélyes művelet, mert nemcsak fröcskölhet hanem robbanhat is- igen, még én is félek kicsit minden alkalommal, de ez ne tántorítson el! Kellő figyelemmel, fegyelemmel megúszhatod égési sérülés nélkül.

Ezután addig forralom, míg a cukor felolvad a ráöntött vízben. Mikor ez megvan, a kétféle cukros szirupot egyben is összeforralom. Mikor a cukorszirup kihűlt, beleteszem a többi hozzávalót (bevallom, a virágot nem mosom meg, hisz épp a legértékesebb alkotórészét mosnám ki belőle, helyette kipufogógáz mentes helyről szedem). 3-4 napig érlelem, időnként megkeverem, végül leszűröm és csinos üvegekbe töltöm.


A legjobban a címkézést és az üvegek csinosítását élvezem. A legegyszerűbben az enlekvarom.hu oldalon lehet gyártani feliratokat.



Kövesd a lábnyomokat a facebookon is itt: https://www.facebook.com/labnyomok/

Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam a véleményemet magamban tartani, csak ha nagyon muszáj. Viszont abban talán különbözöm a legtöbb "véleménymegmondótól", hogy nem csak a rosszat veszem észre, hanem a jót, a pozitívat is, amit ugyanúgy el is mondok az illetékesnek, a főnöknek, a szomszédomnak vagy épp az olvasóknak. Magyarul, nem fukarkodom a dicsérettel ha valahol kedves a kiszolgálás, finom az étel, kellemes a környezet, remek a problémamegoldás vagy csak jól bánnak az emberrel. Fiatal korom óta úgy vagyok vele, hogy ha rossz élmény, igazságtalanság ér mondjuk egy üzletben vagy étteremben, akkor elkérem a panaszkönyvet, különben a következő vendéget is rossz élmény éri és nekem ettől nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.
Ma már nemcsak panaszkönyvek vannak (amibe mondom én dicsérő szavakat is szoktam írni), hanem mindenféle értékelő oldalak is. A Tripadvisor a legnagyobb és legnemzetközibb de ennek létezik egy magyar változata, az Ittjartam.hu. Időnként beleolvasok, főleg ha ismeretlen étterembe térnénk be, mert érdekel mások véleménye és időnként, ha van ihletem vagy nagyon pozitív élményben volt részem valahol, akkor én is írok értékelést ide. Nemrég egy martonvásári "kockásabroszos" étteremről írtam le, hogy mennyire klassz hely volt és ezért részt vettem a havi nyereménysorsoláson, ahol az értékelésemért egy wellness hétvégét nyertem Pécsre. Örültem neki, mert nagyon szeretem Pécset és bár 2 főre szólt az utalvány, úgy döntöttünk, hogy kis ráfizetéssel elvisszük a gyerekeket is (amit később kb. hatvanszor megbántam és megfogadtam, hogy legközelebb vagy egyedül vagy barátnőstül veszem igénybe az ilyen típusú nyereményt..) Azért így is tartalmasan sikerült eltöltenünk ezt a pár napot.





Pécs még mindig varázslatos város, nagyon szeretem bár meglepett, hogy a Király utcában mennyi kiadatlan, üresen tátongó üzlethelyiség rontotta az összképet. A Zsolnay negyed még téli álmából ébredezett, sok díszítő elem még a fagykártól való félelem miatt le volt takarva de így is elég fotogén az egész. Végül úgy döntöttük, hogy most az 1861 kesztyűmanufaktúrát nézzük meg közelebbről. Ez (is) a Pécsi Kesztyűgyárból alakult. Amíg odaértünk, egyfolytában az elhíresült és a generációm által bizonyosan ismerős reklámszlogent ismételgettem: "Ez mind mind pécsi kesztyű, pécsi kesztyű..ez mind mind pécsi kesztyű...!" Pont mire elege lett belőlem a gyerekeimnek, megérkeztünk, ahol egy rendkívül kedves és hozzáértő lány tartott bevezetőt és olyan luxus kesztyűket is felpróbálhattunk, amelyek kígyóból vagy nagyon értékes prémből készültek főleg külföldi közönségnek. Az áruk hallatán persze sokkot kaptunk ... így gyorsan folytattuk a nézelődést, próbálgatást az elérhetőbb darabok között. Egy nagyon jól összeszedett kiállítás következett ezután, ami mellett tényleg nem akartunk elszaladni, majd a még érdekesebb rész, a látvány műhely következett, ahol saját szemünkkel láthattuk hogyan lesz a gondos tervezés után elegáns, hétköznapinak nem nevezhető kesztyű. Az éppen varró hölgy készségesen válaszolt első hallásra bugyutának tűnő kérdéseinkre és elmondta azt is, hogy mennyire nagy baj, hogy nincs utánpótlása a szakmának. Tényleg érdekes volt a kézzel készített bőrkesztyűk születését látni és bár nem terveztük előre és nem is volt kötelező, úgy éreztem, hogy megértem arra, hogy nekem is legyen egy elegáns, szépséges kesztyűm, amire majd nagyon kell vigyáznom de nem bánom, mert ahogy felhúzza az ember a kezére, olyan elegánsnak érzi magát, hogy megéri az extra odafigyelés. Szóval kaptam egy szép 1896 kesztyűt így tél végén, aminek az a különlegessége, hogy tudom hogy készült. A kiválasztás persze nem egy perc alatt történt meg és négyen befolyásoltak a döntésben. Végül Hanna adta kezembe ill. kezemre a masnis szépséget, amibe elsőre beleszerettem.




A Zsolnay negyeden kívül a nemrég felújított Pécsi Állatkert volt ránk nagy hatással, amit kellemes meglepetésnek érzékeltem, mert semmi különöset nem vártam tőle. Ehhez képest egy nagyon igényesen kialakított állatkertben találtuk magunkat, aminek már a főbejárata is szokatlan és ha valaki nem tudná Vasarely zebráit jelképezi. Az állatkerti sétánknak sajátos hangulatot kölcsönzött az is, hogy csepergett az eső és hétköznap délután lévén nem volt rajtunk kívül vendég. Egyébként célirányosan érkeztünk. Van két híres youtuber srác (Pamkutya név alatt futnak), akikét a lányok többé kevésbé figyelemmel követnek és akik részt vettek az egyik kis fóka Németországból való átköltöztetésében, amiről persze videó is készült. Gondolom az állatkert marketingese kérte fel őket nagyon okosan, hiszen lám-lám 3+2 látogatót máris az ő videójuknak köszönhetnek. Egyébként mindenkit arra bíztatok, hogy ha Pécsett jár, ne hagyja ki az állatkertet, mert a kanyargós, kiépített útvonal tényleg irtó barátságos és vadregényes és akkor az akváriumról és hüllőházról nem is beszéltem még, ami szintén lélegzetelállítóan profi. Az egész állatkert rendkívül családbarát és tele van jobbnál jobb ötletekkel.






A TV torony tetejét most kihagytuk, mert nemrég jártunk ott, viszont megállapítottuk, hogy a tetején működő kávézó étterem valóban szokatlan választás egy hangulatos ebédhez vagy vacsorához, amivel majd lehet, hogy élnénk is egyszer.

A Világörökségnek nyilvánított cella septichora is kötelező látványosság de nem tudtam rávenni a lányokat, hogy velem tartsanak (pedig zseniális múzeumpedagógiai foglalkozást tartanak). Na nem baj. Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény temetője 2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét. Ötletesen megoldott fém lépcsőkön, teraszokról nézhetjük meg a felfoghatatlanul régi leleteket aminek értelmezéséhez pont jó hosszúságú és pont jól ábrázolt kisfilmeket is játszanak a látogatóknak, szóval a végén úgy jöttünk ki, hogy ezt nagyon jól megcsinálták, ezt kár lett volna kihagyni, ezt tényleg hozzáértő és kreatív csapat hozta össze, úgyhogy megérdemlik a vállveregetést (és a sok látogatót is)


Sétálgattunk, fagyiztunk, megtaláltuk a város legjobb cukrászdáját és persze élveztük a nyereményt felajánló hotel kényelmét és wellness szolgáltatásait.




Az éttermükbe külsős vendég is beugorhat és mivel elképesztő gasztronómiai élményben volt részünk, ajánlom mindenkinek.
Meg is írom az Ittjartam.hu-ra, hogy más is tudja, érdemes betérnie a Hotel Makár Óbester Éttermébe.




A Városháza homlokzatán látható római számokból álló évszámon sokáig vitatkoztunk. Ti tudjátok mi a megfejtés?

Amikor a 14 éves kamaszlányomnak azt mondtam, hogy kerámiakészítő workshopra megyek, kinevetett, amit én életkori sajátosságnak vettem így nem sértődtem meg...
Amikor a 11 éves lányaimnak mondtam, hogy tortatálakat fogok készíteni, azt mondták de jó nekem és hogy ők is jöhetnek -e...
Amikor a férjemnek azt mondtam, hogy szeretném ha névnapi ajándék gyanánt befizetne egy tortatál készítő foglalkozásra, azt mondta nagyon szívesen...

Főleg, hogy azt is hozzátettem, hogy az ilyen foglalkozások általában felérnek egy komplett terápiával és az azt elvégző nők, anyukák feltöltődnek.


Nem is tudtam, hogy alig pár háznyira tőlünk egy aranyos kis kerámia stúdió tart jobbnál jobb foglalkozásokat, pedig elég tájékozottnak tartom magam. Egy facebook post hívta fel rá a figyelmemet, hogy egy Ági nevű lány (már nem lehet rossz :-) beenged a műhelyébe ahol elkészítheted saját bögrédet, kerámia adventi koszorúdatm karácsonyi díszedet vagy éppen tortatáladat. Én ez utóbbira kaptam fel a fejemet és eldöntöttem, nekem ilyen kell.

A meghirdetett időpontra végül csak én mentem el, a többiek vagy lemondták vagy megbetegedtek (biztosan nem szednek D vitamint, mint mi) úgyhogy meg is lepődtem, hogy Ágiban fel sem merült az, hogy nem tartja meg csak az én kedvemért a foglalkozást. Biztosan más hangulata van amikor tele van a műhely csicsergő nőkkel de bevallom így még különlegesebbnek éreztem az egész alkotó folyamatot, arról nem is beszélve, hogy jó sokat beszélgettünk, nevetgéltünk kerámiázás közben, pedig azelőtt sosem találkoztunk.








Ági végtelen nyugalmat áraszt, tényleg zen állapotba kerültem egy pillanat alatt, pedig elég zaklatott állapotban caplattam át aznap. Egy pici útmutatást rögtön kaptam arról, hogy mi a különbség a barna és a fehér kerámia között, aztán rögtön a lényegre térhettünk.
A masszát már előkészítve, kinyújtva és kissé kiszárítva kaptam és a tortatál aljának korongozása sem az én feladatom volt, hiszen ez egy szakma, aminek a fortélyait azért nem lehet egy perc alatt elsajátítani. Pont annyira félkész állapotban kapjuk meg az elkészíteni vágyott kerámia tárgyat, ami garantált sikerélményt nyújt és elhiteti velünk, hogy teljes egészében mi készítettük a remekművet. Ha másképp akarok fogalmazni akkor azt is írhatnám, hogy a "piszkos munkát" Ági végzi, ránk, a résztvevőkre a kellemesebb, szebb és garantáltan kreatívabb tevékenység marad.






De hiszen nekünk pont ilyen tányéralátétünk van otthon!-kiáltottam fel amikor megláttam az ezüst áttört kör alakú alátétet, ami itt más funkciót lát el, nevezetesen díszíteni lehet vele. Természetes, hogy ezt nyomtam rá a tortatál tetejére. A másikra egy csipkeszalagot tettem és annak a visszaköszönő mintáját vágtam bele a talp részbe a megfelelő szerszámmal és megfelelő instrukciók mellett.
Az összeállítás és a díszítés után már csak a festés volt hátra, amit én egy másik napon ejtettem meg, történetesen egy előre leegyeztetett reggel. Még viccelődtünk is, hogy milyen klassz lenne minden napot ilyen alkotó tevékenységgel kezdeni. Azért a workshopok nyilván hétvégére vagy munkaidő utánra esnek, ami érthető és nekem is kivételes alkalom volt, hogy volt két szabad órám mielőtt szigorúan munka miatt az Utazás Kiállításra rohantam.



Ági már várt a por állagú speciális kerámia festékekkel és már ez a színkavalkád olyan megnyugtató volt,hogy éreztem, hogy a folytatás is hasonló lesz. Otthon már előre kigondoltam, hogy a zöld és a kék színeket fogom használni a tortatálra, mert ez a két kedvenc színem és mert olyan sokszor mondták régebben, hogy ez a két szín nem illik össze pedig én mindig éreztem, hogy dehogynem. Jó is, hogy kigondoltam, milyenre festem, különben lehet, hogy még most is ott ülnék a sok káprázatos színű festék felett. Sajnos ott kellett hagynom megint a tálat, mert várt rá a végső megpróbáltatás, a kiégetés is és sajnos a kisebbik tál szárítás közben elrepedt. Ez benne van a pakliban, jó ha mindenki tudja, hogy ebben a műfajban ez elő fordulhat, ám minden rosszban van valami jó. Ági annyira fair, hogy emiatt szeretettel vár egy általam választott mű elkészítésére. Már meg is van mi lesz az. Filodendron levelet fogok készíteni. Zöldet.




Persze lehettem volna sokkal precízebb is de most így sikerült. Mondjuk senki nem kritizálta eddig én meg nagyon büszke vagyok rá, hogy lett egy saját tervezésű tortatálam. Az a jó benne, hogy másnak is lehet. Én meg örülök, hogy ilyen kis csoda helyek vannak a közvetlen közelemben. Ha nagyon szépen kérnek a lányok, akkor elviszem őket is majd egyszer.

Amikor friss házasként Párizsban éltünk, igyekeztünk minél jobban megismerni a várost. Rengeteget utazgattunk városon belül és kívül is. Kipipáltuk a kötelező látnivalókat, majd olyanok után néztünk, ami kevésbé ismert nevezetesség, érdekesség. Persze Disneyland sem maradhatott ki. Felnőttként is élveztük minden percét, de mindkettőnk fejében az járt, hogy egyszer majd eljövünk ide a gyerekünkkel is. Álmunkban nem gondoltuk volna, hogy 2017-ben majd három tündéri lányunkkal érkezük meg, akik közül ráadásul ketten ikrek.

Pedig így lett. Még májusban, hosszas előkészületek és tervezgetés után egy normandiai kiruccanással megspékelve teljesült az álmunk és megmutathattuk a lányoknak hol éltünk akkor amikor ők még nem voltak ezen a világon. Ugyan már egyszer elvittük őket a fények városába, sőt az Eiffel torony tetejéről is integettek, semmire nem emlékeznek belőle, arról nem beszélve, hogy akkor Disneylandet kihagytuk. És milyen jól tettük. Túl korai lett volna. Így viszont a legideálisabb korban élhették át Disneyland varázslatos világát.



Sokan kértétek és magamnak is jó, ha lejegyzem pontokba szedve azokat a trükköket, amik hozzájárultak ahhoz, hogy valóban kellemes élmény legyen mindannyiunknak a Disneyland kaland és olyan praktikákat árulok el amivel nemcsak időt, energiát de egy csomó pénzt is megspórolhattunk. (amit aztán persze elkölthettünk Párizsban máshol)

A fapadoson, amire a jegyet hónapokkal előre vette meg Zoltán (aztán persze mindig megnéztük a neten hogy kúszik az ára egyre feljebb és feljebb) Mikiegér fülekkel utaztunk és emiatt senki nem nézett ránk furcsán. A személyzet és az utasok is tudták mi az utazásunk célja és velünk együtt örült mindenki. Úgy voltunk vele, hogy ha rászántuk magunkat az útra, akkor az tényleg a felhőtlen jókedvről, vidámságról szóljon. Euro Disney a francia főváros egyik külső kerületében, Marne-la-Vallée-ben található és könnyedén elérhető RER vasúttal vagy autóval. Mi ez utóbbival közlekedtünk.


A repülőtéren átvettük a bérelt autót, amit egy kevésbé ismert, ám teljesen megbízható autóbérlő cégtől kölcsönöztük. Azonnal bekapcsoltam a kedvenc adómat a Chérie FM- et és a Radio Nostalgie-t és olyan érzésem lett, mint amilyet akkor érez az ember, amikor hosszú idő után hazatér. Nincs mit szépíteni nekem Párizsban maradt egy darabka a szívemből. Zoltán magabiztosan vezetett a szállásig, előtte persze a lányoknak egy kis autós városnézést tartottunk és rettenetesen élvezték, hogy az Etoil-nál ahol úgy mennek az autók, mint a dodgem (csak éppen nem ütköznek össze és csak a bennfentesek tudják, hogy mindig a jobbról érkezőnek van elsőbbsége, azaz pont fordítva, mint ahogyan az egy körforgalomtól elvárható lenne) Én ilyenkor mindig sikítozom, Zoltán meg körbe-körbe megy. A másnapi vidámparkozáshoz bevásároltunk szendvicsnek valót és más finom francia csemegét és ekkor mentünk fel az Eiffel toronyra is. Persze lépcsőn, mert így sokkal érdekesebb, sokkal kisebb a sor, sokkal olcsóbb, sokkal szebb, sokkal izgalmasabb...Az első emeleten Eszter vad cigánykerekezésbe kezdett, a többiek szelfiztek, gyönyörködtek. Eldicsekedtünk nekik, hogy barátainkkal egyszer az igen nívós Verne étteremben ettünk, ahová külön lifttel lehet feljutni és el sem hiszed, hogy ilyen elegáns helyen és ilyen magasban eszel...No de ez egy másik történet lesz.



- A belépőjegyet a legdrágábban a bejáratnál lehet megvenni. Szerintem aki kicsit is utánaolvas a dolgoknak, nem követi el azt a hibát, hogy aznap és ott helyben veszi meg. Tényleg hatalmas árkülönbség van. Vedd meg a neten! Azt kell eldönteni, hogy csak Parkba vagy a Studióba is bementek. Ha tehetitek, akkor 2 külön napot szánjatok Disneylandre. Egyet a Parkra, egyet a Studiora. Érdemes külön jegyet váltani vagyis nem olyat vegyél, ami mind a kettő helyszín belépésére jogosít. És persze az se mindegy, hogy kiemelt időszakban vagy sima hétköznap látogatsz el a parkba. Mivel mi úgy terveztük, hogy egy napot DisneyLand-ban egyet pedig a Studioban töltünk, a Parkba szóló jegyet interneten, a filmes részre szóló jegyeket viszont Franciaországban a helyi Auchanban vettük meg, ami így verhetetlenül olcsó. Arra kell figyelni, hogy aznap nem használható fel az ott vásárolt jegy.

-Az utazás előtt érdemes beszerezni neten vagy party boltban Minnie Mouse füleket, hajráfot, mert szinte mindenki ebben sétafikál a parkban. Bármilyen kiegészítő, jelmez jól jön és felnőttként sem ciki ebben parádézni. Ott egyébként se ciki semmi, egyedül az ha nem hagyod magadat újra önfeledt gyereknek lenni. Én az interneten vettem meg a hajráfokat a DM-ben pedig "mikiegeres" papír-zsebkendőből is feltankoltam, hogy még az orrunkat is stílszerűen tudjuk kifújni. Később a parkban nagyon büszke voltam magamra, hogy nem tízszeres áron kellett vennem négyet.. Bevallom még Disney zoknit is vettem a lányoknak, sőt a pólójuk is ilyen mintás lett.



-Iskolaidőben mentünk és még arra is ügyeltünk, hogy se Franciaországban, se a környező országokban ne legyen tanítási szünet, mert bizony ezekben az időszakokban elkerülhetetlenül nagy a tömeg. Egy sima hétköznapot céloztunk meg, amikor rendes gyerekek iskolában vannak. Ennyit megért az, hogy tényleg kényelmesen felülhettünk mindenre. No persze balgaság azt gondolni, hogy sorbanállás nélkül meg lehet úszni de a reménytelenül hosszú várakozási időt azért el lehet kerülni.

-Ha már itt tartok leírom, hogy használjátok a single sort! (Ezért is írtam hogy ideális volt az utazáshoz Hanna, Eszter és Noémi, mert ezt csak kicsit bátrabb, talpraesettebb, kevésbé anyás gyerekkel lehet eljátszani) Ebbe a sorba ugyanis olyanok állnak, akik nem bánják ha nem a szeretteik mellett ülnek, hanem beültetik őket vadidegenek mellé a maximális kihasználtság érdekében. Mondjuk egy 4 fős kocsiban utazik egy 3 fős család de maradt egy hely, akkor oda beültetnek egy single sorban várakozót. Ezt olyankor érdemes bevetni amikor már ment együtt a család egy menetet valamelyik hullámvasúton, tudjuk mi vár ránk de annyira tetszett, hogy újra és újra mennénk rajta de nincs kedvünk sokáig várakozni és az sem baj ha nem a hozzátartozónk fülébe sikítozunk.


-A méregdrága Disney szálloda helyett egy csomó más, kevésbé drága, hivalkodó szállás közül lehet választani, amelyek ugyan nem a bejárat közvetlen közelében találhatóak hanem kissé távolabb, ám naponta többször Disney busz áll meg ezen szállodák előtt amivel kényelmesen el lehet jutni a bejárathoz és vissza a szállodába. Mi a praktikus, letisztult, kényelmes, tiszta, egyszóval pöpec B&B hotelt választottuk. Vígan elfértünk egy szobában, ami úgy volt lehetséges, hogy egy franciaágyon kívül egy emeletes ágy (az ikrek örömére) és egy másik normál ágy volt a szobában, ami arra tökéletes, hogy a fárasztó vidámparkozás után hulla fáradtan bedőljünk az ágyba. Igazi francia reggeli van benne az árban. Isteni croissant, jam, nutella, narancslé, kávé, joghurt, gabonapehely vagyis semmi extra mégis nagyon gusztán és frissen tálalva és természetesen ezt is Minnie Mouse fülecskében elfogyasztva.




- A fastpass előnyeit mindenki ismeri. Érdemes alkalmazni, főleg a legvadabb, legjobb attrakcióknál jó lehetőség ez arra, hogy azokhoz a játékokhoz, ahol a legtöbben szoktak lenni, előre időpontot foglaljunk. Ez a belépőkártyánkkal lehetséges. Amint ezt megtesszük, megkapjuk azt a félórás időintervallumot, amikor várakozás nélkül bemehetünk Egyszerre mindig csak egy aktív ilyen időpontunk lehet egy belépőkártyával.

- Friss, csapvizet bárhol adnak és megtöltik a kulacsodat úgyhogy cukros innivalókra és drága ásványvízre sincs szükség.

-Ételt be lehet vinni és ajánlott is. Mi egy csomó szendvicset, kekszet, rágcsálnivalót vittünk be és csak fagyira, kávéra költöttünk. Hosszú napra készültünk úgyhogy tényleg fel kellett tankolnunk, mindenképpen meg akartuk várni a Disneyland 25. szülinapjára szervezett hatalmas esti tűzijátékát. Evésre, ivásra egyébként kiváló időszak a sorban-állós, várakozós időszak vagy a parádé, esetleg a show műsor, amikor csak integetni és bámulni kell az előtted felvonuló mesehősöket.

-A sorban-állás akkor is unalmas ha van játék a telefonodon vagy körülötted sok a látnivaló. Készülj játékokra erre az időszakra, hogy észre se vedd és sorra kerüljetek. Kő-papír-olló, szólánc, memóriajáték (nézd meg az előtted/mögötted lévő embert, játékot, feliratot stb. majd fordulj el és válaszolj a kérdésekre. Bármi jól jön, legyél találékony. Tényleg sokat segít.


-Esőkabátot is otthonról érdemes vinni. Egy nylon, eldobható változat tökéletesen megteszi. A legtöbb attrakció esőben is működik és tető is van a fejünk felett szóval ne hagyjuk, hogy elrontsa a napunkat egy kis eső, főleg, hogy Párizsban azért ez nem ritka. Mondjuk 40 fokban is embert próbáló lehet Disneyland, talán ezért is választottuk az ideális május hónapot az utazásra.

- Opcióként lehet olyan szolgáltatást venni, ami arra szolgál, hogy az egyes helyeken hivatásos fotós garantáltan jó képeket készít a saját gépével rólatok, amit aztán megkapsz a végén. Mi ebből csak a szaktudást, hozzáértést vettük igénybe. A sárga pólóban álldogáló fotósokat te is megkérheted bátran, hogy saját telefonoddal vagy fényképeződdel készítsen rólatok képet. Ha ő készíti és nem egy idegen, talán nem hiányzik róla majd a fejetek. Fényképezz, videózz jó sokat aztán készíts a képekből montázst vagy scrapbook-ot, mint én, hogy akárhányszor rá néztek a képre jusson eszetekbe, hogy milyen klassz helyen jártatok.


-A bejárat mellett balra található a polgármesteri hivatal. Kezdd ott a napot, vegyél magadhoz térképet és kérj egy szülinaposnak járó kitűzőt, mert akkor minden alkalommal boldog szülinapot kívánnak az animátorok és még az ismert dallam is felcsendül belépéskor. Ha mondjuk ez egy megkésett vagy megelőlegezett szülinapi ajándék volt a gyereknek, akkor miért ne koronáznátok meg a dolgot egy ilyen kis aprósággal? Senki nem kér igazolványt, hogy tényleg aznap van a nagy nap. Ez amolyan hab a tortán érzés és a kicsik éltek is vele.



-Töltsd le az applikációt a telefonodra ami megmutatja melyik hullámvasútnál mennyi várakozási időre kell számítani. Mi amikor terveztük az utazást, már tanulmányoztuk, hogy melyik az az időszak amikor viszonylag kisebb tömegre lehet számítani. (Wait Times Disneyland Paris)



-Ne akard egy nap alatt mindkét helyszínt bejárni! Szerintem érdemes egy napot Disneylandre, egy napot (vagy egy felet) pedig a Studiora szánni. Disneyland-ben elég sok a kicsiknek való attrakció de ott vannak a legvadabb hullámvasutak is. Tervezzétek meg melyikre akartok mindenképp felülni de ha olyan jó napot választotok, amilyet mi, akkor ti is kipipálhatjátok a térképeteken az összes körhintát, hullámvasutat, ringlispílt sőt a legjobbakon többször is mehettek, ameddig csak bírjátok. A Wald Disney Studioba, ami a filmkészítés kulisszái mögé enged betekintést az ide látogatóknak, de közben irtó izgalmas hullámvasutak és más attrakciók vannak-én nem mentem, helyette beutaztam RER-rel a városba egy napot csavarogtam, vásároltam, kávézgattam, sétáltam és találkoztam rég nem látott barátnőmmel. A lányok szerint ez sokkal inkább nekik való volt de persze Disneyland parkot se hagyták volna ki.

-Biztonságos. Persze kicsit furcsa érzés, hogy a bejáratnál átnézik a csomagjaidat és megmotoznak, átvilágítanak, pont mint a repülőtereken de ha felkészítitek a gyerkőcöket arra, hogy ez következik és azért van, hogy rossz emberek ne jöhessenek be, akkor szerintem túl tudnak lépni ezen is, főleg, hogy nagyon kedvesen, mosolygósan végzik ezt a munkát is. A benti alkalmazottak is vérprofik és miközben nagyon hatékonyan dolgoznak és próbálják betartatni a szabályokat mosolyognak és van mindig pár kedves szavuk hozzád. A legvadabb hullámvasutakat 140 cm felettiek használhatják, így a lányok mindegyikre felülhettek természetesen és nem véletlenül. Ezért is volt érdemes megvárni 2017-et.









Ne maradj le a lábnyomokról! Csatlakozz facebook oldalamhoz! : https://www.facebook.com/labnyomok/

December 28-án azzal szórakoztam, hogy a blogomban elolvastam az összes Hanna szülinapjáról szóló bejegyzést. Az elsőtől a tizenharmadikig.
Közben kicsit megdicsértem magamat amiért egyetlen szülinapról sem felejtettem el beszámolni pedig az utóbbi években azért a blogból kimaradt ez meg az. Vicces volt megfigyelnem, hogy nemcsak az elsőszülöttem, hanem az írásom stílusa, minősége is milyen változásokon ment keresztül...
Jó volt nézni a képeket Hannáról így egymás után kronológiai sorrendben. Némelyiknél tovább időztem el, eszembe jutott milyen cserfes, érdeklődő kislány volt piciként, most meg már kész kis hölgy.

Meséltük neki, hogy mi ennyi idősen kaptuk meg a barnásvöröses borítójú személyi igazolványunkat az iskolában egy rendőrtől és nagyon kihúztuk magunkat és büszkék voltunk arra, hogy nagyok lettünk. Mostantól valóban ő felel a tetteiért, büntethető korba lépett, nem mi felelünk helyette. Erről sokat beszélgettünk, valahogy nagyon érdekelte Hannát a kérdés és ezernyi jogi kérdést tett fel, amit igyekeztünk megválaszolni neki.
Az is olyan érdekes, hogy a szülinapját megelőző napokon egymás után csendült fel a legkülönbözőbb helyeken pl. korcsolyapályán, rádióban, fodrásznál az LGT Ő még csak most 14 című száma, amin normális ember megőrülve dobol vagy bólogat, de semmiképpen nem könnyezik, mint én.

Most, hogy már a 14. szülinapi zsúrt illetve bulit szervezzük neki, már kezdem megszokni, hogy a karácsony után nem sokkal nekünk egy újabb ünneplés következik. Tudom nem szép dolog de az elején koncentrálnom kellett, hogy nehogy elfelejtsem, hogy egy szülinapi ünneplés is beékelődött a karácsony és a szilveszter közé. Most viszont már rutinosan, időben megrendeltem erre a kritikus időszakra a tortáját, amit a szokásos home cukrász anyuka készített el. Hanna kívánsága ezúttal egy mostanában divatos unikornis torta volt, mert 14 év ide vagy oda, különös vonzalmat érez az unikornisos holmik iránt. ( a jó megfigyelő észreveheti, hogy a képeken is ilyen pulcsiban feszít)



A szülinapjai egy ideje élményajándékokkal lettek teljesek és nem volt ez másképp idén se. A meghívott barátnőknek nem árultuk el előre, hogy hová megyünk itthonról a bemelegítés (társasjátékozás, activity, pletyi) és a csokifondüzés után, és egészen a megérkezésig csak találgattak vajon mit főztünk ki. Rám egyébként semmi szükség nem volt és csak kíváncsiságból ültem le a közelükbe meg azért hogy be tudjak számolni arról mennyire telitalálat volt a hely és mennyire talpraesettek, ügyesek voltak így négyen. Mivel reménytelennek tűnt parkolót találni a városnak azon a részén (gondolom amiatt, hogy a két ünnep között ingyenessé tették a parkolást egész Budapesten), kitettem őket és csak később csatlakoztam a csapathoz, amikor már javában főztek. Igen, megint a főzéshez kapcsolódott Hanna ajándéka. A Budapest Makery do it yourself étteremben mire én is betoppantam, ők már a rizottót készítették és a borjú szűzérmét sütötték miközben limonádét szürcsöltek, csacsogtak és szelfiztek. Ha valaki még nem hallott volna erről a helyről akkor elárulom, hogy ez Magyarország sőt a világ első DIY étterme, ahol te magad készítheted el az ételedet. Kiválasztod a menüből mit szeretnél enni, magad elé kötsz egy kötényt, leülsz és rendelsz egy italt magadnak, közben megkapod a receptet illetve a fázis videókat bemutató tabletet no meg a kissé előkészített és kiporciózott összetevőket és máris kezdődhet a móka. Időnként azért a főzőpulthoz odajön egy hozzáértő alkalmazott és megkérdezi minden rendben van -e de alapvetően magatokra vagytok hagyva így a sikerélmény is teljesen a tiétek. A receptek egytől egyik különlegesek, mégis garantáltan el tudja készíteni még a kezdő is, hát még egy Konyhafőnök Junior versenyző. A egész hely professzionális és nemcsak a felszerelés és a belső kialakítás miatt, hanem a tökéletes és szuper barátságos kiszolgálásnak köszönhetően is. Imádták a lányok és én is azt éreztem, hogy ennél klasszabb helyet aligha találhattam volna négy nagylánynak. A főétel remekül sikerült és olyan bőséges adag lett belőle, hogy még nekem is jutott, sőt a tulaj mindig ott sertepeltélő de egyáltalán nem szemtelen kutyája is kapott egy falatot.










Csak pár percük volt arra, hogy itthon egy kicsit ejtőzzenek, mert aztán moziba kellett szállítanom őket, hogy megnézzék az igazán nekik való, igazán csajos filmet a Tökéletes hang 3-at.





Este a tortázás előtt a szokásos cézár salátámat tálaltam fel, hogy legyen hely még a fekete erdő unikornis tortának is. 14 gyertyát fújt el a tortán és örült az ajándékoknak is, mert mindegyik mögött volt gondolat és látszott, hogy jól ismerik a barátnők is.



Ennél a pontnál én már igyekeztem kivonni magamat a forgalomból és semmi másra nem vágytam jobban, minthogy elolvassam a felgyülemlett magazinjaimat így utolsó erőmmel még felfújtam a vendégmatracokat és tömegszállássá varázsoltam az amúgy elég nagy nappalinkat. A kivilágított karácsonyfa és a kandalló jó kis díszletnek bizonyult. Arra emlékszem, hogy hajnali háromkor még mindig vihogást hallottam lentről, aztán már csak azt tudom, hogy másnap reggel melegszendvicsgyár- lett a konyhámból és a négy nagyot a két kicsi velem együtt kiszolgálja, körbeugrálja.


Hát így telt Hanna 14. születésnapja. 14 éve lettem anyuka és bizony minden kornak megvan a maga szépsége de most már tudom, értem és érzem, sőt saját bőrömön tapasztalom hogy tényleg embert próbáló de mégis felemelő feladat ekkora gyerekkel az élet. A tapasztaltabbak szerint kb 18 éves korig tart ez a csodálatosan nehéz és szenvedélyekkel teli időszak.

Csak azt tudja, hogy 14. A mama vigyáz rá, a papa vigyáz rá, nem tudja mi vár, mi vár mi vár rá.
Remélem sok-sok boldogság, kaland, élmény, nevetés.




Ha nem akarsz lemaradni a lábnyomokról, kedveld a blog facebook oldalát is! https://www.facebook.com/labnyomok/