Kerámia stúdióban töltődtem




Amikor a 14 éves kamaszlányomnak azt mondtam, hogy kerámiakészítő workshopra megyek, kinevetett, amit én életkori sajátosságnak vettem így nem sértődtem meg...
Amikor a 11 éves lányaimnak mondtam, hogy tortatálakat fogok készíteni, azt mondták de jó nekem és hogy ők is jöhetnek -e...
Amikor a férjemnek azt mondtam, hogy szeretném ha névnapi ajándék gyanánt befizetne egy tortatál készítő foglalkozásra, azt mondta nagyon szívesen...

Főleg, hogy azt is hozzátettem, hogy az ilyen foglalkozások általában felérnek egy komplett terápiával és az azt elvégző nők, anyukák feltöltődnek.


Nem is tudtam, hogy alig pár háznyira tőlünk egy aranyos kis kerámia stúdió tart jobbnál jobb foglalkozásokat, pedig elég tájékozottnak tartom magam. Egy facebook post hívta fel rá a figyelmemet, hogy egy Ági nevű lány (már nem lehet rossz :-) beenged a műhelyébe ahol elkészítheted saját bögrédet, kerámia adventi koszorúdatm karácsonyi díszedet vagy éppen tortatáladat. Én ez utóbbira kaptam fel a fejemet és eldöntöttem, nekem ilyen kell.

A meghirdetett időpontra végül csak én mentem el, a többiek vagy lemondták vagy megbetegedtek (biztosan nem szednek D vitamint, mint mi) úgyhogy meg is lepődtem, hogy Ágiban fel sem merült az, hogy nem tartja meg csak az én kedvemért a foglalkozást. Biztosan más hangulata van amikor tele van a műhely csicsergő nőkkel de bevallom így még különlegesebbnek éreztem az egész alkotó folyamatot, arról nem is beszélve, hogy jó sokat beszélgettünk, nevetgéltünk kerámiázás közben, pedig azelőtt sosem találkoztunk.








Ági végtelen nyugalmat áraszt, tényleg zen állapotba kerültem egy pillanat alatt, pedig elég zaklatott állapotban caplattam át aznap. Egy pici útmutatást rögtön kaptam arról, hogy mi a különbség a barna és a fehér kerámia között, aztán rögtön a lényegre térhettünk.
A masszát már előkészítve, kinyújtva és kissé kiszárítva kaptam és a tortatál aljának korongozása sem az én feladatom volt, hiszen ez egy szakma, aminek a fortélyait azért nem lehet egy perc alatt elsajátítani. Pont annyira félkész állapotban kapjuk meg az elkészíteni vágyott kerámia tárgyat, ami garantált sikerélményt nyújt és elhiteti velünk, hogy teljes egészében mi készítettük a remekművet. Ha másképp akarok fogalmazni akkor azt is írhatnám, hogy a "piszkos munkát" Ági végzi, ránk, a résztvevőkre a kellemesebb, szebb és garantáltan kreatívabb tevékenység marad.






De hiszen nekünk pont ilyen tányéralátétünk van otthon!-kiáltottam fel amikor megláttam az ezüst áttört kör alakú alátétet, ami itt más funkciót lát el, nevezetesen díszíteni lehet vele. Természetes, hogy ezt nyomtam rá a tortatál tetejére. A másikra egy csipkeszalagot tettem és annak a visszaköszönő mintáját vágtam bele a talp részbe a megfelelő szerszámmal és megfelelő instrukciók mellett.
Az összeállítás és a díszítés után már csak a festés volt hátra, amit én egy másik napon ejtettem meg, történetesen egy előre leegyeztetett reggel. Még viccelődtünk is, hogy milyen klassz lenne minden napot ilyen alkotó tevékenységgel kezdeni. Azért a workshopok nyilván hétvégére vagy munkaidő utánra esnek, ami érthető és nekem is kivételes alkalom volt, hogy volt két szabad órám mielőtt szigorúan munka miatt az Utazás Kiállításra rohantam.



Ági már várt a por állagú speciális kerámia festékekkel és már ez a színkavalkád olyan megnyugtató volt,hogy éreztem, hogy a folytatás is hasonló lesz. Otthon már előre kigondoltam, hogy a zöld és a kék színeket fogom használni a tortatálra, mert ez a két kedvenc színem és mert olyan sokszor mondták régebben, hogy ez a két szín nem illik össze pedig én mindig éreztem, hogy dehogynem. Jó is, hogy kigondoltam, milyenre festem, különben lehet, hogy még most is ott ülnék a sok káprázatos színű festék felett. Sajnos ott kellett hagynom megint a tálat, mert várt rá a végső megpróbáltatás, a kiégetés is és sajnos a kisebbik tál szárítás közben elrepedt. Ez benne van a pakliban, jó ha mindenki tudja, hogy ebben a műfajban ez elő fordulhat, ám minden rosszban van valami jó. Ági annyira fair, hogy emiatt szeretettel vár egy általam választott mű elkészítésére. Már meg is van mi lesz az. Filodendron levelet fogok készíteni. Zöldet.




Persze lehettem volna sokkal precízebb is de most így sikerült. Mondjuk senki nem kritizálta eddig én meg nagyon büszke vagyok rá, hogy lett egy saját tervezésű tortatálam. Az a jó benne, hogy másnak is lehet. Én meg örülök, hogy ilyen kis csoda helyek vannak a közvetlen közelemben. Ha nagyon szépen kérnek a lányok, akkor elviszem őket is majd egyszer.



You Might Also Like

0 megjegyzés