Így hívom Hanna bölcsijét. Finiséhez ért a beszoktatás, túl vagyunk a legnehezebb pillanatokon, az elváláson és az idegen helyen alváson. És mielőtt sajnálni kezdené bárki is Hannát elmondom, hogy ugyanolyan próbatétel ez nekem, mint neki. A bölcsődei alkalmazottak hihetetlen tapasztalata segített át engem és Hannát a kritikus pillanatokon. Az eredmény? Hanna második déli alvását tölti a bölcsiben. Otthoni kispárnáját és babáját magával vitte, kellenek az otthoni illatok.
Önállóságot tanul, így aztán nem csodálkozom azon, hogy nem engedi többé, hogy én etessem, saját maga kanalazza az ételt és fel van háborodva ha kézmosás után nem törölheti meg törölközőbe kis mancsait. Bölcsinek köszönjük, hogy a szelídmotorosból vadmotoros lett, ami azért nem olyan öröm tekintve, hogy bármennyire is alap játék ez a fröccsöntött motor, azért nem veszélytelen. Persze lehet, hogy megint csak túl aggódom magam. Minden hiába. Hannán mindig találok valami kis bibit vagy foltot amit hebrencssége során szerez.
A képen egyik önfeledt pillanatában látható. Incselkedik a vízcseppekkel, locsolás alatt. Ki kell élvezni a meleg napokat, nemsokára itt az igazi ősz.