Mivel lányunk szinte minden nap elmondta, hogy utazott repülőn, buszon de vonaton még nem, eleget tettünk kérésének és elmentünk Úttörővasutazni. Tudom, hogy már gyermekvasút a neve de nekem megmarad a régi elnevezés, Hanna meg egyszerűen csak kisvonatnak hívja. Nagy élmény volt neki is és nekünk is, ráadásul kevesen mondhatják el, hogy a végállomásra érkezéskor ágyúdörgéssel, lövésekkel és nagy csinnadrattával fogadják. Márpedig mi éppen a Széchenyi hegy évfordulájának ünnepére érkeztünk, így még nagyobb volt az élmény és még több mesélnivalója akadt később Hannának. Hagyni kell leülepedni kis fejében a sok kalandot, aztán ezeket véletlenszerűen szóba hozza és kielemzi. Mi meg csak csodálkozunk mi mindenre emlékszik, hogy minden apró részletet megjegyez és később felidéz. Ámulunk és bámulunk, boldogan hallgatjuk csiripelését és közben a következő programon gondolkodunk. Öröm vele utazni, kirándulni, művelődni, játszani. Megkapta élete első matiné bérletét és én csak azt sajnálom, hogy nem tudunk hármasban részt venni ezeken a programokon, hiszen addigra öt tagú lesz a család. Sebaj..majd elmeséli nekem az én csacsogó nagylányom.

Tudományosan dackorszaknak hívják, én csak ördögfióka korszaknak nevezem azt, ami Hanna viselkedését jellemzi. Néhány napja ugyanis szinte minden nap próbára teszi türelmünket, tűrőképességünket, idegeinket, következetességünket azaz az összes olyan tulajdonságunkat, amivel egyébként , mint mindenki más, mi is hadilábon állunk. Én pedig felteszem magamnak a kérdést, hogy mi vagy ki rontotta el az eddig könnyen kezelhető, angyalkámat. Szakemberektől, könyvektől várom a választ, miközben tisztában vagyok azzal, hogy ezt csak én/mi tudjuk megoldani és hosszú folyamat lesz. Megint tanulunk valamit Hannától. Felfogom egy újabb leckének, egy megoldandó feladatnak. Jó ez így és közben arra gondolok, kitapossa az utat az ikrek előtt. Két év múlva két oldalról érkezik majd a hiszti, edzésben kell maradnom. Igaz a puszik is két oldalról érkeznek majd.. a harmadikat Hanna adja majd a homlokomra...férjemnek mi marad? Várom ezeket a pillanatokat...huss..el is zavartam a bárányfelhőket..
Hanna most a szó hallatán elkezdené szavalni, hogy ...Felhő, felhő tarka felhő..hullik belőle az eső. de ha füle, farka van, akkor bárányt rajzoltam..

Ugyan ez Hanna naplója és főleg róla szól, mégis eleget teszek a kíváncsiskodóknak és elárulom, hogy pocakom egyre nagyobb iramban nő, bizony csak a kismama nadrágok és szoknyák jöhetnek szóba, ha öltözködésről van szó. Továbbá az is biztos, hogy Hannának lesz egy hugicája...a másik baba pedig titkolja nemét s így nevét is. Noémi lesz a neve a kevésbé szégyenlős babának.
Most már bátrabban vágunk neki a babaszoba és ezzel együtt Hanna szoba szépítésnek. Hanna rácsos ágyát, amin ugyan már régen nincs rács lecseréljük egy igazi hölgyikés ágyra és további változtatásokra is sor kerül majd. A másik szobába majd két kiságy kerül. A vendégszobának ezzel lőttek de sokkal fontosabb funkciója lesz...BABASZOBA lesz belőle.
Május végén pedig családi fotózás lesz a kertben, egy igen igen tehetséges fotós hölgy érkezik hozzánk, hogy a mi kis amatőr képjeinknél profibb fotókkal tegye majd emlékezetessé a testvérvárás időszakát és Hanna vidámságát. Akkor majd láthatnak a kedves érdeklődók pocakos képet is rólam, addig pedig elégedjetek meg ezzel.

No.. hát Húsvét már rég elmúlt és én nem írtam, aminek nem az eseménytelenség az oka, hanem lustaságom és az a tény, hogy inkább a szabadban vagyok, mint itt a számítógép előtt.
Hanna értelme egészen fantasztikus iramban fejlődik. Például remekül játszik el komplett szerepeket - telefonálást, főzést imitál de jól eljátszik és elbeszélget babájával is. Ilyenkor időnként saját mondataimat, szavaimat hallom vissza, így rá kellett jönnöm,hogy jobb, ha vigyázok,mert tükörképet nyújt lányom az arcom elé..
A hónap eseménye, hogy beiratkoztunk a pontosan két utcára lévő óvodába, ahová minden valószínűség szerint januártól három évig vihetjük majd Hannát. Megbarátkozott a gondolattal és azt hiszem remekül fogja érezni magát ott. Egyébiránt boldogan várjuk testvérkéit, nem múlhat el nap hasrapuszi nélkül. Ma édesapja a köldökzsinór szerepéről tartott anatómiai kiselőadást lányának, azt hiszem mire megszületnek a babák nagyon tájékozott lesz a gyerek születésében. Mondtam már, hogy kismamát játszik? Hogy kidugja a pocakját és azt mondja "van pici babám"- ilyenkor arra gondolok, hogy adja az ég, hogy legyen majd neki is de ne tizenpár év múlva, mert akkor nem nevetek majd ennyire ezen a bejelentésen. Remélem gondoskodó testvér válik belőle. Nemrég barátaink jártak nálunk két hónapos babájukkal. Hanna óriási érdeklődéssel figyelte a baba rezdüléseit, sírását, icipici kezét, csak azt akarta nehezen megérteni, hogy bizony ő még nem tud hintázni vele. Szóval amikor csak lehet felkészítjük a változásra, ami remélhetőleg ősszel bekövetkezik a családban. Addig viszont még sok idő van és élvezzük ez életet édes hármasban.

Végre megérkezett a Mikulás ünnepség óta ígért és ezzel együtt várt nyuszi. Ezzel zsaroltam rendszabályoztam lányomat ugyanis heteken át. "Ha nem fogadsz szót, nem jön a nyuszi és akkor hiába keresed majd a tojásokat a bokorban"-ismételtem- Vekerdy Tamás és más gyerekpszichológusok által esetleg vitatható módszerrel -lányomat, amikor az engedetlen volt.
Az ünnepségsorozat internetes barátaink társaságával kezdődött. Ugyanaz a kedves társaság vendégeskedett nálunk most, mint Mikuláskor. Hanna egy új kerti játékkal büszkélkedhet. Kapott egy rönk hinta-csúszda kombinációt. Telitalálat ajándék bár saját bevallása szerint a csúszda résznek jobban örül,mint a dupla hintának. Sebaj, mi már a testvéreire is gondoltunk, így mindhármuknak lesz helye. No de hogy ne kanyarodjak el a kerti partytól, azzal folytatom, hogy remek kis gyerekzajos tojáskeresésben volt részünk egészen kora délutánig.
A vasárnap csendesebben telt, kis kirándulással és persze fáradhatatlan csúszdázással, mindaddig, míg vendégeink átadták azt az esküvői meghívót, amely azért fontos Hanna életében is, mert koszorúslány lesz. Csak remélni tudom, hogy dackorszaka nem azon a napon fog felerősödni benne. Talán a királylány ruhácska segít majd a ceremónia eme részének tökéletes lezajlásában..
Húsvét hétfőn meg se vártuk, hogy a harmat felszáradjon a fűről. Hanna kiskosarával toporzékolt: "most most most akarom megkeresni a tojásokat"
Rutinosan szedte össze kis ajándékait, amelyek közül csak egyet emelnék most ki. Kapott egy kis perselyt, hiszen em lehet elég korán kezdeni a takarékosságra való nevelést. Csörög már benne némi pénz, azt hiszem nem árt majd magasabbra tenni a tásakámat, tárcámat.
Délután még nagyszüleinél keresett és talált pici tojásokat.
Dióhéjban így teltek az ünnepek. Hanna egyébként csak csacsog csacsog csacsog. Bátor, beszédes, énekes pacsirta...annyira szeretem.

Mivel is kezdjem beszámolómat? Talán azzal, hogy magamis meglepődtem azon milyen hatást vált ki vadidegen emberekből Hanna. A reggelinél a felszolgálók versengtek kegyeiért, a vendégek nem bírták levenni a szemüket róla és Hanna mintha élvezte volna dobálta a puszikat és a batanult görög szavakat, a Kalimera-t köszönéskor vagy a Szagapo-t, ami csak annyit jelent szeretlek.
Szinte kezdett kényelmetlenné válni ez az imádat, egy nagyon kedves kb 15 tagú iráni család elől már menekülni kényszerültünk, mert minden találkozás alkalmával egyenként megölelgették Hannát, teljesen érthetetlen nyelven beszéltek hozzá. Nem kis teljesítmény Hannától, hogy mindezt tűrte- sőt megkockáztatom -egy kicsit élvezte is.
No de ennél sokkal nagyobb örömöt jelentett neki a hullámzó tenger. Rajzoltunk a homokba, kavicsokat dobáltunk a vízbe, kagylót és szép köveket kerestünk vagy csak sétáltunk a vizes homokban. Azt hiszem egy ekkora kisgyerek nem tudja megunni a tenger hullámzását, azt, hogy milyen jó móka elszaladni a hullámok elől.

Távollétem oka nem más, mint az, hogy nem bírtuk kivárni a tavaszt, ezért úgy döntöttünk elrepülünk melegebb égtájra, nevezetesen Ciprusra. Cipruson ilyenkor langymeleg az idő és arra gondoltunk igazán ránk fér egy kis feltöltődés, hiszen ha megszületnek az ikrek ki tudja mikor lesz lehetőségünk újra egy nagyobb kiruccanásra.
Hanna már nagyon várta a repülőutat, hiszen mindig érdeklődéssel figyelte ha egy-egy repülő az égen csíkot hagyva maga után a fejünk fölött elrepült. Egyetlen megjegyzése ilyenkor csak annyi volt, hogy "hangos".
Larnakára éjjel indulnak gépek, így Hanna a repülőtérre vezető út alatt, minden igyekezete ellenére elpilledt a taxiban és csak akkor ébredt fel, amikor az unalmas check-in és egyéb formaságokon túljutottunk és a repülés igazi élménye kezdődött. Így aztán igazán éberen foglalta el helyét, fegyelmezetten becsatolta magát és érdeklődő szemekkel figyelt mindenre de leginkább az előtte lévő sorban utazó pici kutyára.
A felszállásnál egymás kezét szorítottuk, én próbáltam mosolyogni, ami kissé nehezemre esett, mivel elmondhatom magamról, minél többet repülök, annál kevésbé élvezem. A leszállást már nem érzékelte Hanna, mert mély álomba szenderült. Nem ébredt fel a kiszállás alatt, tovább aludt akkor is amikor bepakoltuk a bérelt autóba, aludt a szállodába való megérkezéskor és a szobánk elfoglalásakor is. Csak másnap reggel nyitotta ki kis szemét. Boldogan rohant ki a teraszra és azt kiabálta SZIA TENGER!!!! folyt. köv.

Nehogy azt higgyétek, hogy olyan könnyű nekem ezt feldolgozni. Millió kérdés kavarog bennem. Hogyan fogja elviselni Hanna azt, hogy jó pár hétre nélkülöznie kell. Folyamatosan izgulok, hogy minden rendben menjen, izgulok, hogy a babák szépen fejlődjenek. Pihennem kell már most sokat mégsem tudok ellenállni annak, hogy Hannát a szánkóján húzzam vagy, hogy felemeljem és szokásos kis táncunkat lejtsük. Nem fárasztalak benneteket a kétségeimmel, remélem ez is csak egy múló állapot és hamarosan megint felhőtlenül boldogan nézek a tripla anyaság elébe.
Most inkább Hannáról írok.
Nem engedi, hogy becézzem. Ha azt merészelem mondani neki, Bogárka vagy Kiscsillag mérgesen rám néz barna szemeivel és azt mondja: Nem Kiscsillag, Hanna!!! Igaza van, hogy merem becézgetni az én önálló két éves és két hónapos lányomat. hiszen önállósága már-már elképesztő. Harisnyanadrágot húz egyedül, ami sokszor, nekünk felnőtt nőknek se könnyű feladat. Cipőjét már rég nem engedi segítséggel felvenni..ilyenkor rámszól: Majd ÉN!!! Egyedül!! Vagy, hogy még egy kis epizódot emeljek ki Hanna tudálékosságából: ha valamit merő figyelmetlenségből rosszul nevezek meg..teszem azt cipőt mondok csizma helyett, az én lányom rosszallóan rám néz és csak annyit mond: Nem cipő..bocsánat..CSIZMA!! Szóval oda kell figyelnem, mert lányom lassan a fejemre nő. Hovatovább kioktat. Nem bánom...ő az egyetlen, akitől nem veszem rossz néven, mitöbb boldogsággal tölt el.
A képen kedvenc,(végre egészséges) csemegéje, a joghurt evése után látható.

Ezt válaszolja Hanna ha megkérdezzük tőle hány picibaba van a pocakomban...
Bizony, jól találgatott néhány olvasó. Legnagyobb meglepetésünkre ikreket várok. A hírt még mindig nem fogtam fel úgyhogy ne is kérdezzétek mit érzek. Boldogságot persze de még kell egy kis idő, míg elhiszem, nagy családunk lesz. Hannának nem egy hanem kettő kistestvére lesz.

-Hát ez mi? Kérdezte féjem, az általam gondosan odakészített matrioska babával a kezében.
-Nézd csak meg jobban-feleltem.
Kinyitotta és a legkisebb matrioska baba pottyant egyenesen az ölébe.
Nem kellett sokáig gondolkodnia mit jelentett. Igen, Hannának kistestvére lesz.
Még nagyon pici de bízunk abban, hogy szépen növekedik.
Természetesen Hanna is be lett avatba a titokba. Nem áltattuk gólyamesével, gyerekeknek szóló magyarázó könyv segítségével elmeséltük neki, hogy pici baba növekedik a pocakomban. Azóta amikor csak teheti puszit ad a hasamra, köldökömön keresztül kommunikál vele..."Szia picibaba!" mondja vagy csak kedvenc macijait adná neki ha nem gátolná ebben a húsom, bőröm. Most, amikor ezeket a sorokat írom megint idejött mellém, és azt mondta: Megpuszilom a picibabát!
Elolvadok tőle....
A képen a büszke apától kapott csokor látható. Talán magyaráznom se kell, az orchidea a női méhet jelképezi, a szalag pedig rózsaszínű és világoskék. Ettől is elolvadtam.. A történetnek itt azonban koránt sincs vége. Ezután jött csak a meglepetés. Ha érdekel a folytatás , nézzél be gyakrabban Hanna naplójába. Nemsokára beavatlak a titokba.